„Énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Ef 5,19)

Július 19-én, a pápai Ótemplomban volt az idei Dunántúli Református Kántorképző záróhangversenye. A Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia Egyházzenei Intézetének szervezésében lezajlott képzésen huszonöt diák vett részt.

A kántor szó eredeti jelentése a cantare (énekelni) igéből származik. Tágabb értelemben jelenti mindazokat, akik részt vesznek az éneklésben, szoros értelemben azonban énekvezető, előénekes. Az istentiszteleti liturgia kiemelt része az éneklés, a kántor nem kíséri, hanem vezeti azt.
A szolgálat jelentőségét egyházunk egyre inkább szem előtt tartja. A kántor jogi státuszának újra definiálása folyamatban van, ami segítheti – főleg a kis gyülekezetek számára – a zenei vezetés stabilizálását. De ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb, az alkalmasság kérdése.
Az 1948-as gyülekezeti énekeskönyv megjelenése után Debrecenben elindult a kántorok képzése, a gimnázium helyi tanterv szerint működő (zenei) tagozatán. A kántorképzés kapcsán ki kell emelni Berkesi Sándor nevét, aki meghatározó szereplője az egyházzenének. Dunántúlon a tőle tanult Veres Györgyné Petrőcz Mária 1991-ben indította útjára a Kántorképzőt. Szolgálatát 2022-ben vette át Parola Csaba. A Dunántúli Református Egyházkerület pedig ezzel együtt a Pápai Református Teológiai Akadémia Egyházzenei Intézetének szervezésébe helyezte át a képzést.

Idén július 1. és július 19. között tartották meg a tanfolyamot. A huszonöt hallgató nem kis szám(!), ha figyelembe vesszük, hogy három nagyon intenzív nyári hétről van szó.  Az itt megszerzett tudásukkal pedig a gyülekezetekben többszáz hívő istentiszteletét tehetik magasztosabbá. Ha hozzávesszük a június 23. és 29. között lezajlott Zenei előkészítő ("kiskántorképző") tábor résztvevőinek a számát, akkor a négy kerület viszonylatában is van okunk büszkélkedni.

A kántori szolgálat mibenlétére rálátást ad a tanfolyam összetettsége. A hangszeres képzésen túl a diákok részt vettek gyülekezetiének-oktatás, szolfézs, zeneelmélet, karvezetés, orgonaismeret, zenetörténet, énektanítás, kiskórus-nagykórus próbákon. A tanfolyam idei oktatói: Ákos Dorka szolfézs és énektanítás, Kuzsner Péter zenetörténet, Ferenczy Csaba orgona, harmónium és orgonaismeret, Kuzsner Péter és Miklós Csongor orgona- és harmóniumoktatás, Parola Csaba gyülekezeti ének, Tóka Szabolcs és Varga Áron zeneelmélet, orgona és harmónium oktatás, Galambos Ádám és Márkus István karvezetés. A nélkülözhetetlen titkári feladatokat Fazekas Márton végezte.  Az oktatás felmenő rendszerben, képességeik szerinti csoportbontásban zajlott. A kurzus lelkiségét biztosította, hogy minden napot zenés, énekes áhítattal kezdték, az estéket pedig lelkipásztori igei vezetéssel zárták.

A 12 éves Sulik Helka Villő idén csatlakozott a képzéshez. Két éve zongorázik, tanára ajánlotta számára a Dunántúli Református Kántorképzőt. Most a harmóniummal ismerkedett meg, elmondása szerint nagyon élvezte, tetszik neki a hangszer. Összességében is jól érezte magát, jövőre is jönni szeretne. A kántorizálás is érdekes számára, de most úgy érzi, hogy a karvezetői szolgálat jobban vonzza.

Parola Csabától megtudtuk, hogy az átlag életkor 12 és 18 között volt, de akadtak idősebbek is. A képzés ideje alatt a gyakorlati kántori szolgálattal is megismerkedtek a diákok. Első vasárnap a pápai, másodikon környékbeli gyülekezetekben végezték az istentiszteleteken a zenei szolgálatot. Persze azért egy kis kikapcsolódásra is volt mód, eltöltöttek közösen egy délutánt a Marcalgergelyi tónál.

Több fiatalabb hallgató, jórészt lelkészgyerek vett részt most a képzésen. Igyekeztek mindenkinek olyan tudást átadni, amivel már a gyülekezetükben szolgálatba állhatnak.
Ez volt a harmadik közös évük a teológiával. Az első év még a racionalizálás, átszervezés miatt rengeteg kísérletezéssel telt, mostanra már letisztázódott a képzés menete. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a másik két nagy tanfolyam (a debreceni és a budapesti – a tiszáninneni most van alakulóban) vezetőivel szoros a kapcsolat. Együtt gondolkodva haladnak előre, és közelítik egymáshoz az órahálóikat.

Idén két vizsgázójuk volt. Márkus Luca részkántor vizsgát tett gyülekezeti ének és énektanítás tantárgyból.
Tatai Márta énekes karvezetésből tett sikeres záróvizsgát és kapott oklevelet. Ő több részletben végezte el a képzést. A gyülekezetében, Etén kezdett el érdeklődni a kántori szolgálat iránt még gyerekként. Lelkipásztora ajánlotta figyelmébe a képzést. Most a teológiát végzi, és nagy öröm számára, hogy az egykor elkezdett kántori tanulmányait sikeresen befejezte. Tervébe van, hogy az énekes rész után a hangszeres vizsgáit is megszerezze. Számára kapcsolódási pont Istenhez a zene. Úgy fogalmazott, ahogy fejlődött a zenei tudása, úgy került egyre közelebb Istenhez.

A kántorképző záróhangversenyére július 19-én került sor Pápán az Ótemplomban. Baráth Julianna lelkipásztor a Jelenések könyvéből hirdette Isten igéjét: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be” (Jel 3,8). Isten ismer bennünket, tudja a mi gondjainkat. Kitárta az ajtót, Jézus Krisztust, aki maga a szeretet. Krisztus az Ő szeretetével megerősít bennünket, mert az Ő szeretete elég mindenre.

Az igehirdetés után a kántorképzősök adtak koncertet, bemutatva zenei, énekes és karvezetői tudásukat.
Isten áldását kérjük a kántorképzőben szolgálók és tanulók életére.