Adassék meg nekem a jutalom” - 375 esztendeje halt meg Kanizsai Pálfi János

Egyházkerületünk életének egyik legkiemelkedőbb püspök alakja, aki nem csupán szolgálatában igyekezett Mesteréhez hasonlítani, hanem fájdalmaiban, megpróbáltatásaiban is szenvedőtársa volt Krisztusnak, 1641-ben adta vissza lelkét Teremtőjének.

Ténykedéséről viszonylag sokat tudunk, hiszen a XVII. század első évtizedeitől kezdve már megmaradtak levelek, jegyzőkönyvek, amik nem csupán az akkori korszakot adják elénk, hanem lehetővé teszik azt is, hogy Kanizsai Pálfi János életét nagy vonalakban végigkövethessük. Ebben a pár sorban nem is annyira lelkészi, püspöki működésének szeretnénk emléket állítani, mint inkább életútjának, ami kevésbé ismert gyülekezeti tagjaink előtt.

Pálfi János Nagykanizsán született a XVI. század 80-as éveinek első felében, feltehetőleg 1583-ban, vagy 1584-ben. Szülei származásáról nem sokat tudunk, de nagyon valószínű, hogy egyszerű, kézműves, evangélikus családból származott. Saját leveléből tudjuk, hogy 1600-ban, amikor a török Kanizsa várát elfoglalta, akkor „serdülő tanuló” volt Fertőszentmiklóson. Alapfokú iskoláit Kanizsán, majd Fertőszentmiklóson végezte, innen került Csepregre, majd Kőszegre, hogy középfokú tanulmányokat folytasson. 1607 júniusában Komáromba ment, hogy ott tanítson, ám innen másfél hónappal később Somorjára ment rektornak. Ezt követte külföldi útja 1609-1610-ben, amikor Heidelbergben tanult. Ez az esztendő több szinten is meghatározta életét, hiszen mind felekezeti viszonyulásában, mind pedig a presbitériumok működésének megtapasztalásában meghatározóvá vált az ösztöndíjas év.

Heidelbergből Somorjára tért vissza. 1611 januárjában Komáromba került rektornak, ahol házasságot kötött Botló Orsolyával. 1612-ben a Pápai gyülekezet hívta meg lelkészének: „minekokáért hallván kegyelmed bölcs hírét nevét és sokan meg is próbáltuk: végezénk magunkban, hogy kegyelmedet közinkbe hozzuk. Azértha kegyelmed nem utálja a mi szegény gyülekezetünket, ennyi sok szomjúhozó lélekhez, kik az Istennek igéjét igen szomjúhozzák, kérjük kegyelmedet, mint becsületes urunkat, hogy ez mi levelünket látván, jöjjön közinkbe és legeltessen a kegyelmedre bízatott Istennek drágalátos igéjével minket.” Bár hívták Lévára és Debrecenbe is, mégis a Pápai állást foglalta el.

Nagy kérdés marad Kanizsai Pálfi János vallásának az ügye. Evangélikus szülőktől származott, evangélikus iskolákba járt. Amikor somorjai rektor volt, a sárvári evangélikus esperes, Zvonarics Mihály is hívta maga mellé az iskolába. A helvét irányba történő váltásnak valamikor a külföldi út során kellett megtörténnie, hiszen Heidelbergből visszatérve már csak a református egyház iskoláiban és gyülekezeteiben szolgált.

1612-ben aztán beindult a „karrierje”. Ennek az évnek júniusában a körmendi püspökválasztó zsinaton megkezdte az egyházkerületi jegyzőkönyv vezetését (hivatalosan csak 1617-ben lett egyházkerületi jegyző), 1612 novemberében lelkésszé szentelték, majd ugyanezen a zsinaton, Köveskúton, a Pápai Egyházmegye esperese lett. Még egy évet sem töltött Pápán, amikor a somorjaiak megkeresték, hogy legyen a lelkészük. Kanizsai nem tudott dönteni, de püspöke, Pathai István, azt a tanácsot adta neki, hogy ne menjen. „Mit mondanának rólad, ha te az evezőt hajózás közben eldobnád? A hajót a kikötőbe kell vezetni, hogy a te munkád nyomai és hűséged jelei egy jólvezetett egyházban megmaradjanak.”

Családi élete sok csapással volt tele. Hat gyermekét temette el Pápán, 1617-ben egyetlen napon, egyszerre kettőt is. Itt összesen nyolc gyermeke született, akik közül kettő maradt életben. 1625-ben aztán Németújvárra hívták a Batthyány uradalom központjába udvari lelkésznek. Ezt az állását 1626 áprilisában, nagyhét szerdáján foglalta el. Itt megszületett immár kilencedik gyermekük is. 1628-ban a zsinat Kanizsai Pálfi Jánost választotta meg püspökének.

Az 1630-as év aztán sorra hozta az újabb csapásokat. Meghalt legkisebb fia, majd felesége, végül pedig Batthyány Ádám hitehagyása is nyilvánvalóvá lett. Németújváron újraházasodott, ebből a házasságából két fia született. 3 évvel később azonban a gróf kitiltó parancsa miatt kénytelen volt elhagyni az uradalmat, ahonnan Pápára ment a saját házába, de ott nem csupán Csáky László gróf, hanem még a pápai reformátusok sem fogadták jó szívvel. Elérték a grófnál, hogy tiltsa ki a városból a püspököt. A következő néhány hónapban „állástalanul” és hontalanul járta a Kerület gyülekezeteit. Ebben az időszakban érte a kecskeméti gyülekezet hívása. Kanizsai Pálfi János 1634 májusában a csöglei zsinaton püspöki tisztéről lemondott és bejelentette, hogy elfogadja a kecskemétiek hívását. A zsinat azonban megkérte, hogy ne menjen el és tartsa meg püspöki tisztét: „itt a mi nyomorult földünkön oly bajos és foglyos harczu a mi állapotunk, hogy előttünk forgodó gyakorlott lelki vezér nélkül nem lehetünk.”

A zsinat a püspököt a kiskomáromi várgyülekezet hívására oda helyezte. 1634. május 20-án foglalta el itteni állását, ahol pontosan 5 évig, 1639. május 20-ig szolgált, amikor betegsége miatt (agyvérzés érte), állásáról lemondott. Életének utolsó csaknem két esztendejét Pápán töltötte, ahol egészsége fokozatosan romlott. 1641. április 19-én halt meg. Beteljesedett az, amit Kanizsai egyik szolgatársa temetésén mondott: „Midőn eljön életem legvégső határa, mivel veled itt egy küzdőtéren harcolok, végül adassék meg nekem a jutalom”.

Dr. Szabó Előd