Az Úrnál van a kegyelem

A Gyermelyi Református Egyházközség ünnepi istentiszteleten adott hálát a gondviselő Istennek gyülekezetük 350 éves fennállásáért és az épületein elvégzett felújításokért. A november 16-i alkalmon Steinbach József püspök hirdette Isten igéjét: „Isten Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra kiemelt bennünket a mélységből. Őnála a szabadítás, ami egyszülött fiában már a miénk.”

350 év hosszú idő egy gyülekezet életében. Voltak jobb időszakok és nehéz évek, volt, amikor lehetett építkezni, máskor a megmaradás volt a cél. Sok minden megváltozott ezen idő alatt, azonban az a gyülekezet, amelyet 350 éve létrehoztak Gyermelyen, ma is itt van, és ma is ugyanúgy őrzi hitét, mint akkor.
A Petró Klaudia lelkipásztor vezette közösség élő gyülekezetet alkot, akik a múlt örökségének ápolása mellett Istenbe vetett hittel építkeznek a jövőnek.

Az elmúlt 350 évért és a megújult épületekért adtak hálát november 16-án. Az ünnepi alkalmon Isten igéjét Steinbach József püspök hirdette: „Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.” (Zsolt 130,7)

A 130. zsoltár az emberlét fájdalmas diagnózisát tárja elénk: mélységben vagyunk, amelyből nem látjuk a kiutat. Sokféle módon megtapasztalhatjuk ezt a mélységet egyéni életünkben, de kisebb és nagyobb közösségi értelemben is. Nagyon aktuális ez a kórkép: Isten nélkül az ember alapállapota ez a mélység. Gyakorta azt gondoljuk, ez a gödör a való világ, ez a természetes. Nem látjuk meg, hogy van egy feljebb lévő, boldog világ, ezért ebbe a mélységbe rendezkedünk be. A püspök rámutatott, hogy minden egyes bűnnel, Istentől való elfordulással egy-egy ásónyommal mélyítjük a gödrünket.

„Ebben az állapotunkban ragyog fel az Evangélium, ami ezen a hálaadó istentiszteleten, ebben a 350 éves gyülekezetben, ebben a gyönyörűen felújított templomban, élő gyülekezetben és áldottan pásztorolt közösségben elhangzik felénk: Isten Lelke által ráeszmélhet az ember, hogy több az élet!” – hirdette a szabadulás örömhírét Steinbach József. Az ember meglátja a mélységet, Isten Igéjének hallása ráeszmélteti, hogy van belőle kiút, és kiált Isten felé. A püspök kiemelte, hogy más a kiáltás és a kiabálás. A gödör lelkületével csak kiabálunk egymással, bántjuk egymást, vagy sunyin hallgatunk. A Szentlélek által indított kiáltás azonban mindig az Úrhoz szól, az mindig könyörgő kiáltás. Akkor tudunk könyörögni az Úrhoz, ha elismerjük Őt mint az egyetlen, könyörülő, szerető Istent, ha megvalljuk, hogy Őrá szorulunk, hogy csak Ő tud segíteni. Ebben a kiáltásban ott van a reménység, a Krisztusban való üdvözülés bizonyossága.

A gyermelyi közösség 350 év óta ebben a templomban hívja segítségül az Úr nevét, minden időben. Hála ezért az Úrnak!
Steinbach József püspök ezt a kiállást méltatva kérte, hogy Jézus Krisztus ügyét felvállalva merjünk együtt kiáltani: Urunk, újítsd meg a mi egyházunkat! Ebben a segítségül hívásban, a bűnbánat után hitvalló bátorsággal álljunk ki szeretett egyházunkért: „Ne hagyjuk, hogy bántsanak bennünket, el a kezekkel szeretett egyházunktól!”

Mélység, kiáltás és boldog bizonyosság. Aki így tud kiáltani, annak van szabadulása. Isten Jézus Krisztusban megváltott bennünket, ez a mi szabadulásunk, ez az örömünk, reménységünk. Ez már a miénk, látsszon ez rajtunk a mindennapokban.

Az istentiszteleten imádsággal szolgált Farkas Gergely elnökségi tanácsos, Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese és Máté László egyházkerületi főjegyző.

„Örül a szívünk, hogy van miért és van kikkel hálát adnunk.” Az ünneplő gyülekezetet Petró Klaudia lelkipásztor köszöntötte: „Amikor belépünk templomunkba, úgy érezzük, mintha haza értünk volna. Az évszázados falakon keresztül árad felénk Isten áldása. Ahogyan most látjuk templomunkat, úgy gyönyörködhettek benne eleink minden korban. Mai napon gyülekezetünk fennállásának 350 évéért és az elvégzett munkákért adunk hálát” – mondta köszönettel fordulva mindazok felé, akik támogatták, segítették a felújítási munkálatokat.

A 350 évet Dr. Tóth Krisztina presbiter, történész foglalta össze.

Elmondta, hogy a közel hét generáció tagjai mind hozzájárultak az egyházközség fennmaradásához, gyarapodásához: „Elgondolni is nehéz, mennyi áldozat, fáradság, összefogás, mennyi hit kellett ahhoz, hogy ma megünnepelhessük ezt az évfordulót.” Felidézte az 1600-as évek második felét, amikor a török és német csapatok megszállása alatt állandó rettegés valamint a reformátusok üldöztetése is jelen volt. Ebben a közegben született meg a Gyermelyi Református Egyházközség. A gyülekezet pontos alapításáról nincsen adat, de az dokumentált, hogy 1674-ben már volt önálló lelkipásztoruk, akit a hírhedt pozsonyi perben beidéztek.
A gyülekezet minden nehézség ellenére, Isten kegyelméből megmaradt, gyarapodott. A ma is használatban lévő templomukat 1786-ban adták át. Ekkor még nem lehetett az épületen torony és utcára nyíló ajtó, ezt 1816-ban toldották a templomhoz. Az 1930-as évekig a fejlődés volt jellemző, református iskolával is gyarapodtak, megújították templomukat. A világháború, és az azt követő negyven év azonban nehéz időszakot hozott a gyülekezetre. Hitük azonban megmaradt, így a rendszerváltás után volt mire építkezniük. A szónok kiemelte, hogy az emlékezés hálaadás az elődökért és az itt szolgáló lelkipásztorokért, akik összefogva, hittel építették a gyülekezet fizikai és lelki házát.

A közelmúltban lezajlott felújításokról Dr. Gárdi Lajos presbiter számolt be. Elmondta, hogy a beruházások nem csak az épületek megújulását jelentik, hanem a közösség összefogását és elkötelezettségét is jellemzik. A folyamatos karbantartás mellett, állami támogatásnak köszönhetően, számos nehézséget leküzdve létrehozták a parókia új melléképületét, megújították a templom tetejét a födém megerősítésével, elvégezték a torony felújítását, ablakot cseréltek, megtörtént a homlokzat festése. Az állami támogatás mellett önkormányzati segítséget és jelentős saját forrást is felhasználtak, amelyet gyülekezeti adományokból tudtak biztosítani.

Köszöntötte az ünneplő közösséget a Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége és gyülekezeteinek nevében Szabó Gábor egyházkerületi presbiteri főjegyző. „Azt az Istent fedezhetjük fel a 350 éves visszatekintésben, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” – mondta hozzátéve, látva az élő gyülekezetet, a megújított épületeket, tudhatjuk, Isten ma is munkálkodik itt.

Dr. Balogh Zoltán egyházmegyei főgondnok azt emelte ki, hogy a jelentős, zivataros történelmi távlat, amit megélt ez a gyülekezet, arra utal, hogy kemény, erős jellemű és hitű protestáns közösség élt és él Gyermelyen.

Erős Gábor országgyűlési képviselő köszöntőjében arról szólt, hogy ez az ünnep az összefogás, a hit, a kitartás és a reménység dicsérete, ami ebben a pillanatban a múlt a jelen és a jövő közös ünnepe is.

Az ünnep alkalmon verset mondott Kovács Eszter, énekkel szolgált a Paradiso kórus.