„Csodák titka, rejtélyek nyitja” - a Dunántúli Református Egyházkerület hittanos tábora

„Csodák titka, rejtélyek nyitja” címmel hirdetett a Dunántúli Református Egyházkerület hittanosok számára táborozást július 8-13. között. Egyházkerületünk hat egyházmegyéjéből 195 gyermek jött el a balatonfenyvesi táborba. 20 felnőtt csoportvezető segítségével jó hangulatban és biztonságban telt el a hét.

Minden napra jutott egy csodával teli bibliai történet, melyeknek segítségével Isten hatalmát és felénk áradó szeretetét ismerhettünk meg: bot, kéz, víz = kígyó, lepra, vér (2Móz 4,1-17); az égre ragadt nap (Józs 10,1-18); a kifogyhatatlan korsó (2Kir 4,1-7); hat korsó bor (Jn 2,1-12); légiónál is erősebb Úr (Lk 8,26-39). A reggeli áhítat után lelkipásztorok és gyülekezeti önkéntesek által vezetett kiscsoportos foglalkozáson dolgozták fel a gyermekek a történeteket, majd kézműves foglalkozás keretében készítettek hurkapálca-képet, harisnyavirágot, diafilmkockát vagy éppen teás filter-tasakból forgót.

Természetesen a jó időt kihasználva minden nap strandolni is mentünk. Voltak foci és ping-pong bajnokságok is. Kilenc csoportban készültek fel a gyermekek a csütörtök délutáni műfaj-kavalkádra, ahol különböző műfajban adták elő a vakon született meggyógyításának történetét (Jn 9). Voltak extra délutáni foglalkozások: gyöngyfűzés, kitűző készítés, légvárazás, egy perc és nyersz vetélkedő. 

Az esti áhítatok után vendégek érkeztek hozzánk. Voltak, akik már harmadik éve szórakoztattak bennünket nagy örömünkre: a nagybajomi Pálóczi Horváth Ádám Református Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tánciskolája és a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület. Egyik este sötétben keresték a csapatok a tábor területén elbújt állatokat, akik csak a hangjukat hallatták. Az állatokat utánozó felnőtteknek és az őket megkereső gyerekseregnek egyaránt nagy örömöt okozott ez a játék. Csabai Ágnes egyiptológus-lelkész fényképek segítségével bizonyította nekünk, hogy a bibliai helyszínek valóságosak. Az Országjáró Bábmisszió „A városi nyúl tévedése” történetébe ágyazva érttette meg velünk, hogy akiről sokan azt mondják, nincs, attól még létezik.

Szokás szerint úrvacsorás istentisztelet zárta táborozásunkat. A konfirmáltak már nagyon várták, mert korábbi években éneklő nézői voltak a sákramentum kiszolgáltatásának, most pedig teljes részesei. Steinbach József Püspök Úr az ékes-kapui sánta meggyógyításának története alapján szolgált közöttünk (ApCsel 3,1-10). Az istentiszteletet követően zenés klippel idéztük fel a tábori hét izgalmas pillanatait. Azt követően a csapatok jutalmakat kaptak a hét során elért eredményekért, pl. csataábrázolás hurkapálcikákkal, diafilmkocka a kánai menyegzőről, sport, műfaj-kavalkád, bibliai totó, állathangosdi, szobaszemle, tűzoltó-verseny.

Őszintén megvallom, mint szervező, a tábor végéhez közeledve nagyon várom, hogy az utolsó gyermek is testi-lelki épséggel hazainduljon, de végtelen örömöt szerez, hogy évről-évre sok gyermek rápendít a „nem megyünk mi innen el” dalra! Ez az igazi elismerés közel félévnyi munkáért, valamint a csoportvezetők szeretetteli és talpraesett helytállásáért.

Az idén is ugyanazzal az érzéssel és reménnyel zárom soraimat: Jövőre Ugyan Itt! Várok minden táborozni vágyót 2014 nyarán a „Víz, víz, tiszta víz” című egyházkerületi táborba.