Keressétek az Urat!

Ötven évvel ezelőtt megépült imaházukért adtak hálát a balatonfenyvesi reformátusok augusztus 11-én. Az ünnepi alkalmon Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző hirdette Isten igéjét: „Adjunk hálát a helyért és az időért, ahol és amikor Istent kereshetjük”.

A közkedvelt Balaton-parti üdülő nevét is adó fenyvesek árnyas ligetében áll éppen ötven éve a helyi reformátusok imaháza. A megépítését megelőző negyven évben azonban már jelen volt a gyülekezet Balatonfenyvesen. Telente a negyven-ötven fős közösség egy bérelt villában gyűlt össze. Nyaranta azonban ott, ahol ma már fél évszázada áll az imaház, akkor még csak a fák alatt, a szabadban dicsérték Istent, a nyaraló testvérekkel kiegészülve nemritkán akár százan is.
A közeli Fonyódon volt legközelebb református templom, de a fenyvesiek szerették volna, hogy nekik is legyen egy saját helyük, ahol összegyűlhetnek imádkozni. A történelemmel dacolva adakozásba kezdtek, majd hosszas idő után végül 1974-ben felavathatták imaházukat.

Az elődök hitéért, a megépítés épület jubileumáért és a közelmúltbeli felújításért valamint a reményteli jövőért adtak hálát Istennek augusztus 11-én.

Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző igehirdetése elején tolmácsolta Steinbach József püspök Isten áldását kérő írásos üdvözletét, aki be nem tervezett egyéb kötelezettsége miatt személyesen nem tudott részt venni a balatonfenyvesi reformátusok ünnepségén. Csatlakozva a köszöntéshez a főjegyző a kerület vezetése és gyülekezetei nevében adott hálát a Fonyód-Balatonfenyvesi Református Missziói Egyházközségért, az imaház ötven évéért. 

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható!” (Ézs 55,6) A bejárat fölötti igevers kiemeli az épületek sorából az imaházat. Máté László úgy fogalmazott, ez az idézet hívogat és üzenetet közvetít: „Szíven üt, megállít, elgondolkodtat és azzal szembesít, hogy nem minden van úgy jól, ahogy van, nem biztos, hogy a mi életünkben minden rendben van. Szükségünk van arra, hogy keressük az Urat, amíg megtalálható”.
Felidézte, hogy amikor épült az imaház, az elődöktől bátor kiállás volt ennek az üzenetnek a kiírása. Adjunk hálát az ő hitükért és bátorságukért.
Az üzenet ma is megszólít, az emberek minden korban keresik az igazságot, a kapaszkodót. Istené a dicsőség azért, hogy az imaház ötven éve alatt sokak megtalálhatták itt a választ kérdéseikre, életeket változtatott meg az itt elhangzó ige.

„Isten nélkül minden keresés hiábavaló, mert hamis” – mutatott rá a napjainkban is prófétai erejű üzenetre. Egyre fontosabb ez a kiállás, amit az épület és a benne hétről hétre összegyűlő hívek hordoznak: akármi történik, akármi szól, akármi küzd és harcol körülöttünk, az a legfontosabb, hogy keressük az Urat!
Az üzenet második része arra int bennünket, hogy az Isten keresése nem „szabadidős tevékenység”, hanem kairosz – emelte ki Máté László. Hálát kell adnunk azért, hogy kereshetjük Istent, mindenkor, minden időben, amíg lehet. „Nem mi döntjük el, hogy mikor van itt az Istenkeresés ideje. Isten dönti el, Nála mindennek rendelt ideje van, és lehet, hogy holnap már nem adatik rá idő” – mondta rámutatva az ige sürgető üzenetére: ha nem akarunk belesüppedni az Isten nélküli közegbe, keressük az Urat, amig megtalálható.
„Amikor megnyílik ennek az imaháznak az ajtaja, amikor összegyűl az áldott gyülekezet, kairosza van az Isten keresésének, mert amikor szól az Evangélium, akkor az Isten itt van, megtalálható” – mondta a főjegyző hálát adva a gyülekezetért, azokért, akik meghallották ezt az üzenetet, a szolgálókért, a hívőkért.

A hálaadó alkalmon imádságos szolgálattal vett részt Farkas Gergely egyházkerületi elnökségi tanácsos és Hella Ferenc, a Somogyi Református Egyházmegye esperese.

Az ünnepi alkalmon Németh Tamás, a gyülekezet lelkipásztora foglalta össze a közösség és az imaház történetét. Felidézte, hogy közel negyven évig vártak arra, hogy az imaházuk megépülhessen. Kiemelte Szabó Lajos lelkipásztor, későbbi esperes szolgálatát, valamint Isten iránti hálával vette számba azokat, akik nagyban hozzájárultak az építkezéshez.

A lelkipásztor elmondta, hogy 2021-22-ben pályázati forrásnak köszönhetően megújult az épület tetőszerkezete, megtörtént a nyílászárók cseréje.
Németh Tamás kitért a jövőre is, ami Isten kegyelméből bíztató: Balatonfenyvesen van ovihittan, részt vesznek a környező iskola hittanoktatásában, a vasárnapi felnőtt alkalom mellett gyermekistentiszteletet is tartanak. Örömmel számolt be arról, hogy jövőre öt fiatal fog konfirmációi fogadalmat tenni.

Szabó Mónika kántor felemelő zenei szolgálata után köszöntötte az ünneplő gyülekezetet Dr. Nemes Pál kerületi főgondnok. Méltatta az elődök törekvését, hogy legyen egy olyan helyük, ahová be tudnak menni imádkozni. „Tudták, hogy nemcsak földi kincseket kell gyűjteniük, hanem mennyei kincseket is” – mondta hálával szólva az építőkről, akik közül még ma is vannak, akik a gyülekezet élő tagjai. Istennek tartozunk hálával azért, hogy ma is van itt Isten népe, és azért is, hogy van jövője. A gyülekezet nyári közösségéhez tartozó Nemes Pál kiemelte, hogy nyaranta többször van, hogy messziről jött emberek is részt vesznek az istentiszteleten, idegenként jönnek be, de mindig a közösség részeként távoznak.
Adjunk hálát az Úrnak a templomainkért, imaházainkért, azért, hogy adatott hely számunkra, ahol közösségben hívhatjuk Isten segítségét, ahol imádkozhatunk Őhozzá – kérte isten áldását a gyülekezet és a lelkipásztor szolgálatára.

Szabó Lajos lelkipásztor-esperes köszöntő levelét fia olvasta fel, majd a település polgármestere, Lombár Gábor méltatta a református közösség Balatonfenyvesért végzett szolgálatát.