A Pro Pannonia díjas egyházkerületi levéltári kutatócsoport laudációja

A Dunántúli Református Egyházkerület levéltárának kutatócsoportját (Dr. Hudi József, Dr. Köblös József, Kránitz Zsolt, Mezei Zsolt) Dr. Szabó Előd méltatta az ünnepi istentiszteleten.

Főtiszteletű Ünnepi Közgyűlés!

Laudációmban legelőször nem a kutatócsoport munkáját szeretném méltatni, hanem az örömömet szeretném kifejezni. Örömömet azért, mert Egyházkerületünk közössége a Tudományos Gyűjtemények levéltárosainak munkáját észrevette és ezzel a kitüntetéssel elismerte. Jó látni, hogy az egyáltalán nem látványos, sőt sokak szemében talán szürkének is tűnő munka elnyerte méltó jutalmát. Mondom ezt, mint lelkipásztor és mondom ezt, mint az egyháztörténet iránt szeretettel érdeklődő. Az a munka ugyanis, amit a mai napon elismerünk, az mind a gyülekezeti tagok, mind a lelkipásztorok számára rendkívül értékes. Olyan kincsek kerültek a kutatócsoport munkáján keresztül könnyen elérhetővé, amik csak küzdelmekkel, óriási befektetéssel kerülhettek volna elénk.

A Tudományos Gyűjtemények Levéltárának Kutatócsoportja, Dr. Hudi József, Dr. Köblös József, Kránitz Zsolt és Mezei Zsolt másfél évtizede dolgoznak együtt. Ez alatt az idő alatt megkezdődött a Református Gyűjtemények levéltári anyagának a rendszeres kutatása. Olyan munka vette kezdetét a csapat összeállását követően, amire csaknem 100 esztendeig, Thury Etele munkássága óta nem volt példa. A Levéltár anyagának rendezése, a források kezelése, azok rendszerezése és értékelése után a források közzététele olyan munka, ami csak a legnagyobb dicsérettel illethető. Ilyen mértékű forrásfeldolgozásra és forrásközlésre a Dunántúli Egyházkerület levéltári anyagára nézve még soha nem került sor.

A Kutatócsoport tevékenységét és rendszeres munkáját jól jelzi az Acta Papensia folyóirat 13 évvel ezelőtti elindítása. A negyedévente megjelenő periodika magas színvonalon dolgozza fel a munkatársak érdeklődési körének, kutatási területének témáit. A saját írásaik mellett pedig olyan művek jelenhettek meg a folyóiratban, amelyek megfelelnek a szerkesztők komoly elvárásainak. A teljesség igénye nélkül hadd emeljem ki a Kutatócsoport néhány feldolgozott témáját, amelynek az Acta Papensia adott megjelenési helyet. Olvashatunk a Pápai Református Kollégium történetének egyes részleteiről, Pápa város reformátusságának különböző mozzanatairól, Pápa történetének és kultúrtörténetének pillanatairól, egyházunk espereseiről, püspökeiről, Egyházkerületünk életének izgalmasabb mozzanatairól. Külön kiemelem a 2012-es évben megjelent összevont jubileumi számot, amely többek között a Tatai Református Egyházmegye lelkészeinek adattárát tartalmazza.

A folyóirat megindulásával egy időben egy másik sorozat is elindult. Ugyanebben az évben, tehát 2001-ben jelent meg a tudományos gyűjtemény kutatócsoportja „forrásközlések” néven futó sorozatának első darabja, amely további 12 kötettel egészült ki. A több ezer oldalt kitevő forrásközlések óriási jelentősége abban van, hogy kereshetővé, kutathatóvá tesznek olyan szövegeket vagy adatbázisokat, amelyek rendkívül érdekes adalékokkal szolgálnak egyházkerületünk és gyülekezeteink történetéhez. Kiemelek most ezek közül néhányat, ismét csak a teljesség igénye nélkül. A Pápai kollégium diákjainak névsorát 1585-1861 között tartalmazó kötetet, amelyben nem csupán a neveket ismerhetjük meg, hanem további részleteket tudhatunk meg a kollégium működéséről, a tantárgyakról, tanárokról. A Dunántúli Református Egyházkerület rektorainak és lelkészeinek adatait 1526 és 1760 között tartalmazó művet, amelynek segítségével számos gyülekezet megismerhette lelkészeinek névsorát. A Dunántúli református lelkészek 1943-as önéletrajzait tartalmazó kötetet, amely rendkívül jó képet ad a II. világháború idejének lelkészi társadalmáról. Az 1747-es Torkos Jakab féle püspöki látogatás jegyzőkönyvét ismertető munkát, amely egy olyan korszakba enged betekintést, amelynek forrásai meglehetősen szűken állnak rendelkezésünkre. Mindegyik forrásközlő kötet elején található bevezető tanulmány is, amely megalapozza a források érthetőségét.

Ezeken a kiadványokon kívül megemlíthetjük a Kutatási segédletek sorozatot, valamint a Kutatócsoport tagjainak az utóbbi másfél évtizedben önállóan megjelent írásait, amelyek részben szintén levéltárunk gazdag anyagából merítenek. Lehet, hogy a négy kitüntetett sem tudná pontosan megmondani, hogy hány kötetet szerkesztettek, összesen hány száz írásuk jelent meg folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Én sem akarom ezeket sem megszámolni, sem felsorolni. Úgy gondolom, hogy az eddig érintett tevékenységük is ékes bizonyítéka annak, hogy rendkívül kiterjedt és értékes munka az, amit Egyházkerületünk életében végeztek.

A kiadványok ismeretében állíthatom, hogy a Tudományos Gyűjtemények Levéltára Kutatócsoportjának tagjait alaposság és megbízhatóság, precizitás és pontosság jellemzi, így minden olyan kiadványra, amin a nevük szerepel, nyugodtan lehet támaszkodni. Ezt azért tartom fontosnak, mert ma, amikor a Wikipedia számít sokak számára a legmegbízhatóbbnak, ám aztán kiderül sokszor, hogy rendkívül súlyos tévedéseket tartalmaznak, akkor nem árt tudnunk, hogy vannak a kezünkben olyan források, amelyek nem tartalmaznak tárgyi tévedéseket. Ha pedig az internetnél tartunk, akkor örömmel mondhatom, hogy a négy kutató rendkívül értékes munkáinak egy része már az interneten keresztül is elérhető.

Végül pedig a személyes tapasztalatomról is szeretnék beszámolni. A Kutatócsoport tagjai eddigi kutatásaim során mindig segítőkészen és gyorsan álltak rendelkezésre. Az anyagokat, amikre szükségem volt előkészítették, sőt személyes tanácsaikkal az esetleges megakadásokban is segítettek. Így ők nem csupán kutatóként, hanem a további kutatások segítőiként is szívükön viselik Egyházkerületünk életének minél alaposabb feltárását.

Úgy gondolom, hogy a Pro Pannonia Reformata díj rendkívül jó helyre kerül, amikor azzal a Pápai Református Gyűjtemények Kutatócsoportját, Dr. Hudi Józsefet, Dr. Köblös Józsefet, Kránitz Zsoltot és Mezei Zsoltot tüntetjük ki!

Isten áldása legyen további munkáikon is!