Hiány és jelenlét – a pápai zsinagóga - Zoltai Bea kiállítása a Pannonia Reformata Múzeumban

Hiány és jelenlét – a pápai zsinagóga címmel nyílik kiállítás 2019. április 13-án, 15 órakor Zoltai Bea műveiből a Pannonia Reformata Múzeum időszaki kiállítóterében Pápán. A vegyes technikával készült festményeket Magyarország harmadik legnagyobb, neoreneszánsz stílusban épült zsinagógája ihlette. A dunántúli város közel háromezer fős zsidó közösségét hetvenöt éve, három nap alatt hurcolták el, számos megpróbáltatást megélt imaházuk azonban máig a városkép meghatározó része.

Zoltai Bea művészete az üresség jelentéseit, megnyilvánulásait és tartalmát keresi. „Amikor beléptem, percekig semmit sem láttam, csak a hatalmas, hűvös tér vett körül. Az ablakokat fedő, beszakadt vásznak résein beszűrődő fényben lassan jelentek meg az enyészet által szinte »feloldott« falak. Az épület jelenlegi formájában tökéletes történelmi lenyomat, hiteles emlékmű. Repülő galambok a belső térben, teleírt falak, a targoncák füstjének nyomai… A festmények többsége ezt a mai állapotot jeleníti meg. Három kép viszont azt a várakozással teli ürességet idézi fel, amikor még használta a mindennapjaiban az épületet, a zsinagógát létrehozó közösség” – írja az alkotó az Izraeli Kulturális Intézetben 2015-ben bemutatott képsorozat katalógusának bevezetőjében.

A mostani kiállítás különlegessége, hogy újabb kisméretű képekkel bővül a tárlat anyaga – az ötven festmény az emlékezés töredezettségét jeleníti meg. További érdekesség, hogy a tárlatnak helyet adó, tavaly májusban megnyílt Pannonia Reformata Múzeumot a türelmi rendelet idején épült, viharos időket megélt református Ótemplomban alakították ki. A múzeum Hajlék az Örökkévalóságban című állandó kiállítása különös feszültséget és kapcsolatot teremt a megüresítettségében is méltóságteljes zsinagóga képeivel.

„Zoltai nem hiperrealista festő, nem a látvány minél pontosabb, fotószerű visszaadására törekszik, hanem a pusztuló szakrális tér benne kiváltott érzetét igyekszik átadni-visszaadni a nézőnek. (…) Az egyik képen a látszólag megrepedt emeleti párkányzatot alaposabban megnézve láthatjuk, hogy valójában a boltív sötétjét adó fekete festék véletlenszerű, esetleges megfolyása rajzolja ki a fehér-szürke-rózsaszín felületen a térhatást keltő »falhasadékot«; ha úgy tetszik, a – persze nyilván tudatos, vagy legalábbis tudatosan úgy hagyott – festői »rontás« képezi le és egyben idézi meg a nézőben a funkcióját vesztett épület valóságos romlását. Azt a pusztulást, amelynek jelenleg talán éppen egyedül Zoltai Bea itt látható festményei tartanak ellen” – írja a kiállítás katalógusában Martos Gábor.