Dunántúli gyülekezetek is küzdenek az árvízzel - Tatai gimnazisták Dunaalmáson

Vasárnap délután keresett meg bennünket Valkiné Gúthy Éva, Dunaalmás lelkipásztora, hogy az árvízzel kapcsolatos vészjósló előrejelzések alapján segítő kezekre van szükség egy nyúlgát építésében. 

Sikerült mozgósítani néhány diákunkat és szülőket, akik rövid idő alatt ott termettek, és a folyamatos esőzések közepette segítettek az akkor már 15 méter hosszú gátszakasz építésében.  

Ekkor még a Duna 30 méterre volt vasúti töltéstől, ami egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek, a vízszint emelkedése sem volt szemmel látható.

A hétfői naptól kezdve már osztályonként, szervezett formában vittük ki önként jelentkező diákjainkat, akik megtöltötték a homokzsákokat (eddig összesen mintegy 12-15 ezer darabot), majd azokat kézről kézre adogatva készítették elő a gáton dolgozó szakemberek munkáját. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen nagy összhang alakult ki a helybeli lakosok, valamint és közelből és messzebbről érkezett segítők között, a közös cél rövid idő alatt egy csapattá kovácsolt bennünket.

Csütörtökön már 700 cm környékén volt a Duna, mára pedig elérte a 2002-es árvíz idején mért legmagasabb értéket, a 778 centimétert. Ennél a fenyegető vízszintnél már érezhető volt egy belső feszültség, ami akkor fogja el az embert, amikor szembekerül egy ilyen nagy erővel. Az egyén ilyenkor teljesen tehetetlen, de a közösségnek, a közös munkának van esélye. 

Mivel a dunai vízállás várhatóan szombaton vagy vasárnap tetőzik, még korántsem vagyunk túl a dolgok nehezén, de a hétvégére riadóláncot szerveztünk, ugrásra készen várjuk az események alakulását. Mindemellett tudjuk, hogy „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm 9,16).

A szerző a gimnázium igazgatóhelyettese

Árvíz 2013

2013. június

34 fotó található ebben a galériában