Egységben, Istenre figyelve

A zirci protestáns templom 1984-ben épült meg. A jubileum kapcsán ünnepi istentiszteleten adtak hálát az Úrnak a templomért és a lelki házért, amit együtt építettek reformátusok és evangélikusok. A november 9-i hálaadó alkalmon igét hirdetett Steinbach József püspök: „Az evangélikus és református testvérek négy évtizeden keresztül hűségben és egységben építették Zircen Isten országát. Kirajzolódott és láthatóvá lett rajtuk és általuk az Istennek kedves egyház egységének áldása”. Ezen az alkalmon adtak hálát a reformátusok új közösségi házáért is.

A zirci reformátusok közössége szórványgyülekezet volt sokáig, melynek gondozását a dudari és a csetényi lelkészek végezték. 2000-ben már több mint ötszázan vallották magukat reformátusnak Zircen és környékén, ezért Kovács Attila nagytiszteletű úr célul tűzte ki az önálló gyülekezet megszervezését. 2005-ben leányegyházközséggé alakultak. A parókia hiányának megoldását Isten gondviselése segítette meg azzal, hogy a templom melletti ház eladóvá vált. Az egyházkerület támogatásával sikerült megvásárolni az ingatlant, s ekkor már nem volt akadálya annak, hogy lelkipásztor kerüljön Zircre. Vecsey Katalin nagytiszteletű asszony vezetésével 2008-ban leányegyházközségből missziói egyházközséggé, majd 2013-ban önálló anyaegyházközséggé vált a gyülekezet.

A kezdetekhez azonban szükség volt egy „helyre”, ahol Isten protestáns népe összegyűlhet, és magasztalhatja Őt. Erre 40 évvel ezelőtt nyílt lehetőség, amikor is megépülhetett a reformátusok és evangélikusok közös temploma. Isten a kőházban szolgáló lelkipásztorok munkáját megáldva gyarapította a lelki házat, a gyülekezet épülését.

A Vecsey Katalin lelkipásztor vezette református gyülekezetben ma már minden vasárnap tartanak istentiszteletet, működik ifjúsági csoport, bibliakör, a felnőttek számára pedig tavasszal és ősszel hitmélyítő beszélgetéseket szerveznek. Az óvodában és az iskolában is szervezetten folyik a hitoktatás. A nyolcvan fő befogadására alkalmas templom egyre kisebbnek bizonyult. 2018-ban ezért az épület mögötti részen egy közösségi ház megvalósításába fogtak. Az építkezéshez szükséges tervek elkészültek, az anyagiak állami pályázati forrásból, egyházmegyei támogatásból és a gyülekezeti tagok adományaiból rendelkezésre álltak.

A Covid miatt elnyúlt a megvalósítás ideje, de ma már a kész épületben megtartott lelki alkalmak segítik a gyülekezetet a hitvalló egyházzá növekedésben.

A templom szentelésének 40. évfordulója alkalmából és az elkészült közösségi házért tartottak hálaadó istentiszteletet november 9-én. Az alkalmon közösen ünnepeltek az evangélikus és református testvérek.

Igét Steinbach József dunántúli püspök hirdetett: „Ezékiás király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik éve volt, Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen vonult, és ostrom alá vette. El is foglalta három év múlva, Ezékiás hatodik évében; tehát Hóséának, Izráel királyának a kilencedik évében esett el Samária. Asszíria királya fogságba hurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál meg a médek városaiban. Mert nem hallgattak Istenüknek, az Úrnak a szavára, megszegték szövetségét és mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették.” (2Kir 18,9-12)

Az ige azt az aktuálisan is értelmezhető állapotot hozza elénk, amikor Isten népe egymásnak esik, szétszakad. Isten azonban nem a széthúzás, hanem minden esetben az egység Istene. Csak az Egység Lelkével munkálkodva lehetünk áldássá ebben a világban, ezért vegyük észre, ha megint bennünket azért, mert nem ez a lelkület dolgozik bennünk. „Adjunk hálát azért, hogy itt, Zircen az evangélikus és református testvérek évtizedeken keresztül, hűségben és egységben építik Isten országát, amelynek látható gyümölcsei vannak” – mondta kiemelve azt a rendíthetetlen elszánást, amivel minden időben, a legnagyobb próbatételek között is hívő hűséggel kiálltak az Evangélium mellett.

Az igében elénk hozott viszálykodás, az északi és déli országrész közötti különbség azt üzeni ma aktuálisan felénk, hogy soha ne feledkezzünk meg Istenről, bizalmunkat csak Őbelé vessük, hallgassunk az Ő szavára és aszerint éljünk mások számára is tápláló, gyümölcsöző életet. Soha ne hagyjuk el Isten szövetségét, amiben Ő irgalmasan lehajol az emberhez, oltalmat, segítséget, szabadítást nyújt.
Az ige alapján a püspök arra is rávilágított, hogy Isten a növekvő hitetlenségben egyre inkább kiárasztja a kegyelmét, egyre inkább készíti az ébredést. „Egyre inkább azt tapasztalom, hogy az emberek szíve kész az ébredésre. Belefáradtak a fölösleges csatározásokba, konfliktusokba, értelmetlen nyüzsgésbe. Örökké való fix pontokat, megszólító isteni válaszokat akarnak. Ma olyan vákuum alakult ki, amelyben Isten lelke szinte beszippantja az ébredésre váró lelkeket” – mondta hitbéli meggyőződését rámutatva, hogy ezt az ébredést tapasztalhatjuk Zircen is, amelynek kovásza a gyülekezet.

Az igehirdetés után imádságban adott hálát az Úrnak a zirci templomért, a hitvalló egységben szolgáló lelki közösségért Farkas Gergely elnökségi tanácsos, Szabó Vilmos György nyugalmazott evangélikus esperes és a helyi gyülekezetek vezetői, Vecsey Katalin református és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkipásztorok.

A gyülekezeti ház megvalósulásáról Puskás Balázs számolt be. Elmondta, hogy az épület közel
100 négyzetméteren 90 ülőhelyet biztosít. Úgy tervezték és építették meg, hogy a ház szintje igazodik a templomhoz, hogy a jövőben összeköthető legyen a két épület.

Nagy Tamás főgondnok arról szólt, hogy hálaadásra ad okot a gyülekezet áldozatvállalása, mind a templomépítő elődöké, mind a mai testvéreké, akik – meghallva Isten hívó szavát – fontosnak tartották minden megpróbáltatás ellenére a fizikai ház építését is, hogy növekedhessen a lelki ház.

Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke azt emelte ki az évforduló kapcsán, hogy 1984-ben még nem volt természetes, hogy szabadon megélhessük a hitünket, úgy miként azt ma tehetjük. A templomért hálát adva ne felejtsünk el azért a csodáért is köszönetet mondani Istennek, hogy szabadon vallhatjuk meg hitünket. A templomok – miként ez is – azért épülnek, hogy bennük Isten igéje szólaljon meg, hogy megéljük a hitben való összetartozást, hogy hálát adjunk a sok jóért, amit az Úr tesz velünk.

Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese úgy fogalmazott, hogy a negyven év alatt a templom megtelt élettel, láthatóvá lett a közösség növekedése, lelki és fizikai értelemben is. Az új épület bizonyítja a gyülekezet megerősödését, és Istenre tekintve reményteljes jövőbe tekinthetünk.

Szabó Vilmos György nyugalmazott evangélikus esperes, aki temploméptő lelkészként szolgált 1984-ben Zircen, az építkezés körülményeit idézte fel.  

A város életében egyre jelentősebben vesznek részt a protestáns közösségek. Zirc polgármestere, Kacsala István megköszönte azt a példaértékű munkát, amit a településen végeznek.