Nagycsütörtök, az Utolsó Vacsorára emlékezünk

A nagyhét kiemelkedően jeles napja nagycsütörtök, amikor az Utolsó Vacsorára emlékezünk.

Ez az alkalom az úrvacsora szereztetésének az ünnepe. Az Utolsó Vacsora megfogalmazása a Balaton-felvidéken néhány helyen hímzett falvédőre is rákerült, mint amilyen a kiállításunkban is megtalálható.

 A falvédőn látható, hogy az asztal meg van terítve, rajta poharak, tálak, kancsók.

 Felirata „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." A kék fonállal száröltéssel hímzett textilt körbefutó virágmotívum szegélyezi. A falvédőt Tislér Gézáné Dr. Akócsi Katalin ajándékozta múzeumunknak. Hoppál Mihály etnográfus megfogalmazása alapján ez a hímzett kézimunka "az ún. népi vagy paraszti kultúra és a polgári, illetve kispolgári kultúra határvidékén helyezkedik el." Képi világukkal, szövegeikkel a mindennapi élethez fogalmaztak meg egyszerű bölcsességeket, útmutatásokat. A 20. század elejére az iparos és munkáscsaládoknál, illetve a parasztháztartásokban vált népszerűvé. Nagyanyáink, dédszüleink falusi otthonaiból sokan kedves emlékképként idézzük fel őket ma is. A változatos tematikát felsorakoztató falvédők sorában megtaláljuk a népi vallásossághoz köthető idézeteket, bibliai igéket, bibliai jeleneteket megörökítő, kézzel hímzett, egyszerű színvilágú textíliákat is. Közülük számos vallási tartalmú kompozíció "reneszánsz eredetű, melyet a romantikus festészet fogalmazott újra, és ebben a formában popularizálódtak s elterjedésük során egyre inkább eltolódtak a közérthetőség irányába. Jó példa erre Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festménye…, (amely végül) falvédőmintává redukálódott." A falvédők ábrázolásait sifon, len- vagy pamutvászon anyagra hivatásos előrajzolók rajzolták fel, majd maguk a háziasszonyok hímezték ki általában kék vagy piros fonállal, szár-, lapos-, illetve keresztöltéses technikát alkalmazva. (Forrás: Dr. Akócsi Katalin: Régi konyhák falvédői, 2019 alapján)