„Vak voltam, most látok" - beszámoló a Tatai Református Egyházmegye Hitmélyítő konferenciájáról

A rédei egyházközség tagjaként először vettem részt a hitmélyítő héten. Az ott elhangzott igék, beszélgetések együtt éneklések és imádkozások mélyen megindítottak. Életem első ötven évében „világi" életet éltem, a lelkemmel nem értem rá foglalkozni, csak a nagy űrt éreztem, és kerestem valamit szüntelen...

Kicsit még idegenül éreztem magam, mert a többiek már sok éve ismerték egymást. Ha még nem is tudok „az angyalok nyelvén szólni", de szeretet van énbennem, és tudom, hogy a ki nem mondott szót is meghallja az Úr.

A konferencia témája ebben az évben HITÜNK MEGVALLÁSA volt. Első nap Máté László esperes a reménység hitvallásáról tartott nyitó áhítatában Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben című versét mondta el. A 234. és a 479. énekkel zárult az első este.

Másnap Vajsné Fazekas Ibolya, ászári lelkipásztor, reggeli áhítatában az fogott meg, hogy „az Úr helyzeteket ad, hogy nyilvánvalóvá legyenek az ő cselekedetei", majd a legszűkszavúbb hitvallást, a „bár vak voltam, most látok" kijelentést tette át fizikai síkról lelkivé. A 397. dicséret éneklése után Bátky Miklós esperes úr gondolatébresztője következett a hitről és a hitvallásról; meghallgattuk Bódás János versét.

Nagy meglepetésként ért, hogy ezután a személyes beszélgetésekben az ott lévő testvérek meséltek személyes bizonyságtételekről, megrázó történeteket hallottam hihetetlen gyógyulásokról... Néhány asszonytestvér könnyek között mesélt általuk átélt csodákról. Éreztem, nekem is szólni kellene az én újjászületésemről a halálos kórból, de „hozzám ...hűtlenek lettek a szavak"! Nem tudtam hangos imába foglalni hálámat ezért az Úrnak. Tudom, azzal köszönöm meg legjobban neki, ha örömben, békében élem az új mindennapjaimat. A kedves testvérek, akik ott voltak, talán megértik ezt a szótlanságot, s a felém intézett néma kérdésekre, ezzel az írással válaszolok.

A délutáni szabadprogram után Vajs Tibor, kisbéri lelkész, Hiszem és vallom: elég az Ige című esti áhítatában legszemléletesebb az volt számomra, hogy Isten Igéje hasonlatos az esőhöz, , mert ahogy az eső nem tér vissza, úgy az Ige sem tér vissza üresen, elvégzi azt a munkát, melyre Isten küldi. Különösen szerettük a 445. záróéneket ezen az estén.

A harmadik napon Bátky Dávid Géza, etei lelkipásztor, beszélt nekünk az Élő hit áradásáról, a VÍZ különbözőségeiről (utalva a délutáni kirándulásra a kehidakustányi gyógyfürdőbe), és a 434. dicséret szépségeire csodálkozhattunk rá.

Felejthetetlen délutánt töltöttünk a gyógyfürdőben, és meglátogattuk a kustányi református idősek otthonát, ahol megvendégeltek bennünket. Hálásan köszönjük szeretetüket.

Az esti áhítat után séta, beszélgetés, és a füredi Kossuth-forrás vizének megkóstolása koronázta a napot.

Gyorsan eljött az utolsó nap! A konferenciát lezáró úrvacsorás istentiszteletet Bátky Dávid Géza lelkipásztor vezette. Megható búcsúzkodások, köszönetmondások után a közel 40, hitben megerősödött ember hazatért a saját gyülekezetébe, elmesélve a sok élményt és hatást, mellyel lelkiekben gazdagodott.

Forrás: Rédei Református Egyházközség honlapja