A Dobos Károly-díjas Perjésiné Máté Róza méltatása

A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2024-ben, Dobos Károly díjat adományozott Perjésiné Máté Rózának, a Nagyrákosi Református Egyházközség lelkipásztorának. A díjat a Dunántúli Református Egyházkerület ünnepi közgyűlésén adták át.  A díjazottat Szabadi István, az Őrségi Református Egyházmegye esperese méltatta.

LAUS VIVENTI DEO = DICSŐSÉG AZ ÉLŐ ISTENNEK

Ebben az esztendőben mint az Őrségi Református Egyházmegye esperese, lelkipásztori karunk teljes egyetértésével tettem javaslatot az idei Dobos Károly-díjra. A MRE Zsinatának Missziói Bizottsága által létrehozott bíráló bizottság ajánlásunkat elfogadta és Perjésiné Máté Róza lelkipásztor testvérünket részesítette a Dobos Károly-díjban. Ez a díj olyan lelkipásztornak adható, aki lelkipásztori szolgálatot régóta, de legalább 20 éve, a „kevesen és hűséggel”, nem reflektorfényben, de kicsi falvas gyülekezetekben végzi.  A díjazható személyek száma évente egy lelkipásztor.

Országunk legnyugatibb egyházmegyéjében, annak is legszebb részén, az Őrségben, a „fenyvesország” apró falvaiban végzi hűséges szolgálatát Perjésiné Máté Róza lelkipásztor testvérünk, az őrségi őrálló! Ahogy Habakuk próféta mondja: „Őrhelyemre állok, oda állok és megállok a bástyán és figyelek, mit szól hozzám…” Hab 2,1) Ez az Ige az Őrségi Református egyházmegye jeligéje is egyben.

Perjésiné Máté Róza 1961.május 12-én született Baján. Édesapja, néhai Máté Sándor református lelkész, aki ebben az időben Vaskúton (Dél-Alföldön) szolgált. Édesanyja Szente Rozália tanítónő. Öt testvére van. A gyermekek a szülők hivatását folytatták: nővére és húga pedagógusok, bátyja és öccsei és ő lelkipásztorok lettek. A család 1964-ben Ercsibe költözött és édesapja az ottani gyülekezetben szolgál nyugdíjazásáig. 

Édesanyja lelkész feleségként eleinte nem kapott helyben munkát, ezért a szomszéd faluban, Ráckeresztúron tanított évekig, az ottani iskolában. Később alkalmazták az ercsi Általános Iskolában. Itt tanultak mindnyájan.

Az általános iskola után szép sorban indultak Debrecenbe, a Református Kollégium Gimnáziumába (az ország akkori egyetlen református középiskolájába). Ez az intézet életre szóló élményeket adott nekik. Hálás szüleiknek, hogy vállalták ezt a nehéz anyagi terhet, hogy ott tanulhattak. Az osztályuknak majdnem a fele lelkész családból származott. Zöme tagja volt a híres, ma már 285 éves múltra vissza tekintő Kántusnak, amely hatalmas közösségformáló erőt jelentett. A vasárnaponkénti Kántus kiszállások, a gyülekezetekkel való találkozások, a Kollégium légköre, a családi háttér mind-mind a lelkipásztori hivatás felé terelgették, bár érettségi után, 1979-ben még inkább a zenei vonalon szeretett volna továbbtanulni. Nagyszerű zenepedagógusok: Berkesi Sándor, Karasszon Dezső, Sepsy Károly és a nyári kántorképző nagy tudású és karizmájú tanári karának hatására beiratkozott a Debreceni Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskolába. (Közben, hogy az anyagi háttér biztosítva legyen, tagja lett a Csokonai Színház operakórusának.)

Két év után, 1981-ben beiratkozott a Teológiai Akadémiára Debrecenben. Mellette folytatta a konzervatóriumi tanulmányokat is, és annak befejezése után 1985-ben átjelentkezett a Budapesti Teológiai akadémiára. Itt tette le a lelkészképesítő vizsgákat. Lelkészszentelésének ideje 1987. szeptember 10. Segédlelkész-orgonista kántor volt a Gorkij fasori Református Egyházközségben, másfél évig. 1988. január 15-től 1989. június 30-ig ösztöndíjas diák volt a hollandiai Utrecht városában. Hazaérve beosztott lelkészként szolgált az Őrségi Egyházmegyében lévő Kerkafalva társegyházközségeiben 1989., szeptemberétől 1990. március végéig. Ekkor meghívást kapott Sukoróra, ahonnan öt évi szolgálat után, elköszönve a gyülekezettől visszatért az Őrségbe, ezúttal a Nagyrákos-Kisrákos Társegyházközségekbe. Azóta itt szolgál, a 12 falut magába foglaló szolgálati helyén.

1995. szeptember 1. óta él itt családjával. A lelki munka mellett bőven akadt más jellegű építkezési feladat is. Templomot tataroztak kívül-belül, pályázat segítségével Kisrákoson és Nagyrákoson. Viszákon is felújították a gyülekezet épületeit, nagy áldozatvállalással. Nagy segítséget jelentettek a gondnokok és presbiterek, akik felelős, gyülekezetépítő szolgálattevők.

Szerető, segítő, biztos háttér nélkül mindezt nehezen lehetett volna elvégezni. Isten iránti hálával köszöni férjének, hogy segítette minden munkájában. Férjét, Perjési Emilt kerkafalvi szolgálata idején ismerte meg, 1990-ben kötöttek házasságot Sukorón. Házasságukat Isten öt gyermekkel (Józseffel, Bencével, Dániellel, Borókával és Annával) áldotta meg.

A család és a gyülekezeti szolgálatok mellett a teológiai tudományok közül a himnológia és az etika terület érdeklik legjobban.

Perjésiné Máté Róza testvérünk több, mint két évtizede egyházmegyénk ének-zeneügyi előadója, Nagyrákoson kívül 6 gyülekezet hűséges gondozója, ami még férfi lelkipásztoroknak is nehéz  fizikai és nehéz terep. Hosszabb ideig egyházmegyénkben szolgált Sándor és János testvérei és Emese sógornője is.

Perjésiné Máté Róza lelkipásztornak hűséges, áldozatkész szolgálatáért az Őrségi Egyházmegye elnöksége és lelkipásztori közössége testvéri szeretettel ajánlotta a Dobos Károly-díjra.

Isten áldását kérjük drága életére, Családjára, minden szolgálatára.

„Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25:23) Ámen.