Láttuk az ő csillagát – Adventi Udvar Pápán

A Pannonia Reformata múzeum, a dunántúli reformátusok szellemi-lelki központjában, Pápán indulása óta olyan egyházi kulturális tér, amely a nyitottság missziójával szólítja meg azokat is, akik még talán távolabb vannak az egyháztól. Teszik ezt olyan színvonalas programokkal, mint például a december 22-ig tartó Adventi Udvarukkal, amely régi korok hangulatát idézve hívogatja a látogatókat. A kézműves vásár és foglalkozások, koncertek mellett helyet adnak az elcsendesülésre és a Karácsonyra való lelki felkészülésre is.

Régi időket idéző konyhabelső, sparhelt. A kapu boltíve alá belépő ezzel találja szembe magát. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei múzeuma, a Pannonia Reformata Adventi Udvara a régi korok karácsonyát idézi meg. Nem nosztalgiából, hanem azért, mert a száz évvel ezelőtti idők karácsonyi miliője az állandóságot és a boldogságot közvetíti.

„A karácsonyban van valami állandóság” – mondja Köntös László gyűjteményi igazgató. Ebben az őrült tempóban változó világban pedig ragaszkodunk ahhoz, ami állandó. Ezért vágyunk a karácsonyi díszekre, hangulatokra, a meghitt otthonosságra.
Ha lehet az arcokról olvasni – és miért ne lehetne? – akkor sikerült ezt az érzést kiváltani az emberekből. Mosolyogva nézik a régi tárgyakat, ki azért (ők az idősebbek), mert személyes élményeket éleszt, ki pedig azért (ők a legfiatalabbak), mert a szülők, nagyszülők gyermeki lelkesedéssel mutatják: nézd, mi még ilyenen főztünk!

A múzeum adventi programsorozatát a Covid miatti lezárások hívták életre. Halászné Kapcsándi Szilvia gyűjteményi igazgatóhelyettes, múzeumvezető emlékezik vissza: „Abban a nehéz időben szerettük volna kihozni az Evangélium örömhírét az udvarra, szabadtérre, hogy találkozhassanak vele az emberek”.

„Részt kell vennie a református közösségnek egy település életében” – teszi hozzá Köntös László. Pápán szerencsés helyzetben vannak, hiszen sikerült felújítani az Ótemplomot, ami az egyházkerület múzeumaként működik. Széles érintkezési felület lett ez a világgal. Ide azok is bejönnek, akik egyébként nem járnak templomba, rácsodálkoznak arra, hogy milyen is az egyház. Sokakban él egy megrögzült kép, hogy egy zárt közösség, ahová nem lehet bemenni. A múzeumhoz kapcsolódó kávézó megnyitásakor is érkeztek olyan kérdések, hogy ide nem reformátusok is bemehetnek-e? Azóta sokakban sikerült ezt a falat lebontani azzal, hogy nyitva van az intézmény kapuja – nem csak jelképesen, hanem valóságosan is – a város felé. Szerves része lett Pápa város és a régió életének a Pannonia Reformata.

A mostani programmal advent idején emberek százai jönnek ide, találkoznak velünk és azzal, amit mi képviselünk. Aktuálisan azzal, hogy az emberiség jövője az Úr Isten kezében van. Köntös László úgy fogalmaz, hogy egy fenyegető, bizonytalan világban élünk, de van a mindenen túlmutató reménység: Üdvözítő született ma nektek, eljött az Úr Jézus Krisztus! Ez a reménység pedig arra garancia, hogy Isten az embernek nagyon szép és teljes jövőt szán, ez az advent üzenete.

De hogyan tudja ezt egy adventi udvar közvetíteni? A múzeum ezzel az eseményével úgy kapcsolódik a város adventi programsorozatához, hogy arany középutat tart a mai vásárok és az Evangélium hirdetése között. Megszólítja a XXI. századi embert, aki, ha betér hozzájuk, a kézműves portékák és a régi tárgyak között sétálva kaphat valami többet, azt a feljebb való jót, ami advent üzenete.

A programsorozat idei vezérigéje Máté evangéliumából ragyog fel: „Láttuk az ő csillagát napkeleten..." (Mt 2,2). A csillag és a vezetés jelenik meg több helyen és módon az udvarban. Az egyik leglátványosabb, ami a betérőt megállítja és felfelé tekintésre készteti, az a templom falára vetített árnyjáték, ami a betlehemi csillag történetét mutatja be. Az ige üzenetére fűzték fel az idei evangelizációs sétát is.

Ez a többállomásos korzó az angyali elhívástól indulva, a felkészülésen, az induláson, az útkeresésen, a nehézségeken át Isten iránymutatása mellett vezet el a Betlehemig. Az állomásokon régi tárgyak jelképezik az adott mondanivalót, miközben a kihelyezett írások személyessé teszik az ige üzenetét, hogy előre haladva lélekben is megérkezzünk az ünnephez.

A három év után idén ismét Családbarát minősítést elnyert múzeum nagy hangsúlyt fektet a közösségekkel, civilekkel a minél erősebb kapcsolatra. Céljuk, hogy a társadalmiasított múzeum minősítést is elérjék. Ebbe az elképzelésbe illeszkedik az adventi udvar megvalósítása. Közösségi tér közösségi összefogással – emeli ki a múzeum vezetője. Meghirdetve a régi tárgyak gyűjtését szólították meg a civileket, a hangulathoz így magánszemélyek és közösségek is hozzájárultak. Ez az összefogás mutatkozott meg a programok összeállításánál is. Civil szervezetek jelentkeztek, hogy szeretnének részesei lenni az adventi eseménynek. Így alakult ki a nagyon gazdag programsorozat, koncertekkel, alkotó műhelyekkel, vásárral. (l. pannoniareformata.hu)

A múzeum hét éve alatt olyan intézménnyé lett, ami a városban és a régióban is minőségi színvonalat képvisel. Az emberek kedvelik a programjait, nyitottak rá, sőt, egyre inkább szeretnének csatlakozni hozzájuk.  Ezt erősíti meg Mógor-Schmidt Katalin, Pápa Város Fúvószenekarát működtető egyesület elnöke. Felidézte, hogy a város kulturális életében tevékenykedő civilek kerestek egy olyan helyet, ahol megmutathatják magukat. Így jutottak el a múzeumhoz, ahol örömmel fogadták őket. Helyet kerestek, de igazából lelki és szellemi partnert találtak. Maga a hely adottsága is vonzó, a templom ideális előadásokra, koncertekre, a múzeum udvara a maga meghittségével kiváló helyet biztosít a programoknak. De, ami még fontosabb, az a múzeum vezetésének és munkatársainak hozzáértése, tenni akarása és minőségi hozzáállása a dolgokhoz. Vonzó lett a hely és az itteni lelkület.

A létrehozott miliő minden korosztályt bevonz, ahogy a Bakonyalja Népművészeti és Kézműves Egyesület kézműves vására is. A programok is kortalanok. A november 30-i nyitó nap foglalkozásán, a mézeskalács készítésen gyermekek, felnőttek és idősek is nagy lelkesedéssel alkották a díszes süteményeket.

Vargáné Zábrák Ildikó és lánya, Varga Rebeka a tavalyi húsvéti alkalmon vettek részt először a múzeum kínálta programon, azóta, ha tehetik, itt vannak. A mézeskalács készítés régi tradíció családjukban, de a díszítésben nem volt gyakorlatuk. Némi öniróniával hozzáteszik – most sem remekelnek, de remélik, a szakavatott segítséggel előrébb jutnak. Úgy tervezik, ha sikerül, ajándékba adják, ha mégse, akkor megeszik. Rebeka elmondta, hogy fiatal felnőtt létére még mindig szereti a kézműves foglalkozásokat, úgy érzi, nem csak a kézügyesség fejlődik, hanem a lélek is megtelik szeretettel: „Kikapcsolódom és közben feltöltődöm. Jó emberek között lenni, boldogsággal telik meg mindenki egy kicsit”.

A december 22-ig tartó Adventi Udvar kézműves foglalkozásaira érdemes időben érdeklődni, hamar elfogynak a helyek. De senki ne legyen csalódott, ha esetleg azokról lemarad, akad egyéb program, ami feltölt, ráhangol a Karácsonyra. Az előttünk álló három hétben tíz koncert várja az érdeklődőket. Az udvar minden nap nyitva van 10-20 óra között, s talán egy-egy csendesebb időszakot is érdemes kiválasztani, hogy az evangelizációs sétával lélekben is megérkezzünk az ünnephez.
De ha csak kikapcsolódni vágynak, akkor is érdemes betérni, a régi tárgyak között barangolni, válogatni a portékák közül. A beszélgetéshez pedig forralt borral, teával, forró csokoládéval, zsíros kenyérrel készültek a szervezők, és a kávézó finomságai is csalogatóak lehetnek.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is.