A Pro Pannonia Reformata díjas Dr. Márkus Mihályné Eördegh Ildikó méltatása

A Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlése Pro Pannonia Reformata díjat adományozott ünnepi közgyűlésén Dr. Márkus Mihályné Eördegh Ildikó főtiszteletű asszonynak, a Dunántúli Református Nőszövetség első elnökének. A díjazottat méltatta Gerecsei Zsolt esperes.

Dr. Márkus Mihályné Eördegh Ildikó Újvidéken született 1943. december 13-án. Szülei Eördegh Béla történelem-földrajz szakos tanár, aki tanított általános iskolában, gimnáziumban és egyetemen, Tótkomlóson, Újvidéken, Debrecenben, majd Tatán. Édesanyja Szabó Edit polgári leányiskolát vezetett, majd adminisztrátorként dolgozott.

Ildikó asszony középiskolai tanulmányait Debrecenben, a Dóczy Gimnáziumban kezdte, majd Tatán, az Eötvös Gimnáziumban fejezte be. Érettségi után kertészmérnöknek készült, de nem sikerült bejutnia az egyetemre, ezért egy könyvesboltban helyezkedett el. 1966-ban kötött házasságot Márkus Mihállyal, akivel középiskolai évei alatt ismerkedett meg. Gyermekeik Gábor (1967), Eszter (1968), Éva (1969), Mihály (1972), Dániel (1973) és János (1976) születésével főállású édesanyaként támogatta a szolgálatban lelkipásztor férjét, gyülekezeteit, egyházát. 1968-1970 között Szentgyörgyvölgyön, 1970-1975 között Pápán, majd Tatán.  1981-től 1986-ig a Dunaalmáson élelmezésvezetőként, azt követően Tatán hitoktatóként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. Nemcsak lelkészfeleségként, hanem 16 unoka és 2 dédunoka hálás nagymamájaként is szép példával jár elöl a szolgáló református asszonyok között mind a mai napig.  Közvetlen, kedves lénye mindig derűt, biztonságot, határozottságot sugároz, akinek jó a közelében lenni, akitől tanulni lehet, akire példakét lehet föltekinteni.

Dr. Márkus Mihályné Eördegh Ildikó lelkészfeleségként korán elkötelezte magát a nőszövetségi munkával. Jól ismerte Zsindelyné Tüdős Klára életművét, lelkesen olvasta a róla szóló könyveket, és férje édesanyjától sokat hallott az istenhegyi konferenciákról, amelyeken még egykor ő maga is jelen volt a tatai gyülekezet fiatal asszonyaival. Ezért amikor az Országos Református Nőszövetség újraéledt, Ildikó asszony is az alapító tagok között volt. Azonnal megszervezte a tatai gyülekezetben is a nőszövetséget, majd a Dunántúli Nőszövetség első elnökeként az akkorra már püspök férjét kísérve sorra járta a Dunántúl református gyülekezeteit, hogy beszéljen az asszonytestvéreknek a Nőszövetség céljáról, feladatáról, ösztönözze a lelkipásztorokat a nőszövetségek megalakításának pártfogására.

Fáradhatatlanul buzgólkodott a Dunántúli Református Egyházkerületben, az országos vezetésben, majd a Kárpát-medencei nőszövetségben is azon, hogy az asszonyok bibliai alapokon nyugvó tanítással felvértezve segítsék a lelkészek és presbitériumok munkáját.

 Az alapító tagokkal együtt fogalmazták meg a Nőszövetség Alapító Okiratát lefektetve és egyértelművé téve a Magyarországi Református Nőszövetség célját és feladatát. Hosszú éveken keresztül személyes példamutatással tanította az asszonyokat arra, hogy a mindennapokban hogyan támogassák az elesetteket, imaszolgálattal, diakóniai munkával, család- és ifjúsággondozással, a magányosok vigasztalásával, a menekültek felkarolásával, hogyan éljék meg a krisztusi parancsot. ”Egymás terhét hordozzátok, így töltsétek be a Krisztus törvényét!”.  Konferenciákat, találkozókat szervezett, hogy az asszonyok egymás hite és tapasztalata által is gazdagodva, hazatérve még elszántabban legyenek Isten elhívott munkatársai. Hitvallása a dunaalmási diakonissza testvérek hálaadása volt: „Az a jutalmam, hogy tehetem.”

Átadva az elnöki teendőket utódjának, elnökhelyettesként is lelkesedéssel és hűséggel végezte szolgálatait, buzdítva a református asszonyokat arra, hogyan legyenek gondos háziasszonyai a gyülekezeteiknek, Krisztus jó illata az egyházban, a szolgáló szeretet megvalósítói a világban. Tanácsira, segítő útmutatására a mai napig számítani lehet.

Hálásak vagyunk dr. Márkus Mihályné Eördegh Ildikó főtiszteletű asszonynak sokrétű tevékenységéért, a Dunántúl református női közösségeinek nőszövetséggé szervezéséért, szolgáló életéért.