Veszprém Megyei segítség Felsőzsolcának - képekkel frissítve

„Megérkeztünk Felsőzsolcáról, mi vittük a legelső segélyszállítmányt az árvíz sújtotta településre, 700 palack ásványvizet, papírpelenkát, tisztítószereket, ruhákat...” – hallgattam a személyes beszámolót jún. 10.-én délután Bikádi László hajmáskéri lelkipásztortól, a Pap Gábor Missziói Központ vezetőjétől.

Egészen addig a pillanatig, semmit nem mondott nekem a település neve, egy hír volt a sok közül, néhány ezer szenvedő ember a többi néhány millió mellett. Olyan gyorsan indult az első szállítmány, hogy szinte bele sem gondoltam, hová és mire kell.

De ahogy hallgattam az őszinte, együttérző szavakat, az egyéni sorsokat, éreztem, hogy itt most többről van szó. Egy asszony, aki néhány üveg vizet és két zacskó lisztet tol egy talicskán. Egy édesanya, aki néhány hónapos kisdedét napok óta már csak kétes tisztaságú rongyokba tudta csavarni, hálásan köszöni a papírpelenkát. Szúnyogoktól hemzsegő, bűzlő vízátfolyások, rettegő emberek, akik elhagyni nem merik a házukat, mert félnek, kifosztanák a távollétükben. De bent tartózkodni is életveszélyes. Összedőlt házak, kilátástalanságukban néha önmagukat is pusztító emberek. Lelkészek, akik azért érkeztek, hogy addig is reményt adjanak, amíg a tényleges segítség megérkezik. Személyes sorsokat láthattam, egy ember szívében elhozva, nekünk.

Az őszinte együttérzésnél és segíteni akarásnál nincs jobb érv. Másnap adtam én is, amit adhattam. És ezt az őszinte segítőkészséget még sokan megérezték. Először megérkezett az első néhány ruhás zsák. Egy 80 éves néni szívhez szóló levele kíséretében egy Bibliát is elhelyezett az adománya mellé. És 1 db húskonzervet. Neki ennyire futotta. Azt hittem, szegények vagyunk, semmink sincs, nem tudunk majd sokat adni. Aztán eltelt néhány nap, és sorra telefonáltak, hogy volna egy hűtőszekrény, egy fagyasztóláda, egy teljes óvodára való bútor, kanapé, ágy, szekrény, ruha... Szólt a telefon, és a Központ 3-4 itt dolgozó és önkéntes munkatársa ment a segítségül felajánlott kisteherautóval, gyűjtötte az adományokat.

Szállítani kellett. De mivel? Felsőzsolcán várják a segítséget, nem késlekedhetünk. Gyülekezetünk vesz egy kisteherautót – döntötte el a kérdést Bikádi László. Elmentek, megvették, és másnap már meg is töltötték adománnyal. Aznap két teherautó is elindult. A következő szállítást Budapestről, felajánlásból vállalta el egy vállalkozó.

Az 5. szállítmánynál tartottunk, amikor megérkezett Hajmáskérre a zsolcaiak civil küldöttsége, megköszönni, amit eddig tettünk. Beyerissné Zsigus Katalin, testvére révén Ösküről tartotta a kapcsolatot velük. Meséli, hogy már aznap elkezdték a gyűjtést, amikor a hírekben látták, mekkora a baj. Egymás után hozták az adományokat az ösküi házába. Amikor bent megtelt, már kívül, az eresz alatt halmozták fel. Az első szállítmányba azonnal tisztítószereket vettek az összegyűlt pénzből, és már készen vitték a helyszínre.

Ő is emberi sorsokról mesél, úgy, ahogy csak családjáról, testvéreiről tud beszélni az ember. Estefele, mennek az utcán, és látják, hogy egy gombóc van az egyik összedőlt ház kapujában. Ruhászsák? De miért van gumicsizmája? A zsáknak nincs gumicsizmája. Mi ez? Az idős néni gubbasztott ott, akinek az élete hevert összedőlve a háta mögött. Ő nem megy onnan sehová. Ő már itt fog meghalni, mondja. Őt ne vigyék el, ez az ő élete. Többször mentek ki hozzá mentősök, barátok, segíteni akarók. Ő maradt. Nem evett, nem ivott semmit.  Egy várandós asszony a csónakban szült meg. Hívtak mentőhelikoptert, vitte volna a kórházba, de a vízre nem tudott leszállni. Nem, nem csak a vályogházak dőlnek össze – mondja Katalin, a föld úgy átázott, hogy új, téglaházak is, egyik a másik után rogynak össze. Végigmentünk az utcán – mondja - akkor még megvolt, visszafele jövet már csak egy romhalmaz...

Meséli, mennek a segélyszállítmánnyal, és a zsolcaiak szaladnak ki az utcára, hogy „Jönnek a hajmáskériek!”. Minket ismernek és szeretnek, mondja, mert a testvére helybéli. Végigjárta a házakat, kikérdezte, kinek mire van szüksége, és rögtön házhoz visszük a szállítmányt, oda, ahol már várják. Az elázott inzulin helyett még aznap sikerült pontosan ugyanolyat találni, és a háziorvoson keresztül eljuttatni. Egy kislány egy plüssmacit kap, és hálásan köszöni, hogy most végre van macija. Apróság, mégis az édesanya is sír, annyira hálás a szeretetért, amit így küldeni sikerült.

Öt teljes családi házat sikerült felszerelni a Missziói Központ által gyűjtött adományokból. Bútorok, hűtőszekrények, gáztűzhelyek, ruházat, 5 millió Ft könnyebbség azoknak, akik most kénytelenek új életet kezdeni.

Köszönjük azoknak, akik adtak, köszönjük azoknak, akik munkájukkal és felajánlásaikkal segítettek. Hálát adhatunk érte, hogy ott lehettünk, együttérzést hozni, és elvinni az itteniek szeretetét személyesen azoknak, akiknek valóban szükségük volt rá.

Így lett Központunk, mely a misszió elméleti lehetőségeit kívánta megismertetni a Veszprémi Református Egyházmegye gyülekezeteivel, Isten kinyújtott keze a felsőzsolcaiak számára…

Soli Deo Gloria

Horváth Gabriella