EKCP-KP-1-2022/3-000456 - Családos Tábor

Dunántúli Református Egyházkerület 
EKCP-KP-1-2022/3-000456
Támogatás keretösszege: 400 000.-Ft (szállás- és étkezési díj)
Projekt megnevezése: Családos Tábor
Megvalósulás helye: 8646 Balatonfenyves, Mária u. 54.

„Azóta Fenyvestől Fenyvesig élünk!”

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy családban élek. Az én családom különleges; egyrészt a férjemmel 3 gyermeket nevelünk, másrészt a nagy családunk is mögöttünk áll, szüleink, nagyszüleink, unokatestvéreink; akikkel találkozunk, beszélgetünk, segítjük egymást. ... és van egy még nagyobb családunk. Ennek a családnak 12 évvel ezelőtt lehettünk tagjai, amikor a lelkészünktől kaptunk egy ajánlást. Balatonfenyvesen Családos Tábort szerveznek, és RÁNK gondoltak. Ránk??!! Még egy éves sem volt az első gyermekünk, még azt sem tudjuk mi is az a család?! Tele voltunk kétségekkel és kérdésekkel. De Isten tudta, hogy ott a helyünk.

"Azóta Fenyvestől-Fenyvesig élünk", hogy egy testvéremet idézzem.

A fenyvesi családunkban barátságaink testvéri kötelékké váltak. Kaptunk nagyszülőket, akik gyermekként néznek ránk, unokaként szeretik gyermekeinket. Jóságos keresztanyát, aki bármelyik tanítási szünetben bevállal egy-két nap gyerekvigyázást, kirándulást. Testvért, akivel egy ködös napon biciklire pattanunk, körbetekerjük a közeli tavat és elfelejtjük a hétköznapok gondjait.

Igaz, nyáron csak egy hetet töltünk együtt, de az év minden szakában számíthatunk egymásra, és bármikor szívesen keressük az alkalmat az együtt töltött időre, programra.

Olyan csoda ez, amit ember nem tudna létrehozni. Kegyelemből lehetünk együtt, dicsőíthetjük az Istent egy jól szervezett nyári héten, balatoni környezetben. Gyermekeink velünk együtt élhetik meg, milyen közösségben lenni, hitben járni. Itt nőnek fel. Számolják a napokat, hogy hányat kell még aludni Fenyvesig.

Ebben a nagy családban is aggódunk egymásért, és együtt imádkozunk, amikor egy testvérünk betegséget hordoz. 

Ebben a családban két édesanyának álltunk a ravatalánál, akik Krisztusban hunytak el, az ittmaradóknak olyat tanítottak az utolsó időikben is, amivel megváltoztatták szemléletünket. Egymásba kapaszkodtunk.

Ebben a családban, Fenyvesen történt az is, hogy felnőtt keresztelkedésben lehettünk együtt.

Ebben a családban az a lány, aki kamasz volt az első táborokban, és a zenekar tagjaként erősítette az éneklést, ma már édesanya, és gyermekével együtt, mint új család csatlakozik ehhez a nagy családi közösséghez.

Ebben a családban élhettük meg, hogy két ember Isten előtt kért áldást házasságukra.

És folytathatnám a sort...

Ez a család színes és sokféle. Vannak kis családok és nagy családok, vegyesek és mozaikok, elváltak és újra családot alapítók, vér szerinti és szív szerinti gyermeket nevelők.

A tábori hét ismerkedéssel kezdődik, a reggeli és esti áhitatok családcentrikusan csendesedhetünk el. Délelőtt előadásokon épülhetünk sokféle témában, az érdekességeket kiscsoportokban megbeszéljük, míg gyermekeink saját közösségükben bibliai történettel foglalkoznak. A délután a szabad programé, kisebb nagyobb csoportokban strandolunk, kirándulunk, focizunk. Az este az önfeledt kikapcsolódásé, családi játékok, bábszínház, koncert, sport is helyet kap a programban. Késő este imaközösségben lehetünk együtt. 

A családi beszélgetések sokszor éjszakába nyúlnak, kamaszaink a sportpályán csillagokat néznek és vizsgálnak azzal az apukával, aki fizikai kísérletek is izgalmassá tudja tenni nekik. Ilyen közösségben már nem számít, hogy hosszú volt az út, vagy kényelmesebb az otthoni ágy, finomabb a mama tarhonyáshusi ebédje.

A szervezők hetekkel, hónapokkal előtte már előkészülnek, terveznek és szerveznek, hatalmas munkájukat minden fórumon hálásan köszönjük! Minden táborozó hozzáteszi, amit tud; ki-ki az énekhangját, a hangszeren kíséri az énekeket, táncot tanít, gyermekfoglalkozást tart, gyógyít, focicsapatot szervez, fizikai kísérleti bemutatót tart, arcot fest vagy csillámtetkót készít, horgolni tanít, gyöngyöt fűz, éjszakai fürdőzést szervez, hajat fon, sebet kötöz, ragtapaszt tesz a bibire, futást szervez, babakocsiban alvót ringat, fotón örökíti meg a hét eseményeit.

A legfontosabb mégis a lelkészek munkája; intenzív egész heti igealkalmak alatt teljes lelki feltöltést kapunk. Sokunknak olyan ez, mint egy éléskamra, feltöltjük a lelki készleteinket. 

Amikor hazatérünk ebben az eufórikus állapotban, láthatóak a jelek rajtunk, a lélek gyümölcsei; a sok mosoly, a dalok dúdolása...

"Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak."
(Galata 5:13)

Hála és köszönet a tábor ötletéért, a lehetőségért, a megvalósításért és a szervezésért, a szolgálatért és minden háttérmunkáért!

Szerző: Tófalvi Ágnes, sárszentmihályi gyülekezeti tag