Nem vagy messze Isten országától - Ajánló sorok Farkas József Márk evangéliuma alapján elhangzott igehirdetéseihez

Az ember szívesen üldögél padon, megpihen, jól esik. De egy idő elteltével hiányérzete támad, sötétedik, hidegebb lesz, a gyalulatlan pad is egyre keményebb: fel kell állni, és beljebb kell menni, be a kapun a házba.

A pad csak átmeneti pihenőhely, de nem maga a megérkezés. Farkas József, Márk evangéliuma alapján mondott igehirdetéseinek címét szimbolizálja a kötet elején látható fotó, Feleségének, Éva néninek felvétele. 

A címadó igehirdetés pedig „szentül provokatív”, legalábbis első olvasásra; de második olvasatra, majd az egész kötet, és főleg Márk evangéliuma ismeretében világossá lesz, hogy lényegi üzenetet és teológiai mondanivalót hordoz. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a címadó igehirdetés nem is vasárnapi, hanem csütörtök esti igehirdetés. Farkas József kivétel nélkül minden igehirdetésére alaposan felkészült, amely ajtót nyitott a könyörülő Szentléleknek. Sokunk számára serkentően megszégyenítő ez az odaadó alaposság. Hadd idézzek ebből a címadó igehirdetésből hosszabban, mert nem is kell ennél jobb ajánlás.

„Az első kérdés ez: kicsoda az ember? Nagyon sok vonatkozásban lehet feltenni ezt a kérdést. Én most így vetem fel: kicsoda az ember, eszköz vagy cél? Hogyha Pálra figyelünk, akkor az a válasz adódik, hogy eszköz az ember; - ha Jézusra figyelünk, akkor pedig az, hogy cél az ember. Azt mondja Pál, hogy én Jézus Krisztus rabszolgája vagyok (Filippi 1,1). Ha én rabszolga vagyok az evangélium hirdetésére, akkor én eszköz vagyok. Pál magát eszköznek tekintette az evangélium szolgálatában. Ma Jézusra figyelünk, Tőle egy másfajta hangot hallunk: Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak (János 15,15). Ha Jézus barátja vagyok, akkor a létemnek önmagában is van értelme, méltósága. Nem szabad kijátszani egyiket a másik ellen, de szeretném, ha a gondolatainkban tisztázódnék, hogy legalább annyira cél vagyok, mint amennyire eszköz. Persze másodsorban eszközök is vagyunk, de el kellene jutni minden hívő embernek, amire olyan kevesen mernek eljutni, hogy igenis én cél vagyok. Azt hiszem, érzitek, hogy oda fogunk eljutni, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat (Máté 22,34-40). Ahhoz, hogy az ember a felebarátját szerethesse, ahhoz el kell jutni arra a felismerésre, hogy az én létem önmagában érték. Cél vagyok, Isten akarta, hogy én legyek. Hogy én én legyek. Itt a keresztyének elég sokat hibáztak: én eltaposásra való féreg vagyok, én senki vagyok, bűnös vagyok, ha netalán egy kicsit szolgálok, akkor elviselhető a létem, de különben én senki vagyok. Itt van Isten országának nagy igazsága. A szeretet igazában nem emberi teljesítmény, hanem egy egész világot átölelő Isten-valóság, és először magamat kell belevetnem ebbe az isteni valóságba. Ha valaki önmagát utálja, gyűlöli, eltaposásra való féregnek tekinti, szerethetetlennek tekinti, tud az igazán egy másik embert szeretni? Tehát, az Isten országa szeretet-ügy, úgy, hogy Isten szeretete átöleli az egész világot. Az ember belevetheti magát Isten szeretetébe, megbékél önmagával, elfogadja önmagát: Isten szeretetéből lettem, és igent mondok erre az isteni szeretetre, szeretem magamat, és ezáltal leszek képessé arra, hogy a másik embert is szeressem. Ez, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat, ez feltételezi, mint egy csodálatos hátteret, Isten szeretetét.” 

Korábban Farkas József igehirdetéseinek legjellemzőbb vonásaira, több ajánlásban és tanulmányban kitértem. Itt, most, ebből a kötetből villantok fel néhány fontos szempontot, hogy sokakat bátorítsak e kötet kézbevételére, mert aki kézbe veszi, az már nem tudja letenni, hanem végig fogja olvasni, akár többször is. Márk evangéliuma egészének teológiája érvényesül ezekben az igehirdetésekben. Ezt a kezdő és záró igehirdetések is világossá teszik, noha különböző évtizedekben hangzottak el. A „szakma” szerint a Márk evangéliuma Jézus Krisztus passiójának leírása, egy hosszabb bevezetéssel, amelyben Márk Jézus Krisztus halálára és feltámadására teszi a hangsúlyt, hirdetve ezzel, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, Megváltó. Már az első igehirdetés egyértelművé teszi ezt a nagyon fontos teológiai szempontot. Farkas József hangsúlyozza, hogy az evangélisták nem életrajzot akartak adni. Az ő szempontjuk azt volt, hogy az élő Úr Jézus Krisztussal szembesítsék az olvasókat, tehát ez nem életrajz, hanem igehirdetés, az élő Krisztussal való szembesítés. Először jön Keresztelő János, de utána jön Jézus Krisztus, aki erősebb nála és nálunk, és aki majd Szentlélekkel fog keresztelni. Nem sokat ér az egyház szolgálata, ha nem jön benne, vele, közvetlenül utána az, aki erősebb nála, aki él és feltámadott (Utánam jön, aki erősebb nálam). Az egész köteten végigvonul Márk teológiájának érvényesítése, amely aztán a passió, majd a feltámadás fejezeteinek magyarázatánál markánsan kidomborodik. A szenvedéstörténet alapján mondott igehirdetések kezdetén mindezt így olvashatjuk: „Éppen itt van a megrendítő kérdés, hogy mit akart Márk elmondani? Elmondom egyetlen mondattal, és később részletezem egy kicsit. Márk gondolata az, hogy az egész Jézus-ügyet csak a kereszt és a feltámadás felől lehet megérteni. Ezt nem lehet kikerülni, enélkül a többit sem lehet megérteni. Tehát nem lehet filozófust csinálni Jézusból, mert az Ő filozófiája a halál és a feltámadás felől érvényes filozófia. Jézus egyéb tetteit, gyógyításait, bölcsességét, a csodáit sem lehet másként értelmezni, csak a halála felől. Ha Jézus valami isteni misztériumot hozott közénk, akkor az nem a tanításában, a gyógyításaiban, a csodatételeiben van, hanem a keresztben és a feltámadásában (Az Emberfiának sokat kell szenvednie).

Ez a kötet is bizonysága annak, hogy Farkas József itt olvasható igehirdetései mélységesen komolyan veszik Isten Igéjét, vagyis azt a református követelményt, miszerint mindig a felolvasott Igéből indulunk ki, és a teljes Írás összefüggésében magyarázzuk azt. Határozottan cáfolom, hogy Farkas József öncélúan, többször saját gondolatai ugródeszkájaként használja a textust. Az adott igerész fontossága szembetűnő ezekben az igehirdetésekben; de úgy, hogy nem elégszik meg a hagyományos magyarázattal, mélyebbre megy, új barázdákat szánt, és ezáltal sok kincs kerül napvilágra a felolvasott igeszakasz szántóföldjén. Tehát a szentül komolyan vett Ige magyarázata során, itt valóban feltárulnak az Ige „mélységei”, és a Biblia egyetlen üzenetének, a megváltás evangéliumának „magassága” (Efezeus 1,15-23). Az „írásszerűség” és „textusszerűség” még azokban az esetekben is érvényesül, amikor egy névtelen levélre válaszolva olvashatjuk az adott márki szakasz magyarázatát (Válasz egy névtelen levélre), vagy a korabeli embertudományi felismerések, szakkifejezések, témák képezik a kiindulást az igemagyarázathoz (Ópium, Motiváció, Jézus liberalizmusa). 

A kötet igehirdetéseit olvasva hálát adunk azért, hogy végre valaki felteszi a kérdéseket, végig gondol problémákat, mégpedig „kristálytiszta”, világos, mindenki számára követhető, telitalálatosan szemléltetett gondolatmenetekben. Farkas József nem megy addig tovább, amíg az Igéből következő, adott kontextusban felmerülő, valahány kérdést nem vesz sorra. Ahogy olvassuk, az a tapasztalatunk: végre, valaki erre is kitér, felmerült bennem, de soha nem mertem volna felvetni, megkérdezni; például lehet-e perlekedve bízni Istenben? (Szakítópróba) Farkas József hagyja, hogy az Ige válaszolja meg az adott kérdést, ha pedig ez nem történik meg, akkor nyitottan hagyja a talányt ő is. Nem kell mindent megmagyarázni. Ide kapcsolódik annak megállapítása is, hogy ezek az igehirdetések „őszintén” fogalmaznak, de soha nem tapintatlanul; miközben teljesítik, a Szentlélek által, az igehirdetés nélkülözhetetlen funkcióját, amelynek során a prédikáció tükröt tart elénk, és megijedve önmagunktól, Jézus Krisztus kegyelméhez kerget bennünket. Ám ez a szembesítés sem a megszokott módon történik, hanem olyan területeket érint, amelyekre nem is gondolnánk, pedig mennyire ilyenek vagyunk, kegyességünkben, hitéletünkben, egyháziasságunkban is. Nézzünk erre egy példát a „Tükör” című igehirdetésből, amely Keresztelő János halálának körülményei kapcsán Heródiás lányának (Saloménak) táncára tér ki (Márk 6,22-24): „Tudjátok milyen borzasztó, amikor felfedezek asszonyokat, akiknél a Salome bolond tánca megszűnt, megcsendesedett az önmaguk körül való örök forgás, és eljönnek ide, a gyülekezetbe, és megjelenik a Salome tánca egy másik formában, ahogyan imádkoznak. Itt nem lehet rúzzsal feltűnni, itt úgy lehet feltűnni, ha nagyon szépen imádkozunk, szolgálunk. Ez aztán a szomorú dolog, amikor valaki kikopik a Salome táncából, és próbál előjönni ezen a vonalon. Drága Testvérem, ha egyszer lelepleznélek kellős közepén a Salome táncának, nem kívánnád-e az én fejemet is egy tálban? - Nehéz megmondani előttetek, hogy az Isten engem már leleplezett, hogy itt is lehet a Salome táncát járni, a szószéken.”

Farkas József igehirdetései folyamatosan kiadásra kerülnek. Egyrészt a Családja által gondozott kis-kötetek sorozatban jelenik meg az életmű, amelyben eddig főként az evangélizációs sorozatok és előadások láttak napvilágot, valamint néhány bibliai könyv válogatott magyarázata. Másrészt, szintén a Családdal együttműködve, a Dunántúli Református Egyházkerület hálával élt a lehetőséggel, hogy a hatalmas igehirdetői életmű gondozását és közkinccsé tételét magára vállalja. Ebben a sorozatban ez már a harmadik kötet: egy igehirdetés-válogatás után, majd a Korinthusi második levél teljes magyarázata után, most a Márk evangéliumát vehetjük kézbe. A rendelkezésünkre álló anyagban összesen 142, Márk evangéliuma alapján elhangzott igehirdetést találtunk, amelyek 1942 és 1999 között hangzottak el. Ebből válogatva állt össze az anyag, nem időrendben, bár az időrendi sorrendre is nyomós okunk lehetett volna; de mégis a folyamatos igemagyarázat elvét tartottuk szem előtt, ezzel Márk evangéliumára helyezve a hangsúlyt. Itt köszönjük meg a Család segítségét, különösképpen Somhegyiné Farkas Judit rengeteg munkáját, szakmai segítségét, a kötetek megjelentetésében.

Kérem, vegye kézbe, meglátja, nem tudja letenni ezt a kötetet: ha semmi köze a keresztyének ügyéhez, akkor is; ha már hitben jár, akkor pedig azért: mindegyik esetben megelevenít ez a kötet. Dicsőség az élő Istennek! 

Pápa-Balatonalmádi, 2015. szeptember 9.

Steinbach József