Hálaadás Székesfehérváron

Reformációi és jubileumi hálaadó istentiszteletet tartottak Székesfehérváron. A „Jubileum 200” református emlékév záró alkalmán közösen ünnepeltek a város gyülekezeteivel egyházi és világi vezetők, társegyházak képviselői és a Mezőföldi Református Egyházmegye reformátusai. Ezékiás király példáján keresztül az Istenben bízó, szolgáló hit áldásáról prédikált az alkalmon Steinbach József püspök.

Legyen világosság
Székesfehérváron 1824-ben alakult meg az első református gyülekezet. „Ezt mondta Isten, legyen világosság és lett világosság” (1Mózes 1:3). Ez az ige hozta létre a Székesfehérvári Református Egyházközséget 1824-ben, és vallják, ez fogja megtartani most 2024-ben, és így lesz ez egészen a világ végezetéig. Az ez évtől három gyülekezettel is rendelkező közösség a jubileum kapcsán egész éves ünnepi programsorozattal készült. Az ünnepi év 2024. január 7-én kezdődött hálaadó istentisztelettel, majd az év során közel húsz alkalmat szerveztek a 200 éves fennállás emlékének szentelve. A lelki összejövetelek során voltak kiállítások, koncertek, előadások, konferenciák. Egyik kiemelt alkalmuk volt szeptember végén a református nap, amikor különböző művészeti ágakat, közösségi eseményeket összefogó, gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító programokat tartottak a városban.

A rendezvénysorozat záró alkalmára a reformáció napján került sor. A Budai úti gyülekezet templomában megtartott ünnepi istentiszteleten hálát adtak Isten megtartó kegyelméért, az Ő írott és Jézus Krisztusban testet öltött szaváért, amely református hitünk fundamentuma, és a székesfehérvári 200 éves reformátusság megtartó és jövőbe mutató ereje.

Hálaadás ez a mai nap!
Hálaadás a reformációért és hálaadás a 200 éves székesfehérvári reformátusságért. Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese köszöntésében Isten iránti hálával szólt a fehérvári reformátusok jubileumi évéről, a színes és gazdag programkínálatról, amelyeket Isten megáldott, hogy örömmé lehessenek. Fontosak ezek az alkalmak, hogy megannyi kihívással megélt keresztyénségünkben meglássuk és hálát adjunk Istennek mindazon ajándékaiért, amelyekből megerősödhet reménységünk, hogy mi Jézus Krisztusban Isten megváltott gyermekei vagyunk. „Minden más sokadrangú. Ez a hit tartott meg bennünket évszázadokon keresztül és hiszem azt, hogy ma is az Úr Jézus értünk kiontott vére fog megtartani, semmi más. Ezt a hitet ne hagyjátok, ragaszkodjatok Istenetekhez, ragaszkodjatok Megváltótokhoz” – mondta. Így adott hálát Istennek az esperes ezért az alkalomért is, és köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, a lelkipásztorokat, presbitereket, a megjelent mezőföldi református testvéreket, testvérfelekezetek küldötteit.

Ezékiás király hite
Isten Igéje ezen az ünnepi alkalmon a Királyok második könyvéből szólt: „Ezékiás bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt.” (2Kir 18,5-7)

Steinbach József püspök prédikációjában Ezékiás király Istenbe vetett hitét véve alapul tette fel a kérdést: milyen a mi hitünk?
Ezékiás minden nyomorúság, nehézség ellenére bízott, ragaszkodott az Úrhoz. Nincs annál nagyobb ajándék, ha egy közösség, egy egyén minden körülmények között Isten kegyelmére hagyatkozhat. Ha ez a bizalom megadatott nekünk, akkor minden egyéb megadatott, megadatik. „Ezékiás ragaszkodásában ott van az a reformációi, keresztyéni gondolat, hogy a hitből fakadó Istenbe vetett bizalom, ragaszkodás kegyelmi állapot. Azért bízhatunk az Úrban, és ragaszkodhatunk hozzá, mert azt megelőzi az Ő szeretete, a kegyelme: ragaszkodik hozzánk minden körülmények között, ezért ragaszkodhatunk mi Őhozzá” – mondta hozzátéve azt a hitbéli reménységet, hogy ha mi el is engednénk az Úr kezét, Ő nem engedi el a miénket soha.

Ezékiás egy szétdarabolt, acsarkodó világban kiáltott az Úrhoz egységért, bizalomért. Bízott az Úrban a nagy nyomorúságban, akkor, amikor mindenki hitetlen volt körülötte. Isten népe elkövette azt a hibát, hogy földi hatalmakban bízott nem hallva meg a prófétai intést. Amikor a nép hitetlenségének következményeként nagy nyomorúság szakadt rájuk, Ezékiás akkor is az Istenben bízott, Őhozzá ragaszkodott. Steinbach József úgy fogalmazott, hogy az élő hit mindig az igazán nagy bajban vizsgázik. Az évforduló arra a kegyelemre emlékeztet bennünket, hogy Isten népe ebben a városban kétszáz éven keresztül kitartott a hitben.
Ezékiás nemcsak bízott az Úrban, hanem e szerint is élt. Nem volt tökéletes, de mégis konkrét, látható áldott gyümölcsei voltak hitének. „Az lehetetlen, hogy csak beszéljünk a hitről és ne látszódjék rajtunk az, hogy mi Isten népe vagyunk, Jézus Krisztus követői vagyunk” – emelte ki a püspök utalva arra, hogy a hétköznapokban, a legnehezebb helyzetekben is látszódnia kell rajtunk a hitünkből fakadó krisztusi többletnek.  Ezékiás bízott az Úrban, hite szerint élt, hitének minden nehéz helyzetben látható gyümölcsei voltak. Tudott igent mondani a jóra és volt bátorsága nemet mondani a rosszra, mindig az Úr parancsolatai szerint élt.

Fohászkodjunk mi is ezért a hitért – mondta a püspök – hogy tudjunk igent mondani arra, ami az Úrnak kedves, és legyen bátorságunk nemet mondani arra, ami nem az Ő útja, ami nem az életet szolgálja, ami a szabadságra hivatkozva átlép korlátokat és a szakadékba visz.
„Bízni az Úrban, a hit szerint élni és áldássá lenni. A 200 éves jubileumért hálát adó esztendő végén, reformáció ünnepén ez Isten üzenete hozzánk. Ilyen Ezékiás király hite. Milyen a mi hitünk? – zárta igehirdetését Steinbach József püspök azzal a reménységgel, hogy Isten megáldja az övéi életét és Jézus Krisztusban felemeli az Ő népét.

Az istentiszteleten imádságos szolgálattal vett részt Farkas Gergely egyházkerületi tanácsos és Berze János lelkipásztor.

Köszöntötte az ünneplő reformátusokat a város nevében Mészáros Attila alpolgármester, a katolikus közösség nevében Szakács Péter püspöki titkár, az evangélikus testvérek nevében Bencze András lelkipásztor.
Verses hitvallással szolgált az alkalmon Szabóné Miklós Eszter, énekszolgálattal a város keresztyén felekezeteinek énekeseivel kibővült Csomasz Tóth Kálmán Kórus.
A hálaadó istentisztelet után az ünneplők megtekintették az altemplomban berendezett történeti kiállítást.