„De népét megoltalmazza az Úr…”

Steinbach József, 2020-12-27 04:00:00

(Jóel 4) Ez a „de” az Isten megmagyarázhatatlan kegyelme. Isten népe nem különb a többi népeknél. Isten haragja mégsem éri el. Sőt, Isten oltalmazza, megszabadítja népét (14–17), és az örök ország bőségével áldja meg őket már e-világban (18–21). Isten úgy oltalmazza népét és annak országát, mint saját tulajdonát (9–13). Ezért, aki az Isten népét bántja, az Istent magát bántja (1–7). Ugyanakkor ez, népe számára, csak alázatot és krisztusi szolgálatot jelent.

Figyeljünk Jézus szavaira, amelyeket az Ő eljövetele és az utolsó idők kapcsán mondott, és amelyek részben rokonságot mutatnak Jóel itteni próféciáival. A mi Urunk hangsúlyozza, hogy minden nép megáll majd Őelőtte (Máté 25,31–46). Ez az idő egyrészt a nagy nyomorúságok ideje lesz, mert nem leplezhető tovább az Istentől elszakadt világ halálos baja, amelybe bele is rendül ez a világ és joggal jajgat annak minden népe (Máté 24,29–30). Ugyanakkor az Úr megváltó hatalmának dicsősége minden égtájról összegyűjti választottait. Ez nagyon fontos: Istennek minden nép között sokan vannak gyermekei (Máté 24,31). Kik azok? Egyetlen biztos jelét kimondja a mi Urunk a választottságnak. Aki a legkisebbel irgalmasan bánik, az az üdvösséges állapot biztos külső jele (Máté 25,40). Hogyan bánsz azzal, aki – bármilyen tekintetben – kisebbnek tűnik nálad? 

Jézus Krisztusban a jóeli „szent háború” értelme örökre átalakult (9), mert ez többé nem a másik ember, a másik vallás, a másik „brancs” érdekei és nézetei ellen folyik a magunk önző érdekeiért, hanem önmagunk határtalanul önző énje ellen folyik. A hit harca ez (1Timóteus 6,12), ami szintén a választottság jele. Jóel kapákból készített kardokról szól (9–13), de Ézsaiás kardokból készített kapákról prófétált (Ézsaiás 2,4). Jósáfát völgye, ahol az ítélet lezajlik, egy szimbolikus hely (12). Ez a hely valójában a mi Urunk, Jézus Krisztus. Őbenne fordult az ítélet kegyelemmé, Őbenne születtünk újjá és fordulhattunk a mellettünk élő legkisebbek felé, Őbenne fakadt forrás a pusztaságban, Őáltala lesz a sivárság bőséges kertté (18). 

Ugyanakkor – megnyugtató olvasni –, hogy a mi Urunk nem hagyja a bűnt büntetés és következmények nélkül (19–21). Hiszen a „legkisebbek” visszaélnek a szeretettel, fölénk nőnek és eltaposnak. Hányszor tapasztaltam ezt én magam is. Jó olvasni, hogy az Úr oltalmazza népét, országát, annak városát, és nem adja azt idegeneknek (17). Minket pedig az Ő hatalma megőriz a szeretetben. Őneki még arra is van hatalma, hogy az „idegeneket” is szent népévé tegye!

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2021. January 18., Monday,
Piroska napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 5623
Összesen 2009. június 2. óta : 23324396

Ige Mellett

(7) „De én az Urat várom…” (Mikeás 7,7–20)

Életünk sötétségében szólal meg Mikeás könyörgő hitvallása. De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem (7). Az Urat várjuk, aki fölemel min... tovább

Dokumentumtár

Aggódás

Formátum:.pdf
Méret: 85.4 KB

Ballagási istentisztelet, Pápa 2010. május 1.

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

presbkonf_eloadasdrmm

Formátum:.mp3,
Méret: 22.7 MB

Dr. Márkus Mihály

Hanganyag letöltése