Az isteni és az emberi hang egysége

Ünnepi istentiszteleten adtak hálát a Székesfehérvár Belvárosi Református Egyházközség közelmúltban beiktatott lelkipásztoráért, Brunner Vilmosért. A szeptember 14-én megtartott alkalmon Steinbach József püspök igehirdetésében azt emelte ki, hogy az evangélium, az örömhír üzenetének megszólító átadásához szükség van az isteni és az emberi hang egységére.

Fejér vármegye központjában található a dunántúli reformátusság legnagyobb közössége, amely idén fennállásának 200 éves jubileumát ünnepli. A város két gyülekezettel is rendelkezik, a belvárosi és a budai úti egyházközségekkel.

A Székesfehérvár Belvárosi Református Egyházközség intézményfenntartói feladatot is ellát, iskolát (Talentum Református Általános Iskola) és óvodát (Olajfa Református Óvoda) is működtetnek.
Ez év márciusában a megüresedett lelkipásztori állásra a gyülekezet Brunner Vilmost választotta meg. A jogi, hivatalos beiktatás áprilisban megtörtént. Szeptember 14-én a korábbi beiktatásért tartottak hálaadó istentiszteletet.

Az ünnepi alkalomra megtelt templomban igét Steinbach József püspök hirdetett: „Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket.” (Ef 6,21-22)

Az apostol az efezusiakhoz írt levelében Isten Szentlelke által szól a keresztyén teológiáról és az ebből következő keresztyén etikáról. Az egyháznak, minden intézményével együtt, minden megmozdulásában ez a feladata: mindenben Jézus Krisztus Evangéliumát felragyogtatni. Az apostol azonban a levél végére az isteni, evangéliumi hangról átvált az emberi, pásztori hangra. „Hogy az isteni hang megszólaljon, az evangélium érthetővé legyen, ahhoz nagyon fontos, hogy tudjunk, merjünk egymással emberi hangon is kommunikálni” – emelte ki Steinbach József.
Az apostol itt nem prédikátorként, hanem emberként szól: ha érdekel benneteket, hogy hogy vagyok, kérdezzétek meg Tikhikosz testvéremet.

„Ebben a rohanó világban érdekel valakit őszintén, hogy hogy vagyunk? Ne legyen illúziónk, szűkül a lelki tér” – mutatott rá a püspök. A valóság látszata azonban ne csüggesszen bennünket, mert olyan Istenünk van, aki mindig rendel mellénk Tikhikoszokat, egy-egy olyan testvért, akivel beszélhetünk az Isten színe előtt.
A püspök úgy fogalmazott, hogy az evangéliumi hang emberi hang nélkül érthetetlen és embertelen is lehet, míg az emberi hang Evangélium nélkül nyugtalanít, békételenné tesz. A kettő egységében azonban az evangéliumi hang birtokba veszi az emberi hangot, amiben aztán kirajzolódik az Evangélium gyönyörűséges üzenete: „Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, harcoljuk a hitnek nemes harcát, építve az Isten országát itt, ebben a gyönyörű városban is. Nagytiszteletű Brunner Vilmos lelkipásztor testvérem! Áldjon meg téged az Isten, hogy így tudd, e kettő egységében hatalmasan hirdetni az evangéliumot” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Imádságot mondott Máté László, az egyházkerület főjegyzője.

Isten áldását kérte a beiktatott Brunner Vilmosra a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese, Imre Bálint: „Fogadja Nagytiszteletű Úr Isten gazdag áldását! Arra kérem Teremtő Urunkat, hogy főgondnok úrral, a presbitériummal, a gyülekezet minden egyes tagjával és családjával együtt tudják építeni úgy lelkileg, mint fizikailag Istennek ezt az eklézsiáját Székesfehérváron.”

Az ünnepi pillanat részeként a jelenlévő szolgatársak is egy-egy áldó igével köszöntötték a Székesfehérvár Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztorát.

Isten igéjét János evangéliumából hirdette Brunner Vilmos: „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.” (Jn 7, 37-39)

Folytonosan arra figyelünk, hogy mi az, amink nincs. Ennek következménye az állandó aggódás, a stressz, az örök elégedetlenkedés. A hiányra fokuszálva látjuk életünket értelmetlennek, céltalannak, leszünk a jézusi példához hasonlóan folyton szomjazók. A lelkipásztor az ige alapján fogalmazta meg: fogadjuk el, hogy a lelkünk szomjazik, valami többre vágyunk. Jézus azonban nemcsak rámutat a szomjúságunkra, hanem önmagához hív bennünket. „Hogyha szomjazik a lelkünk valami többre, valami szebbre, valami örökkévalóra, tisztára és boldogra, akkor Jézus hív, hogy általa enyhíttessék meg a mi lelkünk” – mondta Brunner Vilmos feltéve azt a kérdést, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel? Jézus hívásának engedni annyi, mint hinni abban, hogy Ő az élő víz, Ő tudja szívünk és lelkünk szomjúságát enyhíteni. Ő tud bennünket újjáteremteni, olyanokká tenni, hogy meglássuk, mennyi mindenünk van az Ő kegyelméből.

Az élő víz az Isten szeretete, gyengédsége, jósága, kegyelme minden ember iránt, Jézus pedig ennek a forrása, csak Őáltala lehet ebben részünk. A Szentlélek által betölti életünket az élet vizével, ami nemcsak ránk van hatással, hanem a környezetünkre is kiárad: „Kérjük a mi Urunkat, hogy tapasztalhassuk meg mi is az Isten Szentlelke által az élő víz szomjatoltó csodáit, hogy a mi lelkünk, szívünk benne reményt, erőt, gyógyulást leljen.”

A lelkipásztori szolgálat feladata, hogy Jézusnak ezt a hívását, hogy menjünk Őhozzá, akinél az élő víz van, hirdesse, vallja minden időben, minden helyen, minden eszközzel. Ezt vallja Brunner Vilmos, aki hiszi, hogy a gyülekezet lehet az a szentlelkes közösség, oázis Székesfehérváron azok számára, akik rádöbbennek a lelki szomjúságukra, és ebben az Istentől való közösségben megtalálják Jézusban szomjúságuk megoldását.

Az ünnepi hálaadó alkalom köszöntésekkel folytatódott.
A Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége és gyülekezetei nevében Dr. Nemes Pál főgondnok az Apostolok Cselekedetei könyvéből hozta az Úr Pál apostolnak szóló biztatását, és kérte vele áldását a lelkipásztor és a gyülekezet életére: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18,9-10).

A gyülekezet nevében Incze Sándor főgondnok tett bizonyságot az Úr reményt adó ígéretéről a jövőre nézve, hálát adva az új lelkipásztorért.
Köszöntőt mondott továbbá az egyházmegyei lelkészi közösség nevében Nemes Gyula lelkipásztor, az egykori diáktársak és barátok nevében Morvai Ákos lelkipásztor, a budai úti gyülekezet nevében Berze János lelkipásztor, a gyulafehérvári testvérgyülekezet nevében Dr. Gudor Kund Botond lelkipásztor, a város ökumenikus lelkészkörének nevében Tóth Tamás plébános. A város köszöntését Cser-Palkovics András polgármester tolmácsolta.

Énekszolgálattal köszöntötte a beiktatott Brunner Vilmos lelkipásztort a Csomasz Tóth Kálmán Kórus és a Pedagógus Énekkar.