A szolgálat erőforrásai

A Dunántúli Református Lelkészegyesület őszi konferenciáján a lelkipásztori szolgálat személyes és közösségi erőforrásai volt a téma. A kétnapos összejövetel előadásainak konklúziója, hogy minden kihívás ellenére jó református lelkipásztornak lenni, hiszen Isten kimeríthetetlen forrásából mindig ad megújulásra erőt. Ilyen erőforrás maga a DURLE is, ahol a lelkipásztori közösség együtt gondolkodva jár körbe egy-egy, a szolgálatukat érintő aktuális kérdést.

A DURLE (Dunántúli Református Lelkészegyesület) egy olyan baráti és kollegiális közösség, mely szakmai továbbképzéssel, a lelkipásztorok aktuális gondjainak feldolgozásával, a jellegzetesen dunántúli lelkészlét kérdéseivel foglalkozik.
A Kutasiné Molnár Boglárka elnök vezette egyesület évente két konferenciát szervez.

Az idei őszi alkalmukat október 13-14-én, a megújult Siloám Református Missziói Otthonban tartották. Az aktuális téma a lelkipásztori szolgálat személyes és közösségi erőforrásai volt. A vasárnap estét és hétfő délelőttöt kitöltő összejövetelen hat előadás keretében járták körbe a témát, a szolgálati területek széles spektrumát felölelve.

A vasárnapi előadássorozatot Némethné Sz. Tóth Ildikó balatonkenesei lelkipásztor áhítata vezette fel.

Máté László, egyházkerületünk főjegyzője az egyházi életben, azon belül is elsősorban a lelkipásztori szolgálatában megélt erőforrásokról szólt. Fontosnak nevezte a visszajelzéseket, visszacsatolásokat, és azt, ha az ember igazodni tud a hivatástudatához, ha pontosan megfogalmazza a saját útját: Krisztus testeként tekint az egyházra, az ő szerepe benne pedig a növekedés szolgálata, ehhez igyekszik tartani magát mindig. Néha szükséges kilépni, elengedni a napi gondokat a feltöltődéshez. Ezt „mentális szervizelésnek” nevezte, ami számára egy jó film megnézésében, zenehallgatásban, kirándulásban testesül meg. Ezek nemcsak feltöltik, de adott esetben inspirálják is. Mindenek feletti erőforrásnak azonban Isten kegyelmét nevezte meg, amelyet leginkább az igehirdetés szolgálatára való felkészülésben él meg.

Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese igei alapon fogalmazta meg szolgálata erőforrásait. Legnagyobb erőforrása az élő Isten, aki életet, célt adott számára, elhívta a szolgálatra. Az élet minden területén Ő az erőforrás. Az Őhozzá igazodást azonban mindig beárnyékolja valami, ezért külön feladat, hogy ne feledje el soha, hogy egyedül Istennek kell megfelelnie. Úgy fogalmazott, ha erről nem feledkezik meg, akkor rendben mennek a dolgok, ellenkező esetben pedig nem. Ez egyházvezetőként is arra inti, hogy nem ő a lényeg, hanem mindig Isten és az Ő ügye, és ez kijózanítja, helyre teszi a dolgait.
Erőforrás esperesként számára továbbá a családja, elsőrenden felesége, a szolgatársai, egyházmegyei vezető társai, az egyházkerület vezetősége és a püspöki hivatal munkatársai.

Ökumenikus kitekintésben szólt Halmos Ábel OSB, bakonybéli szerzetes a szolgálata egyéni és közösségi erőforrásairól. Ő is kiemelte az elhívásra történő folytonos emlékezést, hogy ne vegyük le szemünket az útról, amelyet Isten jelölt ki számunkra. Isten állította őt erre a szolgálatra, Őneki tartozik elsődlegesen köszönettel és felelősséggel.
Felismerte, hogy egyedül gyenge, ezért ajándékként és erőforrásként éli meg szerzetesi közösségét. Az együtt haladás szempontjából fontos a közös cél és a fegyelem, a közös teherviselés és a kommunikáció egymással és Istennel. Ez a kapcsolati megtartó erő szélesebb körben, felekezeteken átívelő baráti-testvéri közösség tekintetében is támasz neki.
Erőforrásként említette még a fizikai munkát. Szóba került, hogy a monostor közössége gazdálkodó közösség, eltartja magát. Ezzel kapcsolatban merült fel a lelkészi hivatás anyagi erőforrásának kérdése, az önfenntartás fontossága.

Hétfő reggel Dr. Szabó Előd tatai lelkipásztor áhítatát követően Perpék Attila bárdudvarnoki lelkipásztor beszélt a szórványhelyzetben megélt erőforrásairól. A Kaposvári járásban található gyülekezet lelkipásztora, bár helyzetük nehéz, mégis Isten iránti reménységgel és nagy életkedvvel bír. Elöregedő, elnéptelenedő kis településeken szolgál, sok száz kilométert utazva. Mégsem pesszimista, nagyon szereti a szolgálatot gyülekezeteiben. A nehézségekben egyik fő erőforrása a saját, mindig az örömre fokuszáló természete. Az életvidámságát az Úr a családján keresztül plántálta belé. Az, hogy a dolgok bizakodó oldalát keresi, átvezeti a nehézségeken. Ugyanígy erőt tud nyerni a gyülekezeteiből, a lakóközösségekből, a családjából, és mindenek felett Isten formáló, mindent elrendező erejéből.

A Balaton-parti szolgálat erőforrásairól szólt Győri-Daniné Tóth Anett balatonszabadi lelkipásztor. A sokáig lelkész nélküli gyülekezet a leépülés útján volt, amikor odakerült, különösebb elvárások nélkül vágott bele az ottani szolgálatba. Mára már egy virágzó, élénk lelkiélettel bíró közösséget vezet, Isten megáldotta az elvégzett munkát.
A mindig lendületes, energikus lelkészasszony fontosnak nevezte, hogy az ember mérje fel, és legyen tisztában saját képességeivel. Fontosnak tartja az önismeretet, hiszen Isten az egyén saját képességeit használja fel az Ő országának építésére. Számára erőt adnak református felmenői is, akiktől örökölte az egyházához való ragaszkodást, lojalitást. Szintén buzdítólag hat rá a döntés joga, az a szabadság, amit Isten a szolgálat elvégzéséhez ad. Erőforrásként nevezte még a szeretetet, a kreativitást, a baráti kapcsolatokat, valamint a Balaton nyújtotta környezetet, ami csodás lehetőséget ad a kikapcsolódásra, feltöltekezésre.

Intézményfenntartó városi gyülekezet szemszögéből szólt a témához Dr. Szabó Előd tatai lelkipásztor.
Jelenleg Családi Napközi, Óvoda, Művészeti Iskola, Gimnázium, valamint Neszmélyen Általános Iskola van a gyülekezet fenntartásában.
Elsődleges és mindenekfelett álló erőforrásnak Istent tartja, minden más erőforrás ebből, az Ő támogató szeretetéből fakad, így éli meg ajándékként a családját is. A keresztyén embernek is tudnia kell felismerni, hogy hol az a pont, amikor segítségre szorul, amin csak szakember támogatásával tud átjutni, így erőforrás a személyes, lelkigondozói mentor is számára. De feltölti a sport, a kultúra, a munkavégzés is. Áldásként éli meg, hogy aktív, szolgáló körök működnek a gyülekezetében, ez is erőt ad, ahogy a közös lelki alkalmak, a testvéri közösség, és komoly intézményi hálózatot fenntartva a jól működő szervezeti felépítés, ami stabil tartószerkezetet ad a mindennapokban.

Az előadások a találkozó fő gerincét adták, de a DURLE igazi erőforrása az ezekből kialakuló diskurzus. Nehéz, kihívásokkal teli időszakot élünk, ezért megerősítő volt mind az előadások, mind a beszélgetések tanulsága: Istent szolgálni öröm, református lelkésznek lenni jó!