„Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért.” (II. Korinthus 9 : 15.)

 Esztendő utolsó Napja. Ez a nap a hálaadásé. Hála legyen az Istennek azért, hogy 2013. év útját végigjárhattuk. Ma éjfélkor véget ér egy hosszú út, ám egy másodperccel később a 2014. év számunkra még ismeretlen útján elindulunk.

Rövid az idő az számvetésre a hálaadásra, mert indulni kell tovább. Amíg a földi életben élünk, haladunk életünk útján, néha bár elfáradva,ám mindig erőt kapva, megújulva. A megfáradt utazás végállomása az Óév esti hálaadás. „Hála legyen az  Istennek kimondhatatlan ajándékáért.” Ha értékeljük ennek az elmúlóban lévő esztendőnek útját, annak minden részletére, napjára visszagondolunk, meg kell vallanunk , hogy számos próba, netán csapás mellett ajándékot is kaptunk a mi Urunktól. Mennyire igaz Ézsaiás próféta szava: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40 : 30-31.)  

Ebben az igében egyaránt benne van a beismerés ténye, de ugyanakkor a megújulás megtapasztalása is. A beismerés ténye, hogy elfáradtam az úton. Elég volt! Jó lenne pihenni kicsit, mert erőtlennek érzem magamat. Ám az igében benne van a megújulás megtapasztalása is. „De akik az Úrban bíznak erejük megújul.” Vagyis erőt kapnak, elegendő erőt, hogy az utat folytassák. De jó azt megtapasztalni, hogy ezt az erőt Isten megadja Jézus Krisztus által.

Tegnapelőtt gyermekeim azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy látogassuk meg a nagyszülőket Szombathelyen, de most kivételesen vonattal utazzunk, mert egy új Flirt motorvonat jár és milyen jó lenne kipróbálni. Így is történt, hogy a két leányommal vonatra szálltunk, feleségem meg autóval jött utánunk. Szombathelyre érkezve még egy kis időt töltöttünk az állomáson, gyermekeim nagyon élvezték a forgalmat a nyüzsgést. Éppen akkor járt be Csorna felől a budapesti IC. Lassan, méltóságteljesen gördült be. Szinte az volt az embernek az érzése, hogy elfáradt a vonat a hosszú úton. Megállt és az utasok leszálltak. Voltak, akiket vártak, másokat nem. Voltak, akik vidám hangulatban nevetgélve mentek a kijárat felé, mások temetésre érkezhettek, mert fekete ruhában voltak és koszorút cipeltek. Eközben a forgalomirányító kiadta az utasítást a mozdonyvezetőnek, hogy  járjon át a fűtőházba és vételezzen üzemanyagot, majd után újra zárjon rá a szerelvényre, mert indulnia kell Pécsre. Eközben takarítók lepték el a vagonokat szinte percek alatt minden szemetet összetakarítottak. Alig telt el több negyedóránál a vonat feltankolva, megtisztítva készen állt a további útra. Egy kicsit ilyen a helyzetünk nekünk is. Fáradtan érkeztünk meg ez esztendő utolsó napjára.  Lassan, kimerülve, annyi minden szennyet, piszkot hordozva.  2013 hosszú útja alatt reánk rakódott annyi felesleges szenny, erőnket megemésztő teher, hogy roskadozunk alatta. A mai Hálaadáson felénk is elhangzik a mi Urunk szava. Erősödjetek meg, csináljatok rendet lelketekben, mert nagy a rendetlenség. Készüljetek, mert mindjárt indultok tovább! „Hála Istennek” - így sóhajtott fel az egyik utas, amikor leszállt a vonatról. Igen bennünk is legyen hála, hogy elfáradtan, szennyektől elpiszkítva is, de Isten megtartott bennünket. Adjunk hát hálát ezért és kérjük a mi Urunkat, hogy a reánk váró év útját vele és általa lelki és testi egészségben, élő hittel végigjárhassuk.  

A szerző az Őrségi Református Egyházmegye esperese