Önvizsgálat a reformáció ünnepén

„Olyan kert vagyunk-e, amely hasznos növényt terem, vagy olyan, amely tüskebokrot és bogáncskórót?” – tette fel a kérdést Máté László Tatán, a Tatai Református Egyházmegye Reformációi Ünnepi istentiszteletén október 30-án. A reformátori elvek ismerete nem lehet cél, azok csak az Istenhez vezető út útjelzői. Az ünnepi alkalmon dr. Vladár Gábor, a PRTA professzor emeritusa Kálvin egyházfegyelemi törekvéseit felidézve erősítette meg az igét, miszerint nem elég tudni, de úgy is kell élni, ahogy az Istennek tetsző.

„Luther Márton 505 éve kifüggesztett 95 tétele önvizsgálatra hívta az egyházat. Ma az ige minket hív önvizsgálatra a reformáció ünnepén” - Máté László komáromi lelkipásztor, egyházkerületi lelkészi főjegyző a Zsidókhoz írt levél hatodik fejezetének első nyolc verse alapján hirdette Isten igéjét: „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek…. Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.” (Zsid 6, 1-8)
Az ige arra késztet, hogy kutassuk, mivé lett bennünk és általunk Istennek Krisztusban való ajándéka, hogyan becsültük meg az Őáltala közölt kegyelmet. Az evangéliumot befogadó vagy elutasító egyéni szívet vizsgálva közösségeinkre, gyülekezeti, egyházi életünkre is tekintünk. Az ige arra int minket, hogy nem csak megállni kell a keresztyén hit sarokkövein, hanem azokra építve kell Krisztussal a hitben növekedni.

A hívő ember is megbotlik, vétkezik, de a megbocsátás kegyelme kíséri útján. Krisztus áldozatát viszont az meggyalázza, aki figyelmen kívül hagyja, hogy milyen ára van bűneink bocsánatának: „Az gyalázza meg Isten fiát, aki visszaél Isten kegyelmével, egyfajta biankócsekknek tekinti a bűnbocsánat ígéretét” – hangsúlyozta Máté László. A Zsidókhoz írt levél szerzője óvja a Krisztusban megtérteket attól, hogy a hitben való megtorpanás, megerőtlenedés eleséssé legyen, a kegyelem munkája pedig hiábavalóvá.

Máté László kiemelte, hogy a reformátori elvek ismerete nem a célt jelzi, hanem az üdvösséghez való utat mutatja: Sola Scriptura, egyedül a Szentírás – ne legyen elég csak néhányszor belehallgatni Isten igéjébe, mindennapi cselekedet kell legyen; Solus Christus, egyedül Krisztus – tudd, hogy csak Ő a segítséged, ne gondold, hogy Nélküle megtalálod Istent; Sola Gratia, egyedül kegyelemből – ne gondold, hogy elég csak az ünnepeken a kegyelem asztalához járulni bűnbocsánatért, naponta kell a kegyelem királyi széke elé hálával borulni erőért, segítségért; Sola Fide, egyedül hit által – élj hitben, mert csak így tart igaznak téged Isten; Soli Deo Gloria, egyedül Istené a dicsőség – engedd, hogy Isten megdicsőítse Önmagát fia által életedben.

„A reformáció ünnepén vizsgáljuk meg magunkat és kérjük Isten segítségét, hogy ne tegyük életünkben hiábavalóvá az Ő kegyelmét, segítsen minket, hogy méltó örökösei lehessünk a reformáció örökségének, hogy életünk olyan kertté legyen, amely hasznos gyümölcsöt terem azok számára, akik művelik” – zárta igehirdetését Máté László.

Szabó Előd tatai lelkipásztor köszöntötte az egyházmegyei ünnepségen megjelenteket.

Kálvin és az egyházfegyelem címmel dr. Vladár Gábor, a PRTA professzor emeritusa tartott előadást. „Europa afflicta”, azaz Európa széthullott állapotban, romokban van – idézte Kálvin Jánost, amely kijelentése aktuálissá teszi a genfi prédikátor elveinek felidézését.
Kálvin munkásságával kapcsolatban két fő dolgot emelnek ki: egyházfegyelem és a predestináció. Bár szokás ezen területeken kinyilatkoztatott elveit negatív jelzőkkel illetni, de mindkettő mind a mai napig nagy hatással van a társadalmunkra.
Napjainkban erősödik az a gondolat, hogy a humánum, az ember válik minden dolog mértékévé. A reformáció idején is ez nyert teret Európában. Kálvin utazásai során megismerte a Német-Római Birodalom és társadalmának állapotát, itt látja meg, hogy szükséges az Evangélium tanításait evangéliumi életformává alakítani. Az egyházfegyelem szükségességét a városi reformáció elégtelenségében látta. Azt tapasztalta, hogy bár a tanok hirdetését engedték, de útjába álltak az egyéni és a közösségi élet reformációjának. Fontosnak tartotta küzdeni egy új keresztyén életstílus kialakításáért, kutatva, hogy miként lehet kegyes módon élni: „Ebben látta a keresztyén egyháznak és Európának az egyetlen túlélési lehetőségét. Azt gondolom, hogy ennél aktuálisabb témát ma itt, Európában nem tudnánk kitalálni” – aktualizálta Kálvint Vladár Gábor.

Kálvin gondolatai termékeny talajra hullottak, mert a közélet és a magánélet esetében is volt belső fogadókészség. Úgy fogalmazott az előadó, hogy bár néhol ellenállásba ütközött Kálvin, de az alulról jövő mozgalmak, igények tették lehetővé tanainak terjedését. A fegyelmet az egyház jegyei közé kívánta emelni, a hívő élet ismérvévé. Az egyházfegyelemmel az egyház egységét kívánta megóvni. Vladár Gábor kiemelte, hogy mindezt nem terrorral, erőszakkal, de határozottan, saját félelmeit erősséggé alakítva tette.
„Nemcsak a tiszta tan, hanem a tiszta élet is az, ami gondolkodásra intő példaként állhat előttünk. Az egyház ne riadjon meg attól, hogy sokakat elrettent, amit tanít, hogy másként gondolják azt. Ragaszkodni kell az Isten által kigondoltakhoz, ahhoz, hogy isteni módon, kegyességének megfelelően éljünk a világban. Ahol ez megtörténik, ott fontos dologok történnek! Legyen a református élet jegye a tiszta, megbecsülésre érdemes élet” – zárta előadását Vladár Gábor.

A Reformációi Ünnepi istentisztelet a Tatai Református Egyházmegye lelkészi karának énekszolgálatával és szeretetvendégséggel zárult.