"Minden mi él" - beszámoló a MEÖT Női Bizottságának konferenciájáról

Adminisztrátor, 2010-02-10 08:18:28

„Minden mi él, Istent dicsérje!” – hangzik a zsoltáros szavával az idei, 2010. évi ökumenikus világimanap mottója. A február 6-án Budapesten megrendezett előkészítő konferencia hűen az igéhez ebben a szellemben, hálateli és örömteli összejövetel volt. Mert akik a különböző médiumok hisztérikus időjárás-előrejelzései ellenére elmentek a Magyar Ökumenikus Tanács (MEÖT) Női Bizottsága által megszervezett konferenciára, Isten iránti hálával eltelve nemcsak számos új információval gazdagodtak, de feltöltődtek és örömben voltak egy nagy közösségben.

P. Tóthné Szakács Zitának, a MEÖT Női Bizottsága elnökének igeolvasása és imádsága után Dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára köszöntötte a szép számmal összegyűlt küldötteket és érdeklődőket.
Lakatos Enikő makádi református lelkésznő szándékoltan nem tudományos jellegű vetítettképes előadásában bemutatta Kamerun földrajzi sajátságait, valamint különleges történelmét, amelyet egyrészt hosszú áthagyományozás nélküli törzsi körülmények között zajló évszázadok jellemeztek, másrészt a gyarmatosítás és a háború után a nehezen meginduló önálló élet körvonalaztak. A lelkésznő felhívta a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek nagyon is hasonlítanak közép-kelet-európai viszonyainkra, és többszörösen aláhúzta, hogy sok rokonságot mutat a kameruni nők mindennapi helytállása a magyar nők megtapasztalásaival.
B. Pintér Márta evangélikus lelkésznő a márciusi imanap liturgiájából az Apostolok cselekedeteiből megadott 16,23-34 igeszakaszt magyarázta. Pálról és Silásról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy kegyetlen szenvedésnek voltak kitéve a börtönben, ennek ellenére Istent dicsőítve énekeltek. Az ő töretlen hitük a börtönőrt éppúgy megrendítette, mint a többi foglyot. A börtönőr megtérése egyben szimbolizálja azt a megfordult világot, amely ma jellemzi Afrika vallásosságát szemben a szekularizált Európával.


Dr. Tóth Piroska orvosnő a 70-es években öt évet töltött egy Észak-Kamerunban lévő missziós klinikán, az egybegyűlteknek ő mesélt azokról a viszonyokról, amik között az ottani emberek éltek, s amik között neki dolgoznia kellett. A magyarországi mérce szerinti „szegénység” szó nem fedi azokat a körülményeket, amik között akkoriban a kameruni őslakosok éltek, a napi egyszeri, főleg emészthetetlen vörös-kölesből álló táplálkozás, a víz hiánya, a katasztrofális higiénés körülmények, a gyakori járványok, és súlyos fertőzések csupán egyik oldala volt az ottani életnek. A keményen dolgozó nők szívóssága, fáradhatatlansága, tanulnivágyása az árnyoldalakon kívül felmutatta ennek a világnak a szépségét. Dr. Tóth Piroska érdekfeszítő beszámolója az afrikai ország elhagyatott, és kevéssé ismert vidékéről egészen új képet adott a jelenlévőknek.
A cikk írójának, Jakab-Köves Gyopárkának vetítettképes előadása a világimanap megrendezéséhez adott ötleteket, kiemelve, hogy az alkalom kitűnő lehetőség a közösségépítésre, a felkészülés során pedig nemcsak a mi imádságaink jelentenek sokat a bemutatkozó országnak, de mi is kapunk minden évben lelki ajándékokat. Idén a legfontosabb üzenet, hogy a jó felismerése és öröm nélkül nincs igazi hálaadás.
Simon Ida utánajárt, milyen olvasnivalót találhatunk könyvtárainkban kameruni szerzők tollából. Sajnos, főként csak antológiákban szerepelt egy-egy novella, de az előadó felolvasása révén bepillantást lehetett nyerni ebbe a főként Párizsban született, de hazai témákkal foglalkozó irodalomba.
Dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő tavaly meglátogatta Ruth Epting svájci teológusnőt, a világimanap kilencven fölött járó nagy munkását, akitől egy könyvet kapott ajándékba. Heidi Zingg Knöpfli a szerzője ennek a riportkötetnek, amely németül többször meg is jelent, Cipő gyermekeimnek címmel. Az előadó egy rövid élettörténetet mutatott be, egy muszlin családban felnőtt megtért nőről, akinek férje prédikátor lett.


Végezetül P. Tóthné Szakács Zita mutatta be azt a digitális anyagot, amely minden érdeklődő gyülekezet számára kitűnő segítséget nyújt a felkészüléshez.
Magyarországon szervezetten 25 éve ünnepeljük a világimanapot. Mivel főként nőszövetségek, és a gyülekezetek női tagjai szervezik, másságával, újszerűségével különleges színfoltja lehet a gyülekezetek életének. Mindenkit buzdítunk, hogy vegyen részt a világimanapi rendezvényeken, s legyen részese ennek a felemelő, az egymást szeretetben elfogadó és egymás megismerésére szolgáló mozgalomban!

Jakab-Köves Gyopárka


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2020. August 13., Thursday,
Ipoly napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 9643
Összesen 2009. június 2. óta : 21106959

Ige Mellett

(21) „…ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod?” (Róma 2,17–29)

– Isten Igéje leleplez minket: fölényesek, önteltek vagyunk. Másokat tanítunk, intünk az Istennek kedves, szent életre; miközben a mi életünket tetten... tovább

Dokumentumtár

papírdíszek

Formátum:.pdf
Méret: 145.3 KB

Karácsonyi papírdíszek. Rásky Miklós gyűjtése.

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

Hitvallásaink tanítása az egyházról

Formátum:.mp3,
Méret: 50.9 MB

Dr.Németh Tamás előadása a Dunántúli Református Akadémián, a Pápai Református Teológiai Akadémia dísztermében, 2016. április 23-án. A Dunántúli Református Akadémiát a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia indította el, hogy gyülekezeti tagoknak, érdeklődőknek közérthetően, de mégis tudományos alapossággal tanítást adjon hitünk alapvető kérdéseiről.

Hanganyag letöltése