Újratöltve - beszámoló a gondnoki konferenciáról

Elérkezett újra. Sok mindenre gondolhatunk e két szó hallatán, én a gondnoki konferenciára értettem. Idén április legelején, káprázatosan jó időjárás közepette került megrendezésre ez a kerületi program. Felfrissülés és elmélyülés. Ebbe a két fogalomba lehet talán összefoglalni mindazt, ami itt történik. 

Felfrissülés, mert jó együtt lenni, jó egymásról hallani, egymástól tanulni. Jó, mert megoszthatjuk egymással örömeinket és bánatainkat. Elmélyülés, hiszen minden egyes konferencián előadások is várnak bennünket, melyekből egyházi és hitbeli ismereteinket bővíthetjük.

Az idei esztendőben a mi turnusunkban a Pápai Református Egyházmegye képviseletében Pálfi Zsuzsanna lelkipásztor testvérünk volt a házigazdánk. A szombat esti áhítat mondanivalója ragadott meg tőle a legjobban. A laodiceai gyülekezetnek írt levélről szólt akkor az igemagyarázat. Megtudhattuk, hogy Laodicea (és benne a gyülekezet is) olyan gazdag volt, hogy két helyről is vezettek vizet a városba. Egyik helyről hőforrások vize érkezett oda, de mire megérkezett, már langyos volt. A másik helyről hűs források vizét vezették a városba, de mire odaért, ez is langyos lett. A langyos víz nem jó semmire. Erre utal az Ige is, amikor ez mondja: „Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jelenések 3:16). Beteg lesz tőlünk Krisztus, ha nem vagyunk a helyünkön. Kihány bennünket. Legyünk testvérek az ige szerint élve - üdítőek, mint a hideg víz, vagy ölelő, forró szeretettel vonjuk keblünkre testvéreinket gyógyulást hozva életükbe, mint ahogyan a hévizek gyógyítják testünket. Öröm mindannyiunk számára, hogy Jézus nem vet el bennünket örökre, mert az ige így folytatódik: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jelenések 3:19-20).

Erről a felülről jövő, emberi ésszel felfoghatatlan, csak a hit által elfogadható szeretetről tettek tanúbizonyságot az előadások is. Ezek témája az öt Sola volt. Pontosabban ebből négyről kaphattunk bővebb ismeretanyagot. Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás), Sola fide (egyedül hit által), Sola gratia (egyedül kegyelemből), Solus Christus (egyedül Krisztus). Ezek a tételek az alapjai református hitünknek. Ezek a kijelentések indították el a reformációt. Ezek az alapok megmutatják, hogy mindig Isten az, aki akciót indít felénk, mi pedig reakcióval válaszolhatunk. Ő mindig kopogtat. Kopogtatott az idei böjtben is. Volt-e igazi csendességünk, önvizsgálatunk? Eljutottunk-e a húsvéti örömökre? Én nem éreztem jól magam a bőrömben böjt kezdetekor, nem leltem a helyem. Éppen ezért számomra Isten különleges alkalmakat készített el, melyekért hálás vagyok. Kaptam szolgálati lehetőséget, de megfelelő lelki tartalmú alkalmakat is. A mostani gondnoki konferencia egyfajta záró kerete mindezeknek. 

Természetesen volt az idén is fórum, ahol az egyházkerület vezetőségétől kaptunk információt az eddig elért eredményekről és az előttünk álló feladatokról. 2017-ben fogjuk ünnepelni a reformáció 500. évfordulóját . Ebből az alkalomból számos rendezvényen vehetünk majd részt, illetve több könyv kiadása is folyamatban van a kerületben. Pályázati forrásból megújulhat a pápai Ótemplom és a körülötte lévő épületegyüttes. Így jön létre a Dunántúli Református Múzeum. Szintén pályázati lehetőségnek köszönhetően tovább újulhat a Pápai Kollégium. Természetesen a teljesség igénye nélküli ez a felsorolás, hiszen egy teljes újság is kevés lenne mindenről beszámolni.

A konferencia záróakkordjaiként idén is volt kiértékelő beszélgetés és úrvacsorás istentisztelet is. Nagyon tömény ez az egy egész és két félnapból álló találkozó, mégis minden fizikai és szellemi fáradságon túl elmondhatom, hogy lelkileg feltöltődve, megújult erővel, lelkesen tértem haza az enyéim közé. Hálás vagyok az elkészített alkalomért és a szolgálatevőkért gondoskodó Istenünknek!