Az álmok magja Istentől van - Női csendesnap a Mezőföldi Egyházmegyében

Áldott találkozások, szívhez szóló igék, kézzel fogható és megfoghatatlan ajándékok, érdekfeszítő és elgondolkodtató előadás, Istent dicsőítő énekek, mély lelki beszélgetések (külön-külön és csoportosan), őszinte imádságok, szeretetteljes egymás felé fordulások. Röviden a fentiek jellemezték az egyházmegyei női csendesnapot, amelyet Székesfehérváron, a Budai úti református templomban rendeztek meg október 6-án.

A nap témája: „Álmok, amelyek megvalósulnak... és amelyek nem..."

A főszervező, Berzéné Bezdán Erika, a Budai úti gyülekezetrész lelkipásztorának felesége egyik álma a rendezvénnyel kapcsolatban az volt, hogy 100 fő vegyen részt az alkalmon, de Isten terve ennél is nagyobb volt: kb. 130-an voltunk jelen az eseményen. Székesfehérvárról és az egyházmegye több pontjáról, sőt távolabbról is érkeztek nőtestvérek, és nemcsak reformátusok. A Budai úti gyülekezetrész lelkésze, Berze Jánosköszöntötte a résztvevőket. A Székesfehérvári Református Egyházközség mindhárom gyülekezetrészének lelkésznéi is üdvözölték a megjelenteket.

Az előadó Zámbóné Ivanics Hajnalka, a Káposztásmegyeri Református Gyülekezet lelkésznője volt, aki emellett lelkészfeleség, mentálhigiénés szakember és 5 gyermek édesanyja.

A lelkésznő szerint az álmoknak van egy olyan magja, amely Istentől van, amely túlmutat rajtunk. Ez a szívünk legmélyéről fakad; Isten helyezi ezt a szívünkbe. Az álmoknak nagy ereje van - erre jó példa volt a videóbejátszás Martin Luther King amerikai baptista lelkész híres „Van egy álmom..." kezdetű beszédéről. Közösen álmodni valamit szintén nagyon nagy erővel bír.

Az előadó kiemelte a fiatal felnőttkor (21-25 év) jelentőségét. Jellemzően ebben az időszakban hozunk meg nagy döntéseket, és találunk rá életre szóló szerepekre. A fiatal felnőttkor „négy lába": érzelem, értelem, értékítélet és életfilozófia.

Hajnalka több bibliai példát is hozott, de legrészletesebben József történetével foglalkoztunk az előadás során. József édesapjának, Jákobnak az álma vele kapcsolatban az volt, hogy ő lesz az utódja (kiemelkedve a testvérei közül). Ugyanígy a mi életünkben is jelen van szüleink álma, és ez nem baj - csak az a gond, ha ez drasztikusan mutatkozik meg. Józsefnél ez az álom önző módon jelent meg. El kellett engednie az álomnak azt a részét, amely nem a mag, vagyis nem Istentől való. A lelkésznő szerint a jó álom nem hullik az ölünkbe, meg kell érte dolgozni. József önző álmának a magja, ami Istentől van: „az Úrnak terve van velem, én nem vagyok akárki".

A felnőtt élet középső szakaszáról (25-40 év) is szó volt az előadás során. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat: szeretni és dolgozni. Hidat kell verni az álom és a valóság között. Nagy kihívásokkal és kísértésekkel kell megküzdenie ekkor az embernek. Dolgozzunk stabilan, de ne fáradjunk bele a mókuskerékbe. Teremtsük meg az anyagi biztonságot, de ne legyünk anyagiasak. Megjelennek a családi élet szakítópróbái: mellette dönteni vagy kilépni. Egy jó álom rengeteg erőt adhat a nehéz helyzetekben.

A jó álom olyan, hogy a gyökerei a valóságba nyúlnak, ágai pedig felfelé, Istenhez - mint egy gyümölcstermő fa. Ha el tudjuk engedni önmegvalósító vágyainkat, akkor teljesítjük be Isten tervét. Az elengedett álom helyet ad Isten tervének. Ha ez az elengedés sikerül, akkor az önmegvalósítás helyett egyre inkább az önátadás és az önfelülmúlás kap teret az életünkben.

De mi az Isten álma? Egyetemes és személyes álma is van velünk kapcsolatban. Ha Isten önátadása a teremtés volt, akkor önfelülmúlása az, hogy a kereszten önmagát adta értünk. Az Ő szeretete elég számunkra.

„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsolt 127:1-2)

Az előadást szünet követte, majd Bódás János Ki van jelölve a helyed című versét hallgathattuk meg Szabóné Miklós Eszter testvérünk szívhez szóló tolmácsolásában. Ezután Nagy Krisztina mutatta be a református cursillót, amelynek korábbi résztvevői közül többen is ellátogattak a női csendesnapra. Mindeközben lelki beszélgetésre is lehetőség nyílt az érdeklődők számára Zámbóné Ivanics Hajnalkával.

A közös együttlétet követően csoportokat alkottunk az igés kártyák színei alapján, és csoportbeszélgetés keretében mélyítettük el az előadás témáját. A két fő kérdés a következő volt: „Mely álmokat kellett elengednünk?" és „Mi az álmunk magja, ami Istentől van?". Természetesen minden csoport beszélgetéséről nem tudok beszámolni, de annyit elmondhatok, hogy a mi csoportunkban nagyon mély lelki tartalmakat is meg tudtunk osztani egymással. Dicsőség ezért az Úrnak!

A közös ebéd után búcsúztunk egymástól. Köszönet az egyházmegyének, a szolgáló testvéreknek és mindazoknak, aki bármilyen módon hozzájárultak az alkalom megvalósulásához! Áldott napot tölthettünk együtt.

Ujváriné Császár Boglárka

A képeket köszönjük nagytiszteletű Iván Géza lelkipásztor úrnak!

Női Csendesnap október 6

Áldott találkozások, szívhez szóló igék, kézzel fogható és megfoghatatlan ajándékok, érdekfeszítő és elgondolkodtató előadás, Istent dicsőítő énekek, mély lelki beszélgetések (külön-külön és csoportosan), őszinte imádságok, szeretetteljes egymás felé fordulások. Röviden a fentiek jellemezték az egyházmegyei női csendesnapot, amelyet Székesfehérváron, a Budai úti református templomban rendeztek meg október 6-án.

22 fotó található ebben a galériában