Nőszövetségi Jubileum - Győr-Szabadhegy

Gyülekezetünkben 2024. április 27-én hálaadó istentisztelettel ünnepeltünk. A győr-szabadhegyi református közösség 65 éve működik önálló lelkésszel. 30 évvel ezelőtt a közösség templomépítésbe fogott, majd 10 évvel ezelőtt önálló gyülekezetté vált, különválva a győri Kossuth utcai gyülekezettől. Azóta Győr városában két önálló gyülekezet működik. Aktív, cselekvő és tevékeny nőszövetség a gyülekezetben már az önállóvá válást megelőzően is működött nálunk, helyben 2021-ben ünnepeltük a nőszövetség újjáalakulásának 20. évfordulóját.

Mindezen visszatekintések mentén a gyülekezet és benne a nőszövetségünk izgatottan és lelkesen készült a jubileumi ünnepségre. Miből is áll egy ilyen ünnepség megszervezése, az előkészületek? A presbitérium meghatározta a jubileumi ünnepség keretét, menetét, és kisebb körökben, csoportokban elkezdődött az ünnepség vázának „felöltöztetése”. Elkezdtek megszületni az ötletek, javaslatok, hogyan lehetne ezt az ünnepi alkalmat méltóságteljessé, és az emlékekhez méltóvá tenni? A presbitérium a hálaadó istentiszteletet követően pódiumbeszélgetést, majd közös szeretetvendégséget tervezett, valamint az esemény jellegére tekintettel fotókiállítást a gyülekezet elmúlt 65 évéről és egy emléktábla készítésre is érkezett felajánlás. Gyülekezetünkben a nőszövetségi tagok mellett nagyon sok olyan testvér van, akik szívesen részt vesznek a gyülekezeti élethez kapcsolódó háttérmunkálatokban, ezért velük közösen már jóval az ünnep előtt elkezdődött a tervezgetés, a feladatok megbeszélése. Az ünnepségre készülve a gyülekezeti teremben és az irodában megújítottuk a függönyöket és sötétítőket. Ennek költségeit részben a nőszövetség állta, az ötletelés és megvalósításban pedig teljes bizalmat élveztünk. Egy asszonytestvérünk nagy érzékkel és jó ízléssel álmodta és valósította meg ezt a feladatot, a színek és anyagok harmóniáját. A következő nagy feladat a gyülekezet közös használati tereinek kitakarítása, rendezése, ésszerűsítése volt. Külön figyelmet kellett fordítani arra, hogy a gyülekezeti terem egy részében a tervezett fotókiállításnak is legyen hely, ahol a gyülekezet távolabbi és közelebbi múltjából fennmaradt képekből több tematikus tabló került elrendezésre és kiállításra. Ezek a tablók bemutatták a lelkészeket, presbitereket, a hitoktatás, a nőszövetség, a gyülekezeti kirándulások pillanatait, az elmúlt néhány évtízedet. A takarításban és rendezésben a gyülekezet kisebb csoportjai közösen végezték: nőszövetségi tagok, hitoktatók, diakóniai szolgálatot végzők, presbiterek, lelkes gyülekezeti tagok. Többször, több csapatban dolgoztunk a helyszínek előkészítésén, volt, amikor négy csoport is dolgozott egymással párhuzamosan, egy csapat a gyülekezeti teremben, egy csapat a templom kertjében, egy csapat a szeretetvendégség helyszínéül bérelt közei iskolai étkezőben, egy pedig az ünnepség menetének egyeztetésében az utolsó simításokat végezte. A munkálatok során templomkertünket is gondos kezek szépítették, kerti padjaink például teljes egészében felújításra kerültek. Nőszövetségként a szeretetvendégség előkészítésében vállaltuk a szolgálatok oroszlánrészét. Ennek koordinálását Nagy Lajosné Sárika, a mi Sárika nénink vállalta magára, számolt, tervezett, így a főzésre-sütésre jelentkezőknek pontos mennyiségeket tudott mondani. Sokan vállalták a húsok, saláták, sütemények elkészítését, ilyen alkalmakkor nálunk sok nőszövetségi és nőszövetségen kívüli asszony együtt, szívvel-lélekkel dolgozik a gyülekezetért, hála az Úrnak az összefogásért. Az ifi tagjai gyönyörű asztaldíszeket készítettek az alkalomra a szépen terített asztalokra, hogy ne csak a test megelégítésére törekedjünk, hanem a szemen át a lelket is megörvendeztessék. Mivel a szeretetvendégség egy közeli középiskola étkezőjében volt, ezért a szállítás, terítés, szükséges és elégséges eszközök listája, a logisztika, a terítés, mindennek a praktikuma, gyakorlatias megoldása és megvalósítása is nagy összefogást, gyakorlatiasságot és precizitást igényelt. A szeretetvendégség sürgés-forgása közepette ismertük fel a nőszövetség egy másik fontos küldetését: a generációk közötti kommunikáció, a generációk közötti kapcsolat fontos területe a nőszövetség. Idősebb tagjainkon keresztül eljut hozzánk az idősebb generáció szava, igényei, szempontjai, és a fiatalabb nőszövetségi tagokon keresztül ezeket továbbítani tudjuk a gyülekezet fiataljai felé, összhangot teremtve, együttműködve a közös cél érdekében.

A templom előtti és melletti utcában időközben útfelújítás is zajlott, így izgatottan figyeltük a munkálatok haladását. Az Úr csodásan működik, az ünnepség előtti napon az útépítők levonultak erről az útszakaszról, így a parkolási gond megoldásának terhe enyhült rajtunk.

A nagy napon már reggel 6-tól tevékenykedtünk a templomban, aprócsokrok készültek a padokra, még egyszer ellenőrzésre kerültek a mikrofonok, ismét felsöprésre került a templom elötti udvar, a bejárat előtti utca. Biztos vagyok benne, hogy a sütés-főzést végző asszonytestvérek közül többen már ennél korábban talpon voltak, sültek a rántott húsok, illatozott a porcukor a sütemények tetején. A hálaadó istentiszteleten az ige nt. ifj. Márkus Mihály esperes úr közvetítésével hangzott fel a templomban, majd Ún. Pódiumbeszélgetésen négy meghívott vendég emlékezett vissza a Győr-Szabadhegyen töltött hosszabb-rövidebb időszakára: nt. Pálfi Zsuzsa, nt. Vadász Márta, nt. Lentulai Attila és nt. Mészáros Sándor. Megható volt, és ezúton is köszönet nt. Pálfi Zsuzsának, aki arra a kérdésre, hogy az önállóvá válással együtt járó feszültség után miben látja a két győri református gyülekezet közeledési és együtt munkálkodási lehetőségét, „üde foltnak” nevezte a két nőszövetség (a Kossuth utcai Molnár Mária Református Nőszövetség és a győr-szabadhegyi Gyengéné Fogarassy Margit Református Nőszövetség) együtt munkálkodását, közös alkalmait nevezte meg. Kiemelte, hogy az asszonyok képesek voltak hidat képezni minden morcoskodás, neheztelés felett, és megtalálni a kapcsolódást egymással, az önállóvá válással járó feszültségek közepette is.

Az ünnepi alkalom méltó hálaadás volt az elmúlt időszakért, az Úr megtartó kegyelméért.

Számunkra az ünnep és a hálaadás azonban nem csak ebben a néhány órában zajlott. Az egész odavezető út, a megálmodás-szervezés-tervezés-megvalósítás egész folyamata, a több heti készülődés, az örömök, az összefogás csodája mutatta meg azt, hogy valójában mit is jelent a gyülekezet az ide tartozó családoknak, egyéneknek, és mit jelentenek ezek a családok, gyülekezeti tagok a gyülekezet egészének.

Amint az eddig érzékelhető volt, jelen írás nem kifejezetten a nőszövetségről szól, hanem a gyülekezetről, a gyülekezet ünnepéről, összefogásáról. Mégis így domborodik ki igazán a nőszövetség szolgálata, és az Úrtól kapott küldetése. A lényeg mindig Urunk csodálatos működése, amely megmutatta magát imádságokban, szolgálatokban, anyagi áldozatokban, ráfordított időben, amitől élő és életképes egy gyülekezet, és amitől megvalósulhat egy program, egy hétköznapi alkalom, egy vasárnapi istentisztelet vagy egy jubileumi ünnepség. A nőszövetség a gyülekezet fontos része, helye és szerepe van a gyülekezet nagy egészében. Fontos a jelenlétünk, fontos a szolgálatunk, van létjogosultsága a nőszövetségnek a gyülekezetben, a szolgálatban, az imaszolgálatban és a hálaadásban. Ezért a gyülekezet öröme a nőszövetség öröme is, a szolgálat lehetőségéért pedig hála az Úrnak! Krisztussal, Krisztusért, Krisztusban!

Győr-Szabadhegy, 2024.05.11.
Szakácsné Bereczky Emőke