Ifjúsági és konfirmációs hétvége Ajkán

A Veszprém Kálvin János parki gyülekezetben április 20-21-én ifjúsági és konfirmációs hétvégét tartottak. A közösségépítő, lelki hétvégéről számol be két ifis, Kentes Dániel és Prisztai Bertalan.

Sokszor kérdezték már tőlünk, hogy miért jó ifire járni. Azért nagyszerű az ifi, mert jobban megismerhetjük Istent, ehhez kapcsolódó programokban lehet részünk, amelyben életre szóló emlékeket és barátokat szerezhetünk. 2024. április 20-21-én ifi-konfi hétvégén vettünk részt a Veszprém Kálvin János parki gyülekezettel.

Amikor megérkeztünk a Volcz Birtokra első benyomásunk az volt a hatalmas erdőszéli területről, hogy milyen rendezett és mennyire szép hely! Első programunk egy rövid ismerkedő játék volt, ahol mind a huszonhárman megtanultuk egymás neveit, hiszen ez volt ez első ifis alkalom, amit a konfirmandusokkal együtt tölthettek az ifi csoport tagjaival. A következő közös program egy lelki beszélgetés volt, amelynek egész délután kitartó témája az Isten szerinti elengedés volt. Itt azt is megtanultuk, hogy mi az a Jóbel év. A napunk kimaradhatatlan része volt a kirándulás, amely rövid időn belül félbe szakadt az esős idő miatt, pedig egy eldugott, de szép tavacskát akartunk meglátogatni.

Miután visszaértünk a birtokra, Závodi Zsuzsa lelkészasszony és Prisztai Bertalan ifjúsági vezető tartott előadást napunk témájáról. Az előadás után, az idő javulásának köszönhetően tartottunk egy kisebb foci bajnokságot. Az estét egy templomi kvízzel kezdtük meg, amelyet csoportokban versengve játszottunk végig. A napot késő estig tartó közös játékkal zártuk. A másnap reggelt a már megszokott ifjúsági istentisztelettel indítottuk, amelynek során sor került egy imasétára is. Itt lehetőség nyílt az ecetes víz megkóstolására is, sok más ital mellett. A hozzá kapcsolódó kérdés, amelyet feltettünk magunknak: – Mennyire szeretem édesíteni, kényeztetni magamat, az életemet? Mennyi savanyú, keserű íz van az életemben? Nemcsak a föld, a szervezetünk lehet vízhiányos, hanem az életünk is. Jézus szavát hallgattunk a természetben, az igehirdetésben is a samáriai asszony történetén keresztül: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” János 4. 13-14.

A finom, ízekben gazdag ebéd elfogyasztása után végül eljött a szomorú búcsú ideje. Befejezésül készült rólunk egy csoportkép is. Nagyon jó hangulatban és őszinte társaságban telt el az immár hatodik alkalommal megszervezett ifis-konfis hétvége.

                                                                       Kentes Dániel és Prisztai Bertalan