„Úton az egyházzenei törvény felé” - beszámoló

Március 14-én egyházzenei konferenciát tartottak Nagykőrösön, ahol a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) és a Doktorok Kollégiuma szervezésében a kántori szolgálat helyzetét tekintették át. A tovább mögött Varga Áron vörösberényi kántor, karvezető beszámolóját olvashatja el.

Nagytiszteletű Kuti Géza esperes úr javaslatára február végén keresett meg Koós Anita, a Veszprémi Református Egyházmegye énekügyi előadója. Azon kéréssel fordult hozzám, hogy a szóban forgó konferencián képviseljem egyházmegyénket. A megtisztelő felkérést örömmel fogadtam. Később kiderült, hogy Veress Györgyné Petrőcz Mária is részt tud venni a konferencián.

Beszámolómban a konferencia meghívóján szereplő programja mentén haladok.

A konferencia reggeli könyörgéssel kezdődött, amelyen a helyi egyetemistákból alakult kis kórus is szolgált. Az együttlét elejét és végét közös énekléssel kereteztük. Ezt követően a konferencia célját illetően néhány bevezető gondolat hangzott el.

A moderátor Dr. Dávid István jeles orgonaművész volt, aki a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának tanszékvezető tanára. Ismertette a nap programját, majd megkezdődtek az előadások.

10:00-10:30 Dr. Békési Sándor: Istennek hárfái és a Bárány éneke. A zene lényegi volta az Isten művében

Ezen első előadás inkább volt teológiai jellegű, mint zenei vonatkozású. Nagy általánosságban vizsgálta a zene mivoltát, eredetét. Kimondta, hogy a zene egyidős Istennel, a zene forrása maga Isten. A zene az egymással feszültségben lévő dolgok és ellentétek összecsatolása. A zene ezt a feszültségteremtés és az oldás eszközeivel éri el. Kolossé 3:16 alapján kijelentette: „Az ének és a zene a szív gyönyörűségének kiáradásából ered.” Véleményem szerint az előadó arra próbált rávilágítani, hogy a zene a hétköznapi emberi életben és a liturgiában egyaránt nélkülözhetetlenül fontos szerepet tölt be, A zene mindent betölt, így Isten szívét is, tehát Istennek kedves.

A Magyarországi Református Egyház 2013. novemberi zsinati határozata lehetővé tette, hogy meginduljon az a rég várt jogalkotói munka, amelynek eredményeként megszülethet egyházzenei törvény.

10:30-11:00 Dr. Pap Ferenc: Az egyházzenész-kántori tisztség, mint egyházi szolgálat

Dr. Pap Ferenc előadásában határozottan fogalmazta meg azt a tényt, hogy a kántor alkotó, gyülekezetformáló, gyülekezetpedagógiai munkát végez. Ezen tényre nézve fontos volna, hogy a kántorok ne csak zenei, hanem hitéleti képzésben is részesüljenek. Szerinte a járható út az, ha a kántorok hitoktatói diplomát szereznek, így bizonyos terheket a lelkésztől átvállalnak, egyes alkalmak megtartását önállóan is elvégezhetik.

Az 1985-ös ágenda szerint négy különböző egyházi szolga szenteltetik fel: lelkész, presbiter, diakónus és doktor. A kántor felszentelése egyaránt indokolt lenne!

Ebből is nyilvánvaló, hogy jelenleg a kántoraink nem bírnak tisztségviselői státusszal, hanem alkalmazottnak minősülnek, amit az előadó helytelenít.

Egyházunkban 1933-ban, és az azt követő rövid időszakban még a tanári, tanítói és kántori szerepkört ugyanazon személy töltötte be. Ennek kétségbevonhatatlan előnyein érdemes elgondolkodnunk.

Elfogadhatatlan, hogy a kántor az istentisztelet előtt 10-15 perccel tudja meg az énekek sorát. Szükséges ezt előre egyeztetni, hogy a kántor is felkészülhessen az igényesebb szolgálatra. Véleményem szerint a lelkipásztor és a kántor feladata, hogy együtt készüljenek fel az istentiszteletre.

11_00-11:30 Dr. Hafenscher Károly: Evangélikus egyházzene, evangélikus egyházzenész – Magyarország 2014.

Az evangélikus lelkipásztor és karvezető előadása az evangélikusokat és reformátusokat összekötő szálak elemzésével kezdődött. Az a tény, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, és hogy Neki hálaadó és dicsőítő énekeket éneklünk, összeköt bennünket. „A reformátori múlt kötelez.”

„A jó egyházzenész is holtig tanul.”

A szolgálatok közül a legfontosabb az igeszolgálat, az igét hordozó szolgálat. Elsőként e mondat után mindnyájan a lelkipásztorokra gondolunk, azonban megkerülhetetlen tény, hogy az egyházzenei szolgálat is igeszolgálat. Legalapvetőbb példája talán a zsoltáréneklés, azonban tudnunk kell, hogy minden egyházzenei szolgálat igeszolgálat is. Az egyházzenét éppen igét hordozó mivolta határozza meg. Ezen tények belátása után rá kell döbbennünk, hogy az egyházzenei szolgálat nem végezhető megfelelőképpen, amennyiben az egyházzenész nem jutott el a zene teológiai értéséhez. Véleményem szerint ez a belátás újfent a kántorok hitéleti képzésének szükségességét vonja maga után. A hitéleti képzés alatt azt a teológiai felkészülést értem, amelyben a lelkipásztorok és a hitoktatók is részesülnek.

A kántortanítók kikopásával komoly veszteség érte az egyházakat. A hármas szolgálat: igehirdető, kántor és tanító szerep megoszlott. Ezáltal ma az egyházi szolgálat szempontjából kevésbé komplex személyiségek, széles látókörrel nem rendelkező zenészek szolgálnak.

Az előadó a témát egyházszervezési érintettsége szempontjából közelítette meg. Már egy 1965-ös cikkből idézve is ki tudta jelenteni, hogy az egyházzenei képzést illetően „jövőt érdemlő koncepciót” kell kidolgozni.

11:30-12:00 Dr. Méhes Balázs: Képek és álomképek a képzésről és a képesítésről

A legfontosabb feladatnak a „differenciált kompetencia-szintek” írásba foglalását és gyakorlati alkalmazását tekinti. Megfelelő elvárásokat kell támasztani, és nagyon kihangsúlyozta, hogy nem pusztán képzettség alapján, hanem a gyülekezetben való szerepvállalás alapján kell kialakítani a szinteket.

Dr. Méhes Balázs egybecsengően más korábbi véleményekkel 4+1 szintet képzelt el. A legalapvetőbb az énekvezér, ennél komolyabban képzett az egyházzenei asszisztens. Középen foglal helyet a kántor, amelynek felettese az egyházmegyei kántor. Dr. Méhes Balázs személy szerint még egy szintet elképzelt, mégpedig az egyházkerületi kántort. Ezen szintek pontos képzettségének, feladatkörének, bérezésének és egyéb összefüggéseinek leírását prezentációban kivetítette az előadó.

12:00-13:00 Szünet (Március 15. – KRE TFK megemlékezés)

13:00-13:30 Orosz Otília Valéria: A kántor, mint liturgus. Egyházzenei reform a Királyhágómelléken

Orosz Otília Valéria a Királyhágómelléki Református Egyházkerület énekügyi előadója.

A korábbi kánonban (törvényben) a kántort énekvezérként említik, azonban alig néhány szó esik róla.

2006-ban új törvény lépett hatályba. Ez kimondta, hogy a kántor a lelkipásztornak munkatársa. Ha a kántor református vallású, akkor automatikusan a presbitériumnak a tagja. A kántor egyenrangú liturgus a lelkipásztorral! A kántor a gyülekezet színe előtt legyen felszentelve! A kántor munkaideje a valós kétszeresét éri. Ez természetesen a felkészülési ideje miatt fontos.

Nem léteznek képesítés nélküli lelkipásztorok. Ne létezzenek hát képesítés nélküli kántorok sem! Minden kántor legyen képzett! Ezen elv mentén három csoportba sorolták a kántorokat.
„A” kategóriás kántor a képesítés nélküli. Az „A” kategóriás kántorokat mindenképpen a kerületi képzésen való részvételre kell buzdítani.
„B” kategóriás kántorok azok, akiknek kerületi képzése folyamatban van, vagy korábban megyei képzést végeztek el. Erdélyben mindenkori állami minimálbért kapnak. Az egyházmegyei okleveleket a törvény nem ismeri el, így a megyei oklevéllel bírókat is kerületi képzésen való részvételre, a plusz tárgyakból különbözeti vizsgákra buzdítják.
„C” kategóriás kántor az, aki kerületi oklevéllel rendelkezik, vagy zenei egyetemi végzettséggel és kerületi különbözeti vizsgával. Ők ~220 eurónak megfelelő összeget kapnak.

Magával hozta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által kiadott Református Zenei Kalendárium 2014. című könyvet. A kiadásban többek között az egyházkerület kántorainak nyilvántartása is olvasható.

Dr. Péter Éva a Kolozsvári Református Egyházkerület énekügyi előadója. Előadását 15 egyházmegye 507 gyülekezetére alapozta.

13:30-14:00 Dr. Péter Éva: Kántorkérdés Erdélyben

Dr. Péter Éva is a kántorok rendkívülien széleskörű képzését tartja célszerűnek. A vallási és teológiai tárgyak tanulásával olyan szintre juthatnának el a kántorok, hogy esetenként akár a lelkipásztor helyettesítését is vállalhatnák.

A kántor a lelkipásztor munkatársa, azonban a presbitériummal köt szerződést, a presbitérium a munkaadója.

A kántor nem számít presbiternek, azonban kötelessége a presbiteri gyűléseken megjelenni.

Dr. Bódiss Tamás előadásában a címtől eltérően általánosságban a nyugat-európai, norvég, holland, svájci reformátusság zenei helyzetéről beszélt. Jellemző, hogy az itthonival ellentétben az ottani kántori státusz anyagi értelemben is megbecsült. Igaz, hogy a magyar átlagnál képzettebbek, de ez a javadalmazásukban is tükröződik.

14:00-14:30 Dr. Bódiss Tamás: Egyházzenei szolgálat a svájci reformátusoknál

Beszámolóm talán legszubjektívebb részéhez érkeztem. A vita során sok kérdés merült fel, amelyeket azonban csak éppen érinteni fogok.

14:30-15:30 Vita, hozzászólások. Zárónyilatkozat

Szóba jött, hogy miként változik vajon a református liturgia? Mire lehet számítani a leendő új énekeskönyvünk kapcsán? Mikorra várható a megjelenése? Mikorra datálhatjuk az új kántortörvény életbe lépését? Mindezek a kérdések egymással nagyon szorosan összefüggnek. Egyik a másik nélkül nem működhet. Nálunk is, mint megannyi más helyen, rendkívülien lassú a jogalkotás, nagyon hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy akár a legjobb elképzelésekből is zsinati határozat születhessék. Az elmúlt néhány évben több munkacsoport állt fel. Már működik az Énekeskönyvi Bizottság, valamint megnyílt a jogalkotói út az egyházzenei törvény felé.

Erdélyben egyházkerületenként is változó törvények vannak, mi azonban arra törekszünk, hogy Magyarországon egységes református egyházzenei törvény szülessék!

Felmerült a szükség, hogy egységes egyházzenei törvény csak úgy képzelhető el, ha az magába foglalja az egységes kántorképzést is. Így várható el az, hogy a kántori státusz megbecsültsége a magyar reformátusságon belül egységessé váljon.

Így jött szóba a kántor-életpályamodell kifejezés.

Felmerült az egyházban szolgáló hangszerek ügye is. Természetesen kizárólag sípos orgonákról beszélhetünk, a digitális és elektromos orgonáknak nincs sok keresnivalója a piacon. Ebben minden komoly egyházzenész egyetértett.

Szóba jött a kommunikáció fontossága. Az egyházzene megújulása a zeneileg kevésbé képzett presbiterek, és némely lelkész számára is még nem evidencia. Velük mindenkoron türelemmel, egymást meghallgatva, minden szempontot figyelembe véve kell átbeszélnünk a célhoz vezető utat.

Végezetül pedig felmerült a kérdés, hogy mindezen változtatások anyagi vonzatait miként lehetne megfelelőképpen előteremteni.

Úgy gondolom, hogy a 2014. március 14-én létrejött nagykőrösi konferencia sok égető kérdésben előrelépés volt. A hasonló közös gondolkodások mindenképpen előremozdítják egyházunkat! Isten előtt hálás szívvel állok meg, hogy részese lehettem az eseménynek. Hiszem, hogy Urunk előtt is kedves úton járunk, amelyen célba érkezvén egy kántorok számára is élhetőbb egyházat kapunk, és egy áldott, megújult énekeskönyvet vehetünk kézbe!