Három évtizedért adott hálát a Dunántúli Református Nőszövetség

Ünnepelni, hálát adni és egymásnak köszönetet mondani. A Dunántúli Református Nőszövetség október utolsó hétvégéjén tartotta jubileumi, fennállásának három évtizedére visszaemlékező háromnapos konferenciáját. Az őrségváltáson átesett szövetség új elnöke, Mayerné Pátkai Tünde az ünnepség kapcsán úgy fogalmazott, alkalom ez a visszatekintésre és áldott lehetőség az előrenézésre.  A jövővel kapcsolatban fontosnak tartja, hogy lelkileg erős nőközösségek alakuljanak ki a Dunántúlon, ahol a nőtagok nemcsak a gyülekezetben, hanem a családban, a munkahelyen és az élet minden területén tudják Isten országát építeni: legjobb helyen ott vagyunk, ahová Isten helyezett bennünket, ahol Őt szolgálhatjuk.

A Dunántúli Református Nőszövetség jubileumi konferenciáját október 25-26-27-én tartotta Pápán. A gazdag programsorozatot kínáló összejövetelüket megtisztelte az országos elnökasszony, dr. Koncz-Vágási Katalin, valamint több egyházkerület nőszövetsége is képviseltette magát.

Péntek délután a gimnázium dísztermében áhítattal kezdődött a háromnapos rendezvénysorozat.  Pálfi Zsuzsanna, győri lelkipásztor, a kerületi nőszövetség elnökhelyettese I. Thesszalonika 1:1-3 alapján utalt arra, milyen nagy ereje van a hívők közös könyörgésének. A három évtizedes visszatekintésben, hálaadásban az egybegyűltek is ugyanazt emelhetik ki a nőszövetséggel kapcsolatban, mint amit Pál apostol levelében a thesszalonikaiakkal kapcsolatban: a hitből eredő munkát, a szeretetből jövő fáradozást és a Jézus Krisztusba vetett reménység állhatatosságát. A hit, szeretet és reménység gyakorlati megéléséből ugyanis, akárcsak a 3 alapszínből, kikeverhető az összes többi keresztyén erény.

A Dunántúli Református Női Alkotók csoportos kiállítását Halászné Kapcsándi Szilvia, a Pannonia Reformata Múzeum vezetője, a DRE Tudományos Gyűjteményei igazgatóhelyettese nyitotta meg. Megismertette a közönséget az 5 református női alkotó – Boros Zita, Gerencsér Enikő, Szabóné Demény Mónika, Szücsné Novák Mária, Tirován Kara és Varga-Pesei Petra –személyével, tevékenységi területével, motivációjával. Kiemelte, hogy alkotásaik a különböző technikák és kifejezési módok ellenére ugyanarról a szerető, ajándékozó Istenről tesznek bizonyságot.

A szombati nap Dr. Németh Tamásné Schédl Tímea, a pápai nőszövetségi csoport elnökének áhítatával kezdődött, melynek alapigéje a pápai templomban található felirat volt: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9:16) Az áhítatban elhangzott, fontos számára, hogy már pápai diákkora óta újra és újra olvashatja ezt a feliratot. Beszélt többek között arról, hogy Isten szuverén úr, aki azonban könyörülettel, irgalommal közelít az emberhez.

Az áhítat után két felelős beosztásban dolgozó református testvér, Dr. Gősi Erika, az ajkai kórház igazgatója és Bornemissza Melinda, az Újvári János Református Szeretetszolgálat vezetője személyes szálakkal átszőtt bizonyságtétele hangzott el. Megrázó, de ugyanakkor felemelő volt hallgatni, hogy főorvos asszony miként élte meg a Covidot és azt, hogy húsvét hajnalán istentisztelet helyett a munkahelyére kellett sietnie. De ugyanilyen mélyen megérintő volt, amikor Bornemissza Melinda kisfia születésének történetét osztotta meg. Feladataik, szolgálatuk megismerésén túl mindketten vallottak hitükről, Istenbe vetett bizalmukról, megtapasztalva az ő szeretetét.

A jubileumi együttlét hálaadó istentiszteletén Isten igéjét Sámuel első könyvéből, Sámuel születésének történetét leíró igerészéből hirdette Máté László egyházkerületi főjegyző: „…Éli erre így válaszolt (Annának): Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amivel hozzá folyamodtál! Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálóleányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.” (1Sámuel 1,17-18)

Máté László prédikációjában Anna történetét hozta közelebb és tette a jubileum kapcsán aktuálissá. Anna gyermektelenségéből fakadó hiányát Isten elé vitte, hűségét az Úr megáldotta, helyreállította életét.
Az asszony története arra tanít bennünket, hogy adjunk hálát Isten helyreállító kegyelméért, amellyel kiteljesíti életünket és a helyünkre állít a szolgálat terén. Az Úr helyreállító kegyelme békességet munkál életünkben, rendezi a viszonyunkat az emberekkel és Istennel, amiből áldás fakad. Így lehetünk mi is áldássá mások számára, építve Isten országát, a szolgálatban kiteljesedik bennünk az Istenben megtalált öröm.
„Most, amikor a nőszövetség harminc éves évfordulóján vagyunk együtt, és visszatekintünk az elmúlt időre, hálát adva minden ajándékért, amit Istentől kaptunk, adjunk hálát azért is, hogy az Úr Isten a helyünkre állított bennünket, aktuálisan most azért, hogy nőszövetségi tagként, nőszövetségben szolgálóként Őneki éljünk” – mondta a 30 éves nőszövetségre vonatkoztatva, kiemelve a hűség, az állhatatos kitartás és a hálaadás jelentőségét az asszonyok szolgálatában.

A Dunántúli Református Nőszövetség elnöke, Mayerné Pátkai Tünde köszöntötte a hálaadó alkalom gyülekezetét. A közelmúltban, az elnökség ajánlását támogatva, a Dunántúli Református Egyházkerület Tanácsa a Dunántúl legrangosabb kitüntetésében, Pro Pannonia Reformata díjban részesítette a szövetség korábbi elnökeit. Az elnökasszony ezen az alkalmon mondott hálát elődeinek.

Kiemelte, hogy az alapító elnökasszony, dr. Márkus Mihályné Ildikó és utódja, P. Tóthné Szakács Zita, az utóbbi évtizedek országosan és határon túl is elismert elnökei olyan példát adtak a református asszonyoknak, amellyel új korszakot nyitottak egyházunk életében, és karizmatikus tevékenységükkel egyháztörténelmet formáltak.
A két díjazott emlékező beszéde után valamennyi gyülekezeti nőszövetségi csoport egy mintalapokkal is bővített, a dunántúli református textíliák gyűjteményéből készült szép kiadványt vehetett át, majd a nemrégiben Zsindelyné Tüdős Klára- díjban részesült 91 éves győri Tóth Edit méltatása hangzott el.

A programsorozat a gimnázium dísztermében folytatódott, ahol a jubileum alkalmából, a Dunántúli Református Lap különszámaként megjelent Dunántúli Nőszövetségi Hírlevél bemutatására került sor. Köntös László, az egyházkerület kommunikációs igazgatója, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója a kiadvány méltatásakor kiemelte az ehhez hasonló írott anyagok egyháztörténeti fontosságát. Elismerőleg szólt a szerkesztésről, a lapszám felépítéséről. Hangsúlyozta, az újság a folytonosság és az egység harmóniáját közvetíti az olvasók felé, az összetartozás képességét, amit ahogy a családban, úgy az egyházban is a nők képviselnek határozottabban.

A nőszövetség új, Tirnován Kata által tervezett logóját Mayerné Pátkai Tünde mutatta be. Az embléma azzal a céllal készült, hogy a szövetségük egységes arculattal, a kor kihívásaira válaszolva jelenjen meg. A logó három igei alapja: a „Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram”, amely Kálvin János óta a reformátusok egyik legfontosabb zsoltárimádsága, az „Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”, amely az Országos Nőszövetség, valamint a „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”, ami a Dunántúli Nőszövetség öt évre választott vezérigéje.

A szombati nap zárásaként a szövetség tagjai részt vettek a Szent Efrém kórus koncertjén, majd az Adászteveli Kulturális Egyesület felnőtt református házaspárokból álló néptánccsoportjának „Tánccal dicsérni az Urat” című bemutatóján.

Vasárnap a nőszövetségi tagok Szabó Gáborral, a Presbiteri Szövetség nemrégiben megválasztott elnökével találkoztak azzal a céllal, hogy kapcsolódási pontokat találjanak a két református szövetség további együttműködésében, majd a pápai református templomban dr. Koncz-Vágási Katalin igehirdetése zárta a konferencia hivatalos programját.