Ezerszer is Igen Veszprémben

A házasság hete mindig különleges, mély tartalmat hordozó rendezvénysorozat. Azt ünnepeljük ilyenkor, hogy Isten úgy rendelte: Legyen az embernek társa, aki átsegíti az élet nehézségein, és akivel megoszthatja örömeit.

Idén, ebben a szürreális, sokszorosan megterhelt időszakban különösen is fontos volt, hogy ezt a legszebb emberi kapcsolatot megünnepeljük, és újra, és ezerszer is igent mondjunk a társunkra.

Ebben komoly segítséget adott a február 7-én Veszprémben, a Kálvin János parki templomban tartott ünnepi istentisztelet. Öröm volt látni, hogy a járvány ellenére, a védelmi előírásoknak megfelelő lehetőségekhez képest megteltek a templom padjai a fiatal, és a „régebb óta fiatal” házaspárokkal, akik vágytak eljönni, hogy házasságukról gondolkodjanak, és Isten áldását kérjék újra közös életükre.

Nagytiszteletű Závodi Zsuzsanna az igehirdetésben arról beszélt, hogyan gazdagodik szívünk a hűséggel, és a megbocsátással. Beszélt róla, mit jelent a házasságban magunkra ölteni Jézus Krisztust, aki összetartja a közös életet, és miért szép hetvenszer hétszer is megbocsátani házastársunknak. Mert a házasság maga az élet, buktatókkal, és boldog pillanatokkal. Krisztussal viszont érdemes erre újra és újra igent mondani. Elmondta, nem az ideális házasságot akarjuk ünnepelni, hanem azt az ajándékot, amit a nehézségekben is jelent a Krisztussal megélt házasság.

Az igehirdetés után köszöntőt mondott Porga Gyula polgármester úr, és felesége Héthelyi Réka. Elmondták, milyen öröm a városban, hogy évről évre bővül a programsorozat szervezőinek köre, és programjai is egyre színesebbek, az idei évben pedig „Ezerszer is Igen” mottóval tartják a rendezvényt, reagálva a járvány okozta változásokra is, ami felborította a mindennapokat, és új arcát mutatta meg a házastársi kapcsolatoknak.

Ezután a gyülekezet tagjai, édesapám, Kinde Kálmán és édesanyám, Kinde Tünde beszéltek arról, mit jelent számukra a házasságuk, a családjuk. Vallottak róla, hogy harminckét évvel ezelőtt, kapcsolatuk elején nem tudták még, mire mondanak igen, és a hétköznapok során ritkán, vagy egyáltalán nem gondolkodnak a házasságukról. A házasság az életük, ami gyermekeikkel és unokáikkal egyre teljesebb, és áldottabb. Elmondták, hogy az életüket a Krisztusi szeretet tartja össze, és ezt az összetartozást minden nap meg kellene ünnepelni, hiszen tele van csodákkal.

Az istentisztelet végén a házaspárok és a házasságra készülő párok is Isten áldásával erősíthették meg a kapcsolatukat.

A gyülekezettel együtt kívánom, hogy Isten áldja meg a házaspárokat, és munkálja szívükben a hűséget és a Krisztusi szeretetet, hogy minden nap ünnepelhessék közös életüket Őelőtte!