„Szeresd az Urat, a te Istenedet … és felebarátodat, mint magadat”

A dunántúli református püspök hagyományosan az ökumenikus imahét minden napján a dunántúli katolikus egyházmegyék székhelyein együtt szolgál a testvéregyházak püspökeivel. Steinbach József, a január 21-i, vasárnapi budapesti nyitó alkalom után hétfőn Győrben, kedden Székesfehérváron vett részt a helyi istentiszteleteken.

A keresztény egységért 2024-ben tartott imahét anyagát egy Burkina Fasó-i ökumenikus munkacsoport készítette el. A választott téma: „Szeresd az Urat, a te Istenedet … és felebarátodat, mint magadat”. Az istentiszteletek során az irgalmas samaritánus történetén keresztül hallhatjuk meg a hívást arra: szeressük Istent és szeressük felebarátunkat, mint magunkat.

Január 22-én a győri evangélikus templomban gyűltek össze a település keresztyén közösségei közös imádságra. A házigazda felekezet nevében Szemerei János evangélikus püspök köszöntötte a megjelenteket. Igeolvasási és imádságos szolgálatot Steinbach József református és Kocsis Fülöp görögkatolikus püspökök végeztek.

Igét Veres András, a Győri Egyházmegye püspöke hirdetett az imahét vezérigéje, az irgalmas samaritánus példázata alapján.
A püspök emlékeztetett, hogy Jézus gyakran használt példabeszédeket tanításra. A szemléletes történetek gondolkodásra késztetnek, egyrészt elvonatkoztatnak a konkrét eseménytől, de gyakorlati felhívást is adnak. Önvizsgálatra és cselekvésre buzdítanak, feltárnak előttünk valami új igazságot. Így teszi szívünkre Isten Szent Lelke az irgalmas szamaritánus példázatát is.

Mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?  – Veres András kiemelte, hogy az üdvösség Isten ajándéka, a kérdés azonban ma is érvényes, mit lehet és kell tennünk annak eléréséhez. Jézus egyértelművé tette, hogy kettős szeretet útján kell járnia, aki az üdvösségre el akar jutni: szeresd az Urat és felebarátodat.
Kit tekintsek felebarátomnak? – „Jézus teljesen új szemléletmódot hozott, amikor az Isten- és az emberszeretetet szétválaszthatatlannak tanította” – mutatott rá a püspök. Sok fájdalom között gondolkodunk el azon, milyen az a világ, amiben élünk: háborúk, migráció, ellenségeskedés, életidegen, embertelen ideológiák agresszív térnyerése. Jézus tanítása ma is egyértelmű, az emberszeretetnek nincsenek feltételei. „De ez soha nem fogja azt jelenteni, hogy a bűnös ember bűnét is el kell fogadni” – emelte ki, hozzátéve, hogy a bűnt a leghatározottabban vissza kell utasítani, de a bűnös embert szeretni kell.

Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! – Legyünk mindnyájan samaritánusok, azaz feltétel nélkül szeressük embertársainkat, éljünk cselekvő együttérző lelkülettel, ha szükséget látunk, akkor fontolgatás nélkül tegyük, amit tennünk kell – erre int Jézus a példázat végén minket is.
Jézus a törvényt áthelyezte a szenvedő, segítségre szoruló szemszögébe. „Uram Istenem! Megannyi szép gondolat és fogalom nem segít rajtunk, ha nem vesszük komolyan azt az egy parancsot, amit Te a legnagyobbnak és legfontosabbnak tartottál. Segíts bennünket, hogy a szeretet útján tudjunk járni mindig” – zárta igehirdetését Veres András püspök.

A keresztyén egységért elmondott közös imádság után a négy püspök áldását fogadták a hívek.

Székesfehérváron január 23-én a baptista imaházba várták a város gyülekezeteit. A házigazda felekezet nevében Kovács Dániel társlelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. A város református, katolikus, evangélikus lelkipásztorai mellett szolgált Spányi Antal katolikus megyés püspök és Imre Bálint esperes. Igét Steinbach József dunántúli református püspök hirdetett.

„Jézus Krisztus újjászülő, határtalan irgalmára, szeretetére van szükségünk ahhoz, hogy e példázat csodálatos értelmét belátva, krisztusi választ adjunk arra a kérdésre, ki az én felebarátom, és e szerint tudjunk élni” – fohászkodott Isten irgalmasságra formáló Lelkéért.

Az ige rámutat Isten határtalan szeretetére és az ember irgalmatlanságára. A püspök önvizsgálatra szólított fel, milyen irgalmatlanok tudunk mi lenni. Az ige tükröt tart elénk; a Jézust kérdező „törvénytudó” kísértő lelkülettel kérdezett. Ez is az irgalmatlanság lelkülete, de Jézus az irgalmatlanságra irgalmas szeretettel válaszol: „Ez a lelkület már válasz arra, hogy ki az én felebarátom? Milyen irgalmatlanok vagyunk mi és milyen irgalmas Jézus Krisztus…”
A törvény betűjét ismerő kérdezőnek Jézus az irgalmasság forrását válaszolja: ne csak mondd, hanem tedd is, szeresd az Urat és felebarátodat! A törvénytudó azonban még mindig az irgalmatlanság lelkületével kérdez tovább. Ismerjünk magunkra benne: milyen lelkülettel szólunk mi másokhoz, vitatkozunk, elmélkedünk, mert nem akarjuk cselekedni az irgalmasságot.
A kérdésben – ki az én felebarátom­ – ott rejtőzik a remélt, önigazolást kereső válasz is: ugye nem mindenki az én felebarátom. „Miért van az, hogy mindenben csak önmagunkat képviseljük, az önmagunk igazát akarjuk érvényesíteni?” – tette fel a kérdést a püspök. Az irgalmatlanság lelkülete vezet bennünket is, szűkíteni a jézusi parancsot, elvileg megvitatjuk, de cselekedni már nem akarjuk, és mindig csak önmagunkat igazoljuk. A jézusi példázatban a pap és a lévita is elment a rászoruló mellett. Mi észrevesszük-e a rászorulót, segítünk-e rajta, vagy tovább alázzuk őt szóval, tettel?

Az evangélium felragyog Jézus Krisztus válaszában: a felebarát az, akinek szüksége van a segítségre. „Akkor van irgalmas lelkületünk, ha a felebarátot mindenkiben észrevesszük, akit az Isten elénk hozott, és aki valamilyen formában, testileg-lelkileg szükséget szenvedett” – mondta. Meglátni, megszánni és cselekedni, mint a samaritánus. Ha ezt tesszük, akkor az egyetlen igaz irgalmas samaritánus, Jézus Krisztus formálódik ki bennünk, aki nemcsak szóval, hanem tettel is igazolta szerető irgalmasságát. Nem a tétlenséget magyarázni, hanem segíteni mérlegelés nélkül, hiszen Jézus a felebarát fogalmát teljesen kitágította: mindenki, akit az Isten mellénk rendelt és éppen segítségre van szüksége. Isten nem terhel erő felett, adott időközönként rendel mellénk segítségre szoruló embert, a bibliai értelemben vett Lázárt.
A segítségnyújtásban azonban fel kell vállalnunk a krisztusi szeretet kockázatát, azt, hogy visszaélnek vele, de mi továbbra is szeretünk, mert Isten ehhez is ad erőt. 
„Ki a te Lázárod ezen a héten, akinek rád van szüksége?” – tette fel a kérdést a gyülekezet felé megfogalmazva a minimumot, ha többre nincs is erőnk: legalább meghallgatni a rászorulót, legalább nem bántani tovább.
„Jöjj Szent Lélek Úr Isten! Adj ébredést, hogy egyre több ember megtapasztalja a csodát, és válaszolhassa, élhesse az irgalom lelkületével a krisztusi felabarátszeretetet. Ma és mindenkor ez az egyetlen megoldás, nincs más: ahogy én szerettelek titeket – mondja Jézus, úgy szeressétek egymást. Ámen.”

Az istentisztelet végén közösen imádságban kérték a Szent Lélek erejét, hogy krisztusi irgalommal cselekvő lelkülettel forduljanak minél többen a segítségre szoruló felebarátok felé.