Hiszed-e ezt?

Az idei ökumenikus imahét fő kérdése, hogyan tudjuk biblikus alapon, ma is érthető módon megvallani a hitünket röviden, tömören – nyilatkozta Steinbach József püspök, a szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, aki ennek a hétnek minden napján más és más dunántúli gyülekezetben hirdeti az Igét.

Idén is közös imádságra hívja a világ keresztyénjeit az ökumenikus imahét, amelynek minden évben más keresztyén közösség állítja össze a tematikáját. Kiken volt most a sor?

Idén az észak-olaszországi, bosei monasztikus szerzetesi közösség állította össze az imahét témáját. Bár keveset tudunk erről a szerzetesi közösségről, ám az életüket meghatározó lelkiséget jól ismerjük, ezért is esett rájuk a választás. A bosei szerzetesek naponta háromszor tartanak kegyességi alkalmat. Ennek fontos eleme, hogy felolvassák Lukács evangéliumából Lázár feltámasztása történetének szakaszát, amelyben Jézus kijelenti, ő a feltámadás és az élet, és aki hisz benne, ha meghal is, él. Majd Jézus megkérdezi Mártát: „Hiszed-e ezt?” Ez a kérdés ezért szerepel az ökumenikus imahét liturgiájában is, sőt ez lett a hét alapigéje. Az idei ökumenikus imahét tematikája különösen aktuális, biblikus és hitre hívó, hálásak vagyunk ezért a bosei szerzetesközösségnek.

Az idei imahét egyben teret ad a megemlékezésnek az első ökumenikus zsinatra, amelyet a Konstantinápoly melletti Niceában tartottak Kr. u. 325-ben. Miért jelentős ez az esemény?

Az ezerhétszáz évvel ezelőtti niceai zsinaton azt a legfőbb teológiai kérdést vitatták meg, hogy a Fiú, tehát Jézus egylényegű-e Istennel, azaz az Atyával. Óriási dolog, hogy ebben a teológiai vitában a már akkor is sokféle egyház egységesen tudott egy közös hitvallást alkotni erre a fontos tételre. Jézus Krisztus istenségére vonatkozóan a niceai hitvallás kijelenti, hogy Jézus „az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett.”

________________________________________________________________

VALLJUK MEG HITÜNKET!

Az idei ökumenikus imahét január 19-től január 26-ig tart, nyitóalkalmát a Deák téri evangélikus templomban tartják 18 órai kezdettel, az egy héttel későbbi záróalkalomnak a budapesti Avilai Szent Teréz-templom a helyszíne.

_________________________________________________________________

Az imahét napjainak anyaga is kapcsolódik a niceai zsinathoz és a hitvalláshoz. Hogyan?

Úgy osztották fel a hét napjait az északolasz testvérek, hogy végigvették a niceai hitvallás alapvető állításait, amelyek a teremtésre, a gondviselésre, a Fiú testet öltésére, a húsvét misztériumára, a Szentlélek munkájára, az egyházra mint a hívők közösségére, a megkeresztelkedés sákramentumára és az eljövendő örök élet várására vonatkoznak. Ezek mind összefüggenek Jézus azon kijelentésével, hogy önmagát a feltámadásnak és az életnek nevezi, amivel egyrészt visszamutat az Atyára, másrészt előremutat az örök életre. Minden egyes este felvetődik majd a kérdés a niceai hitvallás állításairól: „Hiszed-e ezt?” Így lesz egyrészt krisztocentrikus, igeszerű, másrészt pedig hitvallásszerű is az ökumenikus imahét minden estéje. Az idei alkalom fő kérdése, hogyan tudjuk biblikus alapon, ma is érthető módon megvallani a hitünket röviden, tömören. Egyébként újból és újból felvetődik, hogy jó lenne a ma embere számára mai hitvallást megfogalmazni, amely természetesen az alaptételekben ugyanaz, de más a kifejezése, a szóhasználata. Ezzel a kétezres évek első felében már próbálkozott a Magyarországi Református Egyház is, és nem is tett le róla.

Miért fontos, hogy a református gyülekezetek is részt vegyenek az imahéten?

Azt tapasztalom, hogy az ökumenikus imahét széles körben elterjedt alkalom a református gyülekezeteinkben, komolyan veszik még a legkisebb közösségekben is. Van, ahol nem mind a nyolc estét tartják meg, máshol összefognak a környék kisebb gyülekezetei. Úgy tudom, hogy országos szinten minden felekezet kifejezetten aktív ebben, az ökumenikus imahét az első nagyobb közösségi alkalom vízkereszt után. Áldás, hogy az istentiszteletek után a legtöbb helyen szeretetvendégséget tartanak, az asztalközösség pedig lehetőséget teremt a beszélgetésekre, találkozásokra, ahol közelebb kerülhetünk egymáshoz hitben, testvériségben.

Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!