Számok és tények

Március végére ígérte Központi Statisztikai Hivatal a 2011. évi népszámlálási adatokat tartalmazó újabb kötet megjelenését. Mi tagadás, nagyon vártam-vártuk már ezt a kötetet, hiszen az előzetes beharangozás szerint – sok egyéb mellett – a kötet tartalmazza a vallási-felekezeti hovatartozással kapcsolatos adatokat is.

A „Népszámlálás 2011. 3. Országos adatok” című kötet végre megjelent! Az adatokból kivehető tendenciákkal kapcsolatban biztosan sok-sok tanulmány jelenik majd meg. Az alábbi, „gyorsmérlegnek” szánt írásomban egyrészt az országos adatokat, másrészt meg a Dunántúli Református Egyházkerület területét érintő adatokat igyekszem bemutatni, különös tekintettel arra, hogy hozott-e, és milyen változásokat hozott a két népszámlálás közötti (2001-2011) tíz esztendő?

 1. Országos kitekintésünkben az alábbi táblázat számai segítenek bennünket:

1.1. Nem kívánok sommás következtetéseket levonni, a számok azonban önmagukért beszélnek! A magukat felekezeti-vallási közösségekhez tartozóknak vallók száma a 2001. évi 7.610.108 főről (az össznépesség 74,62%-a) 2011-re 5.430.837 főre, az ország népességéhez viszonyítva 54.65%-ra csökkent!

1.2. Magyarország össznépességének 16,69%-a nyilatkozott úgy, hogy nem tartozik semmiféle vallási közösséghez (az arány 2001-ben 14,55% volt).

1.3. A népesség 27,16%-a nem nyilatkozott a vallási-felekezeti hovatartozásáról (ez az arány 2001-ben 10,83 % volt!). Az első, leginkább belső egyházi elemzések ennek okát abban vélik megtalálni, hogy megváltozott a kérdésfeltevés: 2001-ben a kérdés így hangzott: „Vallása, felekezete?”, míg 2011-ben a következő kérdésre lehetett válaszolni: „Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?”. Tény, hogy a 2011. évi kérdés konkrétabb, számomra azonban a 2001-2011. közötti óriási eltérés mégiscsak az „elvallástalanodásról”, a gyökerek elveszítéséről szól.

1.4. Amint látható, egy új válaszlehetőség is megjelent 2011-ben, lehetőséget kínált a kérdezés az ateizmus nyílt megvallására is, és 147.386 fő, az össznépesség 1,48%-a ennek megfelelően ateistának is vallotta önmagát!

2. A következő táblázat azt igyekszik bemutatni, hogy közigazgatási egységenként miként változott 2001-2011 között a magukat reformátusnak vallók száma, és az össznépességhez viszonyított aránya:

2.1. A magukat reformátusnak vallók száma országosan 469.354 fővel csökkent, ez egyúttal azt is jelenti, hogy miközben 2001-ben a reformátusok aránya országosan 16,10% volt, ez az arány a 2011. évi adatok alapján 11,80%-ra csökkent.

2.2. Feltűnően nagy a csökkenés Budapesten (4,18%), Békésben (5,78%), Jász-Nagykun-Szolnok megyében (5,59%) és Pest megyében (4,94%), valamint a hazai reformátusság fellegvárainak számító Borsod-Abaúj-Zemplén (6,36%), Hajdú-Bihar (13,61%) és Szabolcs-Szatmár (6,86%) megyékben.

2.3. Leginkább szórványhelyzetben volt és van Nógrád (2,06%), Zala (2,48%), Vas (2,77%), Győr-Moson-Sopron (3,29%) és Heves (4,77%) megye – jellemzően a dunántúli megyék közül három! –, vészesen szórványosodik Baranya (6,41%), Csongrád (7,02%) és Somogy (6,70%) megye.

2.4. Tíz százalék alatt van a református népesség Budapesten és tizenegy megyében, tíz-húsz százalék között hat megyében, húsz-harminc százalék között egy, és harminc-negyven százalék között is egy megyében.

* A 2001. évi települési adatok szerint Fejér megye népességének 45%-a, a református népességnek pedig 46,14%-a él a DREK területén, azaz: 2011-ben az egyházkerületünk területén élő Fejér megyei népesség 191.630 főre, a református nyilatkozók száma pedig 21.300 főre tehető!

** A népszámlálási kiadványban hiányzik az utolsó, Zala megyét bemutató sor, így a 2011. évben nyilatkozók számában lehet 1-200 főnyi pontatlanság!  

3.1. A Dunántúli Református Egyházkerület területén egyedül Győr-Moson-Sopron megyében növekedett az ott élők száma (9.212 fővel), az összes többi megyében csökkenést mutatnak a számok (a csökkenés Somogyban volt a legintenzívebb, tíz év alatt 19.100 fővel lettünk kevesebben!). Az egyházkerület területén 2001-ben mintegy 2.223.000 ember élt, 2011-re ez a szám 2.152.200 főre csökkent, azaz Dunántúlon egy Kaposvár méretű város lakosságával, 70.800 lélekkel lettünk kevesebben.

3.2. Tíz évvel ezelőtt az egyházkerület területén 1.308.000 fő élt a városokban, és 915.000 fő a falvakban (az arány: 58,84:41,16). Mára 1.293.000 fő él városban, és 860.000 fő a falvakban (az arány: 60,08:39,92), azaz az elmúlt tíz évben a falvak elnéptelenedése Győr-Moson-Sopron megye kivételével mindenütt folytatódott. Különösen is szembetűnő, hogy Somogyban 14.000 fővel csökkent a falvakban élők száma, ami, ismerve a somogyi falvak lakosságának átlagszámát, egyúttal azt is jelenti, hogy a megyében legalább 20 falu népessége veszett el tíz év alatt.  

3.3. 2001-ben a Dunántúli Református Egyházkerület területén élők 8,14%-a (181.100 fő) vallotta magát reformátusnak. A 2011. évi adatok alapján kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a népszámlálás szerinti református nyilatkozók száma az egyházkerület területén 132.350 főre (a népesség 6,15%-a) csökkent tíz év alatt. A csökkenés egyházkerületi átlaga 26,84%. Ugyanakkor az összes nyilatkozót figyelembe véve valamelyest javult a reformátusok aránya (2001-ben 10,96%, 2011-ben 11,04%).

3.4. Ha megyénként nézzük: a csak dunántúli számok alapján legnagyobb a csökkenés Fejér megyében (30,92%), nagyon magas Komárom (29,36%), Veszprém (28,25%) és Somogy (28,22%) megyében, ugyanakkor legkisebb a csökkenés Győr-Moson-Sopron megye területén (12,02%).

Fentiekben valóban nem törekedtem többre, mint gyorsmérleget készíteni a rendelkezésre álló adatokból egyrészt országos, másrészt dunántúli kitekintéssel. Minthogy részletes települési adatok még nincsenek, mélyebb összefüggéseket nehéz lett volna kihámozni. Szeretném azonban folytatni, hiszen a már rendelkezésre álló táblázatokból sok-sok további tanulság vonható le! Ahogyan időm engedi, jelentkezem majd a folytatással is.

Kaposvár, 2013. április 5-én.