Isten tervét követve

A Magyarországi Református Presbiteri Szövetség májusi tisztújításán Bor Imre eddigi elnök nem vállalta a tovább az elnöki tisztséget, helyébe a küldöttgyűlés egyhangúlag választotta meg az ezidáig alelnöki tisztséget betöltő Szabó Gábort, a Dunántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzőjét.

A cikluson belül három éven át vezette a szövetséget Bor Imre, az ő ajánlását elfogadva választotta meg önt elnöknek a küldöttgyűlés. Hol veszi át a stafétát?

Úgy gondolom, hogy a „rázósabb” részeken túl vagyunk, a tisztulási folyamat lezajlott. Sikerült rendeznünk a kapcsolatunkat a közegyházzal, helyzetünket a cégbíróságon. A kapcsolat a közegyház és az elődszervezetünk között amiatt romlott meg, hogy egy hibás cégbejegyzés okán önálló egyházként definiálták a Presbiteri Szövetséget. Innen kellett újraépíteni a kapcsolatot, a bizalmat. Ezt szolgálta a Presbiteri Szövetség teljes struktúrájának megújítása. Az egy fős vezetői gyakorlat helyett öt fős elnökség lett kialakítva, ami úgy épül fel, hogy minden egyházkerület delegál tagot az elnökségbe, amit a küldöttgyűlés hagy jóvá. Az ötödik fő pedig egy lelkészi tag, jelenleg Hajdú Zoltán Levente, aki a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának vezetőjeként nagyszerű összekötő a közegyház és a szövetség között.
A letisztulást folytattuk strukturálisan lefelé is, kialakítottuk az egyházmegyénként egy-egy összekötős felépítést, ami működés szempontjából hatékonyabb, egyszersmind ezzel a szolgálat fontosságát helyeztük a tisztségek, az egyéni ambíciók elé.
Letisztítottuk, aktualizáltuk tagságunkat és megújítottuk a kommunikációnkat a „Presbiter” című újságunk arculati és beltartalmi átkoncepcionálásával és az új honlapunk elindításával. Úgy hiszem, hogy a harcosabb időszak már mögöttünk van, de rengeteg teendő áll még előttünk.

Az alapozás után hogyan tovább?

A következő lépcsőfok, hogy Dr. Szabó Károly (Szolnoki Református Egyházközség főgondnoka, a szövetség misszió- és képzési bizottságának vezetője) vezetésével megalkossuk a missziói képzési tematikánkat, amivel segítséget tudunk majd nyújtani gyülekezeteknek, egyházmegyéknek, kerületeknek a presbiterképzésben. Céljaink nem változtak, egyrészt a presbiterek mentális és lelki egészségének megőrzése, hitbeli erősítése, illetve az ismeretanyagok bővítésével a kompetenciájuk növelése. Ez jól illeszkedik ahhoz a közegyházi elváráshoz, ami irányunkba megfogalmazódott. Hiszem, hogy a képzések segítenek, hogy alkalmas munkatársak legyenek a lelkipásztorok mellett a gyülekezetek élén.

Az elmúlt időszak konferenciái is ezt a célt szolgálták. Vannak tervben másfajta formái a képzéseknek?

Elismerve az elődök munkáját, az elmúlt évtizedek alatt rengeteg értékes képzési anyag gyűlt össze. Ezeket részben tudjuk használni, részben aktualizálni kell. Ezekre épülve aztán szükséges, hogy új lehetőségeket is fel tudjunk mutatni a gyülekezeteknek.
Igény szerint akár gyülekezeti meghívásoknak is eleget tudunk tenni, de együttműködve az egyházmegyékkel, megyei presbiterképzési alkalmakon is részt vállalunk – betársulva azokba, vagy ha arra van igény, akár teljesen átvállalva is. A kerületi szintű presbiterképzésekben is szeretnénk részt venni.
Igyekszünk minél több jó gyakorlatot a presbitertestvérek elé tárni. Sok kiváló programmal élnek gyümölcsözően közösségeinkben, ezeket esetleg át lehet ültetni más gyülekezetekbe is.
A honlapunkon sok minden elérhető, keressék bátran.

A közelmúltban Esztergály Előd Gábor csömöri lelkipásztor gyülekezet-diagnosztikai projektjével ismerkedett meg elnökségünk és felkarolta ezt a kezdeményezést. A paksi gyülekezetben már le is zajlott az első próbafelmérés. Jó visszhangja volt, szeretnénk, ha országosan mind többen érnék el ezt a lehetőséget…

Ez milyen felmérés, mit tár fel a gyülekezetek számára?

Felméri a gyülekezet adott állapotát, ha szükséges, akkor az elmozdulás irányát adja azzal, hogy rámutat, milyen erősségei és milyen gyengeségei vannak a gyülekezetnek. Ez egy tényleges állapotfelmérés, hasonló ahhoz, amit a világi cégek használnak, de teljesen egyházi, lelki oldalról közelíti meg az egyházközségek állapotának kérdését.

Milyen alkalmakra várják aktuálisan a presbitereket?

Az évi két országos konferenciánkat (tavaszi Berekfürdőn, őszi Balatonszárszón) a jövőben is tervezzük, ide nemcsak a tagjainkat, hanem minden érdeklődőt hívunk és várunk.  November 8-11 között kerül megrendezésre az őszi konferenciánk Balatonszárszón az SDG Konferenciaközpontban. Ezen az alkalmon Szabóné dr. László Lilla lesz az előadónk.
Fontos az együttműködés a kerületekkel, egyházmegyékkel és lelkipásztorokkal, mert látjuk, nem terhelhetőek tovább a presbiterek még több eseménnyel. Póbáljuk koncentrálni az alkalmakat, kevesebbet szervezünk, de olyanokat, ahol többet kaphatnak a presbitertestvérek hitben és tudásban.

A terhelhetőség, a szolgálatra fordítható idő hiánya talán ez elmúlt presbiterválasztásál jött elő látványosan. Főleg kisebb gyülekezeteknél okozott gondot a presbitérium összeállítása. Hogyan látja, a világi kihívásoknak való megfelelés és a Krisztus egyházában történő szolgálat egymásnak feszülése feloldható?

Dr. Huszár Pál, egykori főgondnokunk mondta annak idején, hogy külföldön már lasszóval fogják a presbitereket. Mára már sajnos ezt tapasztalhatjuk idehaza is. El kell érnünk arra a lelki szintre, érettségre, hogy ne lasszóval kelljen fogni őket, hanem éledjen fel az igény a szolgálatra, hogy ezekre a tisztségekre valóban olyan testvérek kerüljenek, akik hitben és cselekedetben is azt élik, azt adják, amiről a presbiteri tisztség szól. Ez pedig a szolgálat és az Isten felé való elköteleződés. Ha ebben élünk, akkor ha nem is könnyen, de tudjuk az időnket úgy beosztani, hogy a szolgálatra is jusson. Igyekszünk éppen ezért olyan gyakorlatokat is megismertetni a presbiter testvérekkel, amelyeknek fő célja a szolgálatra való elköteleződés erősítése.

Ez a lelki elköteleződés vezette önt is a szolgálatra, aki több mint húsz éve Fehérvárcsurgón szolgál presbiterként, majd gondnokként, illetve a Mezőföldi Református Egyházmegyében világi tanácsosként, majd 2021-től a Dunántúli Református Egyházkerület életében presbiteri főjegyzőként, mindezt sok éven keresztül világi állása és a családja mellett…?

Szolgálatom kezdete oda nyúlik vissza, hogy Jákob Judit Ibolya lelkipásztorunk elvitt annak idején egy szőnyi ifjúsági táborba, amely nagy hatással volt rám. Felerősítette a gyülekezeti ifjusági alkalmak hatását. Annak is köszönhetően abban az időben adtam át az életemet Krisztusnak, és ez a döntés utána már egyenes utat adott a szolgáló egyháztagság felé. Nem én kerestem ezeket a feladatokat, hanem a gyülekezet kért fel, amiket Isten elé vittem, vele megbeszélve fogadtam el. Ez a későbbi tisztségek elvállalásánál is így volt. Amikor a feladatok megtaláltak, az elvállalásukat mindig megelőzte egy Istennel folytatott párbeszéd, egyfajta – értsük jól – engedélykérés. A hívő embernek mindig Isten tervét kell kutatnia, azt, hogy mi az Ő terve velünk. Fontos, hogy ne a saját szándékaink, ambícióink valósuljanak meg, hanem Isten akarata. Úgy érzem, hogy eddigi utamon, meghallva Isten hangját, tudtam az Ő vezetését követni, és érzem az Ő áldásait is az úton. Csak így lehetséges az, hogy jut idő mindenre, amire szükséges.

Az élő Ige évét hirdette meg idénre egyházunk. Ha jól tudom, a Presbiteri Szövetség is készül valamire ezzel kapcsolatban.

Egy ÉLI (Élő Ige) nevű projekt kerül megvalósításra, amelyet Bor Imre elnöktársam vezényel le. Ő volt az ötletgazda és a lebonyolítás is jó kezekben van nála. Ez egy 24 órás bizonyságtétel-folyam lesz, amit egy YouTube-csatornán teszünk elérhetővé. Ehhez keressük azokat a bizonyságtévő lelki testvéreket, akik vállalják arcukat, hangjukat, élettörténetüket és körülbelül öt percben bizonyságot tesznek az életükben megjelenő Jézus Krisztusról. Amint megvalósítási szakaszba ér a projekt, jelezni fogjuk a testvéreknek.

Hitvalló időket élünk, ez egy nagyon fontos szolgálat.

Fontosak az ilyen kiemelt alkalmak, de ne feledkezzünk meg a hétköznapok küldetéséről sem. Ez a presbiterszolgálatra is vonatkozik. Bizonyságot tenni nem csak szavakkal lehet, hanem tettekkel is. Sőt, bár a szavak nagyon fontosak, de erősebb, maradandóbb, ha valaki az egész életével tesz bizonyságot, akár a munkahelyén, családban, kis közösségben. Ez a bizonyságtevő élet a presbitérium elsődleges feladata, de természetesen minden hívő gyülekezeti tagnak is az. A presbiterek annyiban mások, hogy ők a gyülekezet döntéshozói. Ezért is fontos, hogy ők ebben a döntéshozói szerepben tudják hitvallóan képviselni a közösen meghozott határozatokat. Felelős döntéshozás, egységes képviselet és bizonyságtevő élet, ezzel a példamutatással kell, hogy gyülekezet előtt járniuk a presbitereknek.