REND - ünnepi megnyitó és főelőadás

2016. június 25-én délelőtt 10 órakor került sor az immáron hetedik REND ünnepélyes megnyitójára, majd Dr. Vladár Gábor rektor tartotta meg a REND főelőadását a keresztyén reménységről. 

A kezdő áhítatot Köntös László, az egyházkerület főjegyzője tartotta, majd Steinbach József püspök köszöntötte az egybegyűlteket. 

Elmondta, hogy feladatunk szelíd határozottsággal hirdetni, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk Dunántúlon, és szolgálni akarunk. Pusztaságban élünk, de az ÚR az Ő Fia, Jézus Krisztus által ezt kivirágoztatta, és mi áldott eszközök lehetünk ebben a munkában.  Egyben megköszönte Balatonfüred városának befogadó szeretetét. 

Dr. Huszár Pál, az egyházkerület főgondnoka, zsinati világi elnök Pál apostol szavait idézve, örvendezésre szólította fel a jelenlévőket. Feladatunk többek közt, hogy egy Istennek hátat fordító kontinensnek megmutassuk, hogy keresztyén, magyar, református emberek vagyunk és maradunk. 

Császár Attila, a Veszprémi Egyházmegye esperese köszöntőjében abbéli örömét fejezte ki, hogy eddig soha nem látott számban  regisztráltak a fesztiválra, és egyben kívánta , hogy a teremtő Isten cselekedetei érjenek célba az emberi életekben. 

Dr. Bóka István, Balatonfüred város polgármestere és egyben a helyi gyülekezet presbitere a gyülekezet és a város évszázados kapcsolatáról beszélt, és arról, hogy Balatonfüred számára megtisztelő, hogy ennek a rendezvénynek a házigazdája lehet.

***

Megtelt a füredi sportcsarnok   Dr. Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora által tartott főelőadására, melyet a keresztyén reménységről tartott. 

 Az Ószövetség káváh szava voltaképpen sodrást, kötelet jelent. Ennek értelmében a reménység olyan, mint egy erős kötél, amely megtart, valahová csatlakozik – mint amikor az alpinisták összekötik egymást, és egyenként belekapaszkodnak abba a kötélbe, amelyet egy előrement társuk rögzít,   fenntart. Reménységben lenni azt jelenti, hogy élő kapcsolatban vagyok  azzal a Krisztussal, Aki engem megváltott és megtart.

Az Ószövetség másik, reménységre vonatkozó igéje a bátah, ami azt jelenti, hogy bízni valakiben, akire építeni tudok. Az alap a földi szem számára láthatatlan, de a hit számára annál valóságosabb.

Reménységben élni azt jelenti, hogy az emmausi tanítványokhoz hasonlóan, Jézussal együtt haladok az úton, életem nehézségei közepette is Rá figyelek, meghallom a hangját. A reménység mindig sorsfordító. A reménység hordozóivá kell válnia az egyháznak, mert a világ keresi annak forrását. Bennünket az ÚR élő reménységre szült újjá, ennek a hordozói, képviselői vagyunk. Élő reménység nélkül sem élni, sem meghalni nem lehet és nem érdemes.

Elhangzott az is, hogy értünk reménykedő emberekre van szükségünk, olyanokra, akik reménységgel néznek ránk, ugyanakkor fontos, hogy megtaláljuk azokat, akikért reménykedni tudunk. Fontos, hogy reménysugarakká tudjunk válni.