Beszámoló a várpalotaiak 12. zselickisfaludi csendes hétről

Lukátsné Orovicz Piroska, 2019-09-02 11:08:37

Az idén 12. alkalommal vettünk részt a zselickisfaludi csendes héten. Kicsit szomorúan kezdődött, mert többen nem tudtak jönni. Voltak, akik egészségi állapotuk miatt voltak kénytelenek lemondani, voltak, akiket munkahelyük nem engedett el. Ennek ellenére nagy örömmel érkeztünk meg és néztünk az előttünk álló hét napjaira. Biztosak voltunk abban, hogy ez az idő is tartalmas, vidámsággal és meghitt pillanatokkal lesz teljes.

Megérkezésünk első napján első utunk a temetőbe vezetett, ahol főtiszteletű Bellai Zoltán sírjához mentünk ki. Tiszteltük és szerettük. Vittük a még Várpalotán - egyik testvérünk által készített koszorút. Igeolvasás, ének és imádság után mindenki mondott egy-egy mondatot róla. Szomorú találkozás volt ez, de hisszük, hogy Ura és Megváltója mellett van.

Hagyománnyá vált, hogy egyik évben Ó- a következőben Újszövetségi történetet dolgozunk fel. Tavaly Eszter történetébe ástuk bele magunkat, az idén a gazdag ifjú és Jézus találkozása volt soron. Előszörre rövidnek tűnik a történet, de ahogy versről-versre haladtunk, úgy láttuk meg, hogy mennyire rólunk szól. Magunkra ismertünk a fiatalemberben, aki ragaszkodik értékeihez, és Jézus kedvéért sem képes lemondani róluk, bár nagyon szeretné az örök életet. A történetet bibliodráma formájában is előadtuk. Itt aztán igazán életessé vált mindaz, ami a Bibliában talán távolinak tűnik. Minden napot áhítattal kezdtünk, és nagy örömünkre a templomban este azzal fejeztük be. Kántorunknak köszönhetően sok új éneket tanulhattunk. Az idén ismét volt labirintus-járás. A csönd, lépéseink haladása a középpont felé, majd a kivezető út - önmagunkban való elmélyedést, az imádság csöndjét biztosította.

A vidámabb programok közül nem maradhatott ki a Petörke-tó, némelyeknek a csillagvizsgáló, a foci sem, a ping-pong, késő esti séta Szilvásszentmártonba. Festmények által is igyekeztünk a történethez közel kerülni, megfejteni, hogy a művészt mi ragadta meg. És a most már szokásos kreatív dolgok sem maradtak el: szétszabdalt vers sorait újra összerakni (volt ok a nevetésre!), valamint régi fotók pillanatképeihez történetet alkotni. Itt igazán elszabadult a fantázia, és nagy kacagásokra késztetett mindenkit. Egész héten készültek a saját kézzel alkotott ajándékok a „bárányoknak". Asszonyok hímeztek, a fiatalabbak rajzoltak. Hosszú évek után újra „rajzolt vers": Szabó Lőrinc: Nyár c. versét rajzoltuk le. Csodálatos, egyedi művek születtek.

Mindig megható és felemelő, amikor több napi valóságos együttlét után közösen veszünk úrvacsorát. Most is átéltük a jézusi hívást: „egyétek, vegyétek!"

Mint mindig, most is hamar eltelt ez a pár nap. Hitben, szeretetben gazdagodva térhettünk haza.

Köszönjük Isten után a kaposvári gyülekezetnek, és Erikának, aki gondos mamaként mindenben segítségünkre volt!

Forrás: Várpalota-Pétfürdői Református Egyházközség honlapja