Fesztiválmisszió a Művészetek Völgyében

Húsz éve vannak jelen a reformátusok a Művészetek Völgye összművészeti fesztiválon. Eleinte Öcsön rendezték be a Református Udvart, majd átköltöztek Taliándörögdre. Idén július 19. és 28. között ismét szélesre tárta kapuit az udvar a testi-lelki felfrissülésre váró betérők előtt. A LéleKzet Református Udvarban a fesztivál zsongásától pár lépésnyire egyszerre találhatták meg a fesztiválozók a béke szigetét, a lélegzetvétel helyét és a megnyílások, egymásra találások színterét.

A szemerkélő eső és a kis lehűlés senkit nem zavart. Sőt, összecsengve az udvar nevével, jólesett ez a felfrissítő léleg(K)zet. Taliándörögdön járunk, még pontosabban a település XVIII. századi református templomában, a körtefa árnyékolta templomkertben és az öreg kántortanítóházban.

LéleKzet Református Udvar a Művészetek Völgyében. Idén éppen tíz éve végzi ennek a missziós szolgálatnak a vezetését Szabó György építészmérnök és Szabóné László Lilla református lelkész-teológiai tanár. Hozzájuk csatlakoznak évről évre önkéntesként a Pápai Református Gimnázium növendékei és a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológushallgatói, de jönnek a Dunántúl és az ország más gyülekezeteiből is jószívvel szolgálni.

Az udvaron a fesztivál ideje alatt délelőtt tíz és este fél hét között várták a látogatókat. A templom a reggeli és esti elcsendesedések mellett idén a Pápai Református Kollégium művésztanárai tárlatának is helyet adott. A kertben sátrakat és pihenőpontokat alakítottak ki: a Teremtés Sátrában az alkotásé volt a főszerep, az Áthallások zenekuckóban az elmúlt évtizedek alternatív zenéi vittek közelebb Isten és ember közös történetéhez, míg a Megtérés imapontnál Istenhez fordulhattak a látogatók. Az udvar elmaradhatatlan színtere volt a Mennyei Ízek koktélterasz. A kántortanítók egykori otthonában a BibleProject filmjeiből vetítettek a fesztivál ideje alatt.

A LéleKzet Református Udvar ezen a nyáron is saját tematikát kapott: Isten és ember közös története, vagyis a „nagy történet” került a fókuszba.
A „nagy történet”, vagyis az ember és az Isten Bibliában is leírt drámai története, amely a teremtés nyitányától vezet minket a bűnbeesés tragédiáján és a megváltás katarzisán át egészen az új teremtés dicsőséges záróakkordjáig. Ez a történet nemcsak az emberiség, de minden egyes ember, család, közösség sorsának hitben megélhető mintája. Ez a történet egyetemes, hisz szereplői vagyunk, velünk történik. A szervezők az elcsendesedés alkalmain túl az udvarban lévő alkotó folyamatokat és kiállításokat is a nagy történet közös témája köré alakították.

A református udvarban a lélek nyitogatását művészetterápiás foglalkozások, kreatívírás-műhely, monodráma, mozgásszínház, bábelőadás és bibliodráma segítette. A zenei élményt olyan énekesek és együttesek adták, mint Szabó Mátyás Truebadur, a Zámír projekt, a HolddalaNap, a Parlando kórus, a Makám Quartet és Konkoi x Balla Gergely, Szalóki Ági és a Gézamalac Zenekar.

Visszatérve az esős naphoz. Ez a Művészetek Völgye utolsó napja volt. A Református Udvar záró alkalmára ellátogatott Steinbach József püspök, a zsinat lelkészi elnöke is. Találkozott az ott szolgálókkal, akik elmondták, hogy az idei rendezvény sok áldást hozott, az udvarban sokan megfordultak, részt vettek a programokon. Ennek az egyik kézzel fogható jele az a „teremtéstörténet dobozszínház”, amit a kézműves sátorban készítettek a vendégek.

Az udvar missziói feladata pedig isten áldásával lehet eredményes. A tíz nap alatt az egymásra találások színterét biztosították, találkozásoknak, amelyek másként talán nem is történhetnének meg: Isten és ember találkozása a művészetek által. És ez a találkozás Isten Szentlelke által szárba szökkenhet, új utat, igaz utat nyitva meg többek előtt.

Ilyen találkozásra adott módot a Református Udvar zárókoncertje is. Tímár Sára Junior Prima díjas énekesnő és zenekara az autentikus népzenén keresztül tolmácsolta elődeink keresztyén örökségét. A református lelkészfelmenőkkel rendelkező népdalénekes előadásában tulajdonképpen énekelt imádságok hangzottak el. Nemcsak népdalok, hanem saját zenei művek, neves költők megzenésített versei is megszólaltak.

„Isten lelke az, aki éltet bennünket és minden lélegzetvételünkkel az Isten lelkéről és Isten éltető szeretetéről teszünk tanúbizonyságot” – mondta a koncertet és a Református Udvart is bezáró rövid áhítatában Steinbach József. Áldott legyen az Isten, hogy ez az éltető Lélek nemcsak megszólít, hanem életet és új életet, örök életet ajándékoz nekünk Jézus Krisztusban. Áldott legyen a Szentlélek, aki Isten Igéjét élővé teszi számunkra. Utalva a teremtés szekrényére idézte a nyolcadik zsoltárt, amely dicséri a teremtő Istent, áldja a teremtett világot és kiemeli az ember szolgálatát. Isten kiemelte a teremtés történetében az embert, de ez szolgálatot, felelősséget jelent: „Így lehetünk mi a teremtés koronái, hogy műveljük, őrizzük ezt a teremtett világot”. Steinbach József úgy fogalmazott, hogy Isten Szentlelke ajándékozta számunkra a művészetet, ami egy olyan csoda, amiben megtapasztalhatjuk Isten ihlető lelkének a munkáját.

Isten iránti hálával köszönte meg Szabó György és Szabóné László Lilla szolgálatát, amivel évek óta tartják a lelket a Református Udvarban, a Taliándörögdi Református Gyülekezet és a segítő testvérek támogatásával. Bejelentette, hogy az országos egyház átveszi a Református Udvar anyagi keretének a biztosítását. Szólt arról is, hogy megvannak a források az öreg kántortanítóház, parókia rendbetételére, így remélhetőleg jövőre már megújult épület vár mindenkit a Református Udvarban.
A vasárnapi alkalom és ezzel együtt a 33. Művészetek Völgye LéleKzet Református Udvar programsorozata közös imádsággal zárult.