„Énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Ef 5,19)

Július 1-én kezdődött a Dunántúli Református Kántorképző tanfolyam a Dunántúli Református Egyházkerült és a Pápai Református Teológiai Akadémia Egyházzenei Intézetének szervezésében, huszonöt diák részvételével. A tanfolyam július 19-én, a pápai Ótemplomban tartott záróhangversennyel ért véget.

A kántor szó eredeti jelentése a cantare (énekelni) igéből származik. Tágabb értelemben jelenti mindazokat, akik részt vesznek az éneklésben, szoros értelemben azonban énekvezető, előénekes. Az istentiszteleti liturgia kiemelt része az éneklés, a kántor nem kíséri, hanem vezeti azt.
A szolgálat jelentőségét egyházunk egyre inkább szem előtt tartja. A kántor jogi státuszának újra definiálása folyamatban van, ami segítheti – főleg a kis gyülekezetek számára – a zenei vezetés stabilizálását.   De ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb, az alkalmasság kérdése.
Az 1948-as gyülekezeti énekeskönyv megjelenése után Debrecenben elindult a kántorok képzése, a gimnázium helyi tanterv szerint működő (zenei) tagozatán. A kántorképzés kapcsán ki kell emelni Berkesi Sándor nevét, aki meghatározó szereplője az egyházzenének. Dunántúlon a tőle tanult Veres Györgyné Petrőcz Mária 1991-ben indította útjára a Kántorképzőt. Szolgálatát 2022-ben vette át Parola Csaba. A Dunántúli Református Egyházkerület pedig ezzel együtt a Pápai Református Teológiai Akadémia Egyházzenei Intézetének szervezésébe helyezte át a képzést.

Idén július 1. és július 19. között tartották meg a tanfolyamot. A huszonöt hallgató nem kis szám(!), ha figyelembe vesszük, hogy három nagyon intenzív nyári hétről van szó.  Az itt megszerzett tudásukkal pedig a gyülekezetekben többszáz hívő istentiszteletét tehetik magasztosabbá. Ha hozzávesszük a június 23. és 29. között lezajlott Zenei előkészítő ("kiskántorképző") tábor résztvevőinek a számát, akkor a négy kerület viszonylatában is van okunk büszkélkedni.

A kántori szolgálat mibenlétére rálátást ad a tanfolyam összetettsége. A hangszeres képzésen túl a diákok részt vettek gyülekezeti ének, szolfézs-zeneelmélet, karvezetés, orgonaismeret, zenetörténet, himnológia, énektanítás oktatáson, kis- és nagykórus próbákon. A tanfolyam idei oktatói: Ákos Dorka szolfézs és énektanítás, Ferenczy Csaba hangszerjáték és orgonaismeret, Kuzsner Péter zenetörténet és hangszerjáték, Miklós Csongor himnológia és hangszerjáték, Parola Csaba gyülekezeti ének, Tóka Szabolcs zeneelmélet és hangszerjáték, Varga Áron gyülekezeti ének és hangszerjáték, Galambos Ádám és Márkus István karvezetés. A nélkülözhetetlen titkári feladatokat Fazekas Márton végezte.  Az oktatás felmenő rendszerben, képességeik szerinti csoportbontásban zajlott. A kurzus lelkiségét biztosította, hogy az estéket lelkipásztori igei vezetéssel zárták.

A 12 éves Sulik Helka Villő idén csatlakozott a képzéshez. Két éve zongorázik, tanára ajánlotta számára a Dunántúli Református Kántorképzőt. Most a harmóniummal ismerkedett meg, elmondása szerint nagyon élvezte, tetszik neki a hangszer. Összességében is jól érezte magát, jövőre is jönni szeretne. A kántorizálás is érdekes számára, de most úgy érzi, hogy a karvezetői szolgálat jobban vonzza.

Parola Csabától megtudtuk, hogy az átlag életkor 12 és 18 között volt, de akadtak idősebbek is. A képzés ideje alatt a gyakorlati kántori szolgálattal is megismerkedtek a diákok. Első vasárnap a pápai, másodikon környékbeli gyülekezetekben végezték az istentiszteleteken a zenei szolgálatot. Persze azért egy kis kikapcsolódásra is volt mód, eltöltöttek közösen egy délutánt a marcalgergelyi Joó- tónál.

Idén több volt a fiatalabb hallgató, de ettől függetlenül igyekeztek mindenkinek olyan tudást átadni, amivel már a gyülekezetükben szolgálatba állhatnak.

Ez volt a harmadik közös évük a teológiával. Az első év még a racionalizálás, átszervezés miatt rengeteg kísérletezéssel telt, mostanra már letisztázódott a képzés menete. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a másik két nagy tanfolyam, a debreceni és a budapesti vezetőivel szoros a kapcsolat. Együtt gondolkodva haladnak előre, és közelítik egymáshoz az órahálóikat.

Idén két vizsgázójuk volt. Márkus Luca rész-kántorvizsgát tett gyülekezeti ének és énektanítás tantárgyból.
Tatai Márta énekes karvezetésből tett sikeres záróvizsgát és kapott oklevelet. Ő több részletben végezte el a képzést. A gyülekezetében, Etén kezdett el érdeklődni a kántori szolgálat iránt még gyerekként. Lelkipásztora ajánlotta figyelmébe a képzést. Most a teológiát végzi, és nagy öröm számára, hogy az egykor elkezdett kántori tanulmányait sikeresen befejezte. Tervébe van, hogy az énekes rész után a hangszeres képesítést is megszerezze. Számára fontos kapcsolódási pont Istenhez a zene. Úgy fogalmazott, ahogy fejlődött a zenei tudása, úgy került egyre közelebb Istenhez. 

A kántorképző záróhangversenyére július 19-én került sor Pápán az Ótemplomban. Baráth Julianna lelkipásztor a Jelenések könyvéből hirdette Isten igéjét: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be” (Jel 3,8). Isten ismer bennünket, tudja a mi gondjainkat. Kitárta az ajtót, Jézus Krisztust, aki maga a szeretet. Krisztus az Ő szeretetével megerősít bennünket, mert az Ő szeretete elég mindenre.

Az igehirdetés után a kántorképzősök adtak koncertet, bemutatva zenei, énekes és karvezetői tudásukat.
Isten áldását kérjük a kántorképzőben szolgálók és tanulók életére.