Elbúcsúztunk Dr. Papp Vilmostól(1932-2016)

Nagy részvét mellett kísérték utolsó földi útjára március 30-án a bajánsenyei temetőben Dr. Papp Vilmos nyugalmazott lelkipásztort.  A megemlékezés szavait, a feltámadás és az örök élet igéit Steinbach József püspök hirdette a 2 Timóteus 4, 7-8 alapján. A Presbiteri Szövetség nevében Dr. Békefy Lajos búcsúzott Dr. Papp Vilmostól, akinek életútját Szakál Péter esperes idézte fel.

Papp Vilmos
1932. május 11 (Budapest) – 2016. március 15. (Budapest)

Gyászló gyülekezet, kedves testvéreim!

Dr. Papp Vilmos szolgatársunk 1932 május 11 – én született Budapesten.
Elemi iskolai tanulmányait Felsőgallán (Római Katolikus Szent Imre Elemi Iskola, Fel 1938/39), majd Budapesten (Székesfővárosi Községi Elemi Fiúiskola 1939-1942) végezte. Gimnáziumi tanulmányait a Budapesti VIII. Ker. M. Kir. Állami Zrínyi Miklós Gimnáziumban  kezdte 1942-ben, majd az intézmény megszűnése után az utolsó tanévet az Állami Fáy András Gimnáziumban teljesítette. Ugyanitt érettségizett 1950-ben. A Zrínyi Miklós Gimnáziumban tudásalapú értékrendet, fegyelmet és a szabadság szeretetét hozta magával. Ebben az időszakban tanult meg az akkor már anyanyelvi szinten beszélt német nyelv mellett franciául és angolul. Az érettségi után a Főváros VII. Kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál dolgozott Ez idő alatt megszerezte az elsőrendű irodai gyorsírói szakképzettséget. Szülei számára is meglepetést okozott, amikor 1951-ben jelentkezett a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. A teológián a héber és görög nyelvek mellett az ókori régészet és a vallástörténet érdekelte leginkább. 

A legkedvesebb szolgálat:
1956. augusztus 1. és 1957. december 15. között óraadó tanársegédként szolgált az ószövetségi tanszéken Pap László professzor mellett, közben 1957. február 11-ig szeniorként tartotta a kapcsolatot az oktatók és a hallgatók között. 1956. október 23-án a teológusokkal részt vett a forradalom eseményein. Két tanítványa (Herczegh Lajos és Magócsy István) hunyt el a forradalom időszakában. 1957. január 19-én a teológusok nevében ő búcsúzott Ácson Herczegh Lajostól. A temetésre évfolyamonként csak egy-egy teológus utazhatott. A búcsúzás egyúttal fogadalomtétel is volt.  Bereczky Albert püspök 1957. december 15-én eltávolította a teológiáról.
Herczeg Lajos ácsi sírjánál a következő fogadalom hangzott el: „Hitvallók sírjánál nem szabad elcsüggedni, hitvallók sírjánál szent fogadalmat kell tenni. Azok, akik ezt az életet kioltották, még nagyobb lángot szítottak fel! Üzenjük nekik: Herczegh Lajos nyitott sírjánál állva, példáját látva ígérjük és fogadjuk, hogy Isten országának még hűségesebb, még állhatatosabb, még elszántabb munkásai leszünk. „ Valóban még hűségesebb, még odaadóbb, még elszántabb munkatársa lett Isten országának.

A Teológiáról való eltávolítása után a következő gyülekezetekben szolgált, mint segédlelkész:
Balatonfüred (segédlelkész) 1957. december 16-1958. július 15.
Zalaegerszeg (segédlelkész) 1958. július 16-1958. augusztus 31.
Szombathely (segédlelkész) 1958. szeptember 1-1960. január 16.
A segédlelkészi szolgálatai után apósának gyülekezete hívta meg lelkipásztorának.
Bajánsenye-Kerkáskápolna, 1960. január 17-1985. november 30. (közben Kerkafalva-Alsószenterzsébet és 28 szórvány 1976. szeptember 1-jétől): 
Hozzákezdett a külső és belső építkezésekhez egyaránt. Imaházat létesített Bajánsenyén (1967) és Kerkáskápolnán, harangot villamosított (1963), folyamatosan biztosította az iskolai hittanoktatást, házi istentiszteleteket tartott, vendég igehirdetőket fogadott, kiállításokat szervezett, megvédte a bajánsenyei templomkertet az elvételtől (benne a Kossuth-fát), az országban másodikként II. világháborús emléktáblát avatott (viszont ezen voltak rajta elsőként a zsidó áldozatok), parókiát és templomot újított fel, emléket állított Pálóczi Horvát Ádámnak szimpózium szervezése és emléktábla elhelyezése formájában, szintén emléktáblát állíttatott Senyeháza szülöttének, Nemesnépi Zakál Györgynek, kopjafát pedig a gályarab prédikátoroknak. Énekkart szervezett és vezetett, gyülekezeti utakat szervezett Magyarországon, Jugoszláviában és – a vasfüggönyt elsőként átlépő gyülekezeti csoportként – a Felső-Őrségbe, Felsőőrre (1980). Közben folytatta a Mura-vidéki és drávaszögi szórványmissziót. 
Kerkafalvi szolgálata időszakában két templomot felújított, s bevezette a rendszeres istentiszteleti szolgálatot a 28 szórványban is. Területi illetékessége folytán lelkigondozta a Lentiben sorkatonai szolgálatot teljesítő teológusokat.

Budapest-Kőbánya, 1985. december 1-2007. szeptember 2.: 
 A Kőbányán töltött 22 esztendő alatt sor került a templom teljes restaurálására, újraöntötték a hiányzó harangokat, kiépült a központi fűtés a templomban, megtörtént a Rieger-orgona felújítása, az imaterem-felújítás (kazettás mennyezet), emléktábla létesült a gályarab prédikátoroknak, Wass Albertnek és az előd lelkipásztoroknak. Az ifjúság számára létesült a parókia pincéjében a Nazareth Otthon. Közben a lelki téglák is sorra épültek: kiépült a gyülekezeti és az iskolai hittanoktatás, a cserkészcsapat, az énekkar, az asszonykör, a vasárnapi istentiszteletek száma egyről háromra gyarapodott.
2007. szeptember 2-án bejelentette nyugalomba vonulását. Mivel helyettes lelkészt hetekig nem tudtak kijelölni, a szolgálatokat szeptember végéig ellátta. 

Felesége: Papp Vilmosné született Szűcs Erzsébet (1930-2013) református lelkipásztor. Házasságkötésük időpontja: 1958. szeptember 7.

Búcsúznak: gyermekei (Vilmos, Péter és Kornél), unokái (Georgina, Dóra, Boglárka, András, Bence, Boróka, Zsombor, Kincső és Kende), menyei, nászai (Barna Tibor és felesége), a család távolabbi rokonsága: a kocsi László család és a tatai Dutz család. A bajánsenyei-kerkáskápolnai egyházközség, a kerkafalvi-alsószenterzébeti egyházközség és a hozzájuk tartozó szórványok, illetve a budapest-kőbányai egyházközségek tagjai, a Mura-vidéki és baranyai háromszögi reformátusok. Búcsúznak az 1956-ban végzett volt évfolyamtársak, s az Őrségi Református Egyházmegye és a Dunántúli Egyházkerület közössége.

Tudományos és ismeretterjesztő munkája:

Megjelent 1123 db cikke és tanulmánya (1955-2016)
Könyvei:
• Légy Kőszikla (1991, 1992, 1996)
• Krisztus jó vitéze (1995)
• Elkoptatott szavak (1996)
• Az egyetemes papság (1997)
• Beszélgessünk a keresztségről (2001, 2005)
• Őrállók (2003)
• 50 év katedrán (2007)
• Toronyiránt (2007)
• Nehéz bibliai helyek (2009)
• Negyvenegy prédikátor (Mártírlelkészek a kommunizmus idején) (2008)
• Negyvenegy prédikátor II. kötet (2008)
• Negyvenegy prédikátor III. kötet (2009)
• Negyvenegy prédikátor IV. kötet (2010)
• Negyvenegy prédikátor V. kötet (2010)
• Szabad egyház rab(tartó) államban – Az őrségi kerkavölgyi reformátusság élete 1960-1985 között (2012)
• Ország(újjá)építés – A Budapest-Kóbányai Református Egyházközség élete (1985-2007) (2012)
• Pálóczi Horváth Ádám református egyházi énekek szerzője (2013)
• Útikalauz a Biblia világában (I-VIII. kötet) (2011-2013)
Munkájának elismerése:
• 1992-ben teológiai díszdoktori címet kapott a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán.
• 2011-ben Kőbánya Díszpolgára elismerést kapta.
• 2012-ben a Dunántúli Református Egyházkerület a Pro Pannonia Reformata díjat adományozta munkásságáért.


Hitvalló életéért, áldásos szolgálatáért Istennek adunk hálát. Soli Deo Gloria.

Egyházasrádóc – Bajánsenye 2016. 03. 30.                    Szakál Péter
                                                                                     esperes