Tedd láthatóvá rajtunk szabadításodat

A Dunaalmási Református szeretetház fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonának 114 éves szolgálatáért adtak hálát szeptember 25-én. Az ünnepi alkalmon adtak hálát Istennek a leköszönő és a beiktatott intézményvezetőkért is. Steinbach József püspök, a zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében úgy fogalmazott, Isten szabadítása úgy látszik meg rajtunk, ha odafordulunk az elesett embertársaink felé: „Emberei lehetünk olyan embereknek, akik rászorulnak”.

A Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő Dunaalmási Református szeretetház fogyatékosokat ápoló-gondozó otthona ezer szállal kötődik Dunántúlhoz. Nemcsak elhelyezkedése miatt, hanem mert a diakóniai intézmény hosszú éveken át a dunántúliak szerető gondoskodása alatt működött. Gyülekezeteink áldozatvállalása, adakozása mind a mai napig él irányukba. Legutóbb a Dunántúli Református Nőszövetség gyűjtött adományt az intézet számára.

Az otthon vezetését végezte Isten embereként 17 éven keresztül Marton Józsefné. Búcsúztatására és utódja, Czérna Brigitta beiktatására szeptember 25-én került sor.

„Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!” (Zsolt 67,2-3)
Steinbach József püspök, a zsinat lelkészi elnöke az ige üzenetével adott hálát a leköszönő igazgatóért és a beiktatott új vezetőért.
Három üzenetet emelt ki, amit a zsoltáros könyörgésként fogalmazott meg és ami Jézus Krisztusban számunkra már beteljesedett:
„Legyen kegyelmes hozzánk a mi Istenünk”
Az otthon 114 éves szolgálata bizonyosság számunkra, hogy Jézus Krisztusban meghallgatta az Úr könyörgésünket. Isten Jézus Krisztusban részesített bennünket az Ő kegyelmében, és ezt átélve tapasztalhatjuk, minden percünk, napunk, szívdobbanásunk, minden talentumunk Isten kegyelmének az ajándéka, amit azért kaptunk, hogy másokat szerető segítséggel éljünk vele, így építve Isten országát: „Kegyelem ez az otthon, az itt folyó szolgálat, a testvérek közössége”. Úgy fogalmazott, hogy Isten kegyelméből az Ő ragyogó orcájának a világosságában élünk ebben a sok tekintetben sötét világban, az Ő fényességében erősödünk, szolgálunk.

„Mutasd meg az utadat”
Isten Jézus Krisztusban megmutatta az egyetlen járható utat, és olyan jó tudni, hogy ennek az útnak van egy boldog végcélja. Noha küzdelmes ez az út, de naponta kapjuk az erőt és a vezetést Krisztusban. A krisztusi mederben olyan életutat járhatunk be, amelyben elsősorban nem magunknak élünk. Ez az Ő útjának legfontosabb jellemzője, ami a diakóniában testesül meg és ami példa értékűen ennek az otthonnak is a jellemzője.
„Tedd láthatóvá rajtuk a Te szabadításodat”
Isten az Ő szabadítását Jézus Krisztusban tette láthatóvá. Az Ő szabadítása – még ha ebben a világban vannak is nehézségek – mindent végérvényesen megoldott. Ez a szabadítás nemcsak megtartatás, hanem örökélet, üdvösség. A láthatóság pedig azt jelenti, hogy mi Jézus Krisztusnak az emberi eszközei lehetünk, ezt bizonyítja ennek az otthonnak a szolgálata is.

„Áldjon meg benneteket az Úr ezért a legszebb, legfontosabb szolgálatért, amit itt végeztek. Marton Józsefné Isten megtartó kegyelmét tapasztalva, ezen a krisztusi úton járva, Isten krisztusi szabadításának eszköze lehetett itt. Embere lehetett sokaknak! Utódjának, Czérna Brigitta intézményvezetőnek, és minden a szolgálatban dolgozó munkatársának ezt kívánjuk. Van kegyelem, van krisztusi út és van szabadítás, és egymásban Krisztus emberei lehetünk!” – zárta igehirdetését Steinbach József püspök.

A fenntartó Református Szeretetszolgálat főigazgatója, Dr. Czibere Károly beszédében kiemelte, belépve az intézetbe az ember mindig átérzi azt a szeretetet és testvéri közösséget, amiben az itt szolgálók gondozzák a rájuk bízottakat. „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre” (2Kor 9,8). Ez a bátorító ige minden kétségben erőt ad, amit gyakorlatban is átélhetnek az itt szolgálók a nehézségekben. A főigazgató hálával szólt arról, hogy mind a leköszönő, mind a beiktatott intézményvezető az Úr kegyelméből Istennek ezt a hatalmát fordította le a hétköznapok nyelvére.

Úgy fogalmazott, hogy olyan vezetőtől búcsúzunk most, aki életét letette a szolgálatra, amiben megélhette azt a bőséget, amit az Úr ígért. Felidézve a diakonisszák fontos áldozatát emelte ki, hogy Marton Józsefné még átélhette, milyen állami támogatás nélkül diakóniát csinálni. „Elbúcsúzva intézményvezető asszonytól emlékezzünk azokra is, akik az előző század végén védték a diakóniát, hordozták a szeretetszolgálat ügyét. Példát adnak nekünk odaadásukkal” – mondta utalva arra, hogy ha esetleg ez a jóléti támogatási rendszer, ami most van, megszűnik, a ránkbízottakat akkor is tudnunk kell ellátni.  Megköszönte a leköszönő intézményvezető hűségét, kiállását.

Czérna Brigitta intézményvezető fogadalmát Miskolczi Enikő lelkipásztor vette ki. Életére, szolgálatára Isten áldását kérte Máté László, az egyházkerület főgondnoka, Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese, Nagy Attila Ákos szőnyi és Schönberger Klára dunaalmási lelkészek.

Az intézményvezető asszony beszédében kiemelte Isten vezetésének áldását. Az otthon munkatársaival szerető közösségben szeretné továbbvinni az itt folyó szolgálatot.

A leköszönő Marton Józsefné, a 17 évnyi intézményvezetése összefoglalásaként tett bizonyságot arról, hogy az Urat a szívébe zárva, Őtőle minden napra erőt kérve volt lehetséges a szolgálata. Köszönetet mondott családjának, munkatársainak, a lakóknak, a fenntartónak, a támogató gyülekezeteknek, önkénteseknek. „Hűséggel szolgáljatok továbbra is, higgyétek el, Dunaalmásról nem feledkezik meg Mennyei Atyánk!”

Köszöntötte a szolgálókat, bentlakókat Dr. Márkus Mihály korábbi püspök, aki 1975 és 1990 között intézményi lelkésze volt az otthonnak.

Az ünnepi alkalmon Isten Élő Lelkéről tettek tanúbizonyságot az otthon lakói és munkatársai műsorukkal.