Pápai kincsek a Magyar Tudományos Akadémián

Az MTA Könyvtárában mutatkozott be a Pápai Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye október 21-én, ahol jeles szakemberek beszéltek a dunántúli szellemi műhely kiadványairól a szakmának: könyvtárosoknak, levéltárosoknak, (irodalom)történészeknek és mindazoknak, akiket vonzanak az igényes forrásfeldolgozások, memoárok. 

Nincs olyan, hogy vidéki tudományos munka, csak tudományos munka van – szögezi le Hubert Ildikó. A pápai származású irodalomtörténész elkötelezettje annak, hogy a budapesti szakmai közeg megismerje a nívós vidéki szellemi műhelyeket, ezért szervezte meg a pápai Tudományos Gyűjtemények könyvbemutatóval egybekötött bemutatkozását az MTA október 21-én. – A könyvek sorsa meg van írva, de a sors kezébe kell őket adni – teszi hozzá.

Még Rab Zsuzsa elnökletével indult el Budapesten a jelenleg Mátyus Aliz vezette Pápai Művelődéstörténeti Társaság, amely a Pápához kötődő, de Budapestre szakadt értelmiségieket fogja össze. A társaság célja, hogy összekötő kapocs legyen a dunántúli település és a főváros szellemi élete között – ugyanis a legtöbben alig tudnak valamit arról a hatalmas mennyiségű dokumentumról, amely túlélte a történelem legnehezebb időszakait, és amelyet nagy gondossággal, magas szakmai színvonalon dolgoznak fel a Köntös László vezette intézmény munkatársai. Hubert Ildikó azt mondja, még a pápai diákok közül sem mindenki tudott a levéltár kincseiről – őt tanára, A. Tóth Sándor vitte oda először, ahová később visszatért kutatni Sóvári Soós Kristóf prédikációit. 

Az október 21-i eseményen Babus Antal, az MTA Kézirattár osztályvezetője kiemelte: a pápai gyűjtemény kis munkatársi létszáma ellenére komoly könyvkiadói tevékenységet folytat, tudományos kiadványai megjelenésükben és tartalmukban is magas minőséget képviselnek. Arról, hogyan vált a Kádár-rendszerben elhanyagolt gyűjtemény tudományos műhellyé a rendszerváltás után, Köntös László igazgató számolt be a hallgatóságnak.

Ritoók Zsigmond akadémikus a pápai diákokról készült vaskos történeti adattárat mutatta be a többi református kollégium történetével összehasonlítva, Körmendy Kinga történész a gyűjteményi forráskiadvány-sorozatban megjelent naplók közül Voyta Adolf pápai építőmester visszaemlékezéseit méltatta. Petrik Iván, a Pápai Levéltár vezetője a Torkos Jakab püspök 1747. évi vizitációját tartalmazó kötet színes felhasználási lehetőségeit mutatta be, Hudi József pedig a tizenöt éves Acta Papensiáról beszélt, amely eddig közel kilencven szerző háromszázötven írását közölte. – Az ember csak konkrétumokba tud beleszeretni, ezért fontosak ezek a kiadványok, ezek az adatok: feltárul belőlük egy korszak, egy tájegység, egy város élete – fűzi hozzá Hubert Ildikó. Mint mondja, a memoárokból kiragyogó hála vagy a peregrinusok évszámok és könyvcímek keretezte útjai mind-mind gazdagíthatnak minket mindennapjainkban: szükség van a gyökereinkre ahhoz, hogy éljünk. – A múlt ismerete, a lehatolás abba, ami történelmünk, a mindenkori értelmiség feladata – véli az irodalomtörténész.

A Pápai Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek kiadványai most a szakma előtt mutatkoztak be a vidéki könyvműhelyeket bemutató sorozat első alkalmán, azonban nem csak a szakmának szólnak. Bátoríthatnak például arra is, hogy az ember érdeklődni kezdjen családja vagy lakóhelye története iránt, és elkezdje azt feltárni, megírni. Ugyan nem őrizhető meg minden, de fontos megőrizni azt, amit csak lehet – a lehető legmagasabb szakmai színvonalon, ahogy azt Pápán is teszik. – Ha mást nem is, de az emlékek iránti felelősséget mindenképpen meg kell tanítani a gyermekeinknek, hogy közük lehessen saját magukhoz. Felfedezhetik például, ahogyan sok pici adatból összeáll egy karakter, aki sokakra hatott tehetségével, és ugyan látszólag feledésbe merült, mégis olyanokat inspirált, akik sosem kaptak volna lángra nélküle – mondja a szervező.

Pápai kincsek a Magyar Tudományos Akadémián

2015

14 fotó található ebben a galériában