A pápai gyülekezeti kórus Kovásznán

A pápai református gyülekezet kórusa, a Séllyei István kórus a közelmúltban Kovásznán vendégeskedett 21 fővel, Tatai Márta kóruskarnagy és Szakács Gergely lelkipásztor vezetésével.

Ez az utazás annak a meghívásnak volt a viszonzása, amelyet a kovászna-vajnafalui gyülekezet Hozsánna kórusától kapott a Séllyei István kórus ez év áprilisában. Ekkor utazott az erdélyi kórus Svájcba, és utukat megszakítva megálltak Pápán a testvérvárosban. A testvérvárosi kapcsolat még a 90-es évek elején Kövy Zsolt, a Református Kollégium főigazgatója, egyben Pápa város akkori alpolgármestere kezdeményezésére jött létre Pápa és Kovászna között, amely azóta is kitűnően működik. Említésre méltó, hogy Kövy Zsolt lányai, Rózsa és Lilla, valamint unokája, Eszter kórusunk lelkes tagjai.

A Séllyei István kórus ezúttal nem koncerttel készült, hanem - egyeztetve a vendéglátókkal - november 3-án vasárnap a liturgiában működött közre, amikor is úrvacsorás istentiszteleten emlékeztünk meg a reformációról.

Kovásznán két református gyülekezet van. A belvárosi gyülekezet nagyobb létszámú, a Kovászna-Vajnafalui gyülekezet létszámában kisebb, összetételében fiatalabb, de van a gyülekezetek között átjárás is, vannak tagok, akik mindkét gyülekezetnek a tagjai. Többéves tradíció már náluk, hogy a két gyülekezet október 31.-ét közösen ünnepli. Ezúttal a soros vendéglátó gyülekezet a Kovászna-Vajnafalui gyülekezet volt.

Vasárnap, november 3-án tíz órára, az istentisztelet kezdetére a templom teljesen megtelt, mintegy 230-240 fő vett részt az úrvacsorás istentiszteleten, amelyen Szakács Gergely pápai lelkész prédikált. Az úrvacsora előtt Balogh Zoltán, Kovászna- Belvárosi lelkész szolgált.

A pápai Séllyei István kórus az igehirdetés előtt két művet énekelt: Berkesi Sándor: Húsvéti ének és Nagy Csaba Zoltán: Velem vándorol utamon Jézus című feldolgozást. Az igehirdetés után ismét két mű hangzott el: Ádám Jenő: Krisztusom kívüled és Soproni József: Hálát adok Uram az életért c. kórusművek.

A lelket, szívet felemelő istentiszteletet követően a két kórus közös ebéden vett részt a gyülekezeti házban.

Utunk természetesen gazdag székelyföldi programokkal volt teljes, és a rendelkezésünkre álló igen rövid időt szerettük volna úgy megszervezni, hogy a történelmi nevezetességekkel is megismerkedjünk.

Már az odautazást megszakítottuk Déván. Itt vendéglátónk a dévai református lelkész, Rátoni Csaba frissen beiktatott esperes volt, aki a gyülekezet Melite házában adott szállást a kórusnak. Így módunk volt felmenni a modern felvonóval a már világörökség részét képező Dévai Várba. Unitárius testvéreink minden évben ide szervezik meg november 9-én Dávid Ferenc emlékhelyéhez a zarándoklatot, ugyanis a dévai vár börtönében halt meg az unitárius püspök 1579-ben.

A közeli Vajdahunyad várának megtekintése után tovább utaztunk Kovásznára. Itt este a kórusnak szívélyes, meleg fogadtatásban volt része, az ottani kórustagoknál kaptunk szállást, a gyülekezeti házban pedig esténként közösen költöttük el a vacsorát, baráti beszélgetés, énekelgetés közepette. Mintha mindig is ismertük volna egymást!

Különösen érdekes volt a következő nap programja, amikor a Brassó melletti Prezsmar szász erődtemplomát látogattuk meg. Ez a szászok híres erődtemplom-rendszerének leglátogatottabb műemléke. A szász kultúra és lét minden elemét mélyen tanulmányozhattuk itt. Különleges élmény volt. Ezt követően Brassó-Pojanára, Kelet-Európa legnevezetesebb síparadicsomába látogattunk el. Felvonóval felmentünk a csúcshoz, de még maradt egy jelentős szakasz, amit gyalog tettünk meg. Felérve a mintegy ezernyolcszáz méter magas csúcsra, amelyet még napos időben elértünk, csakhamar beborította a hegyet a sűrű felhő, így gyorsan le kellett ereszkednünk a felvonókhoz. Még így is szerencsénk volt, hogy az utolsó szép őszi napok fényében élvezhettük a Brassóra táruló gyönyörű kilátást a város felé kanyargó szerpentinen.

Szombati kirándulásunkat Brassóban zártuk, ahol a kiváló akusztikájú, gyönyörű fekete templomban négyszólamú zsoltárfeldolgozásokat énekeltünk flashmob-szerűen a hálás turista közönségnek és persze saját magunknak. Brassó főterén és sétálóutcájában elvegyültünk a tömeg forgatagában. Olyan érzésünk volt mintha egy bajor városban pl. Augsburgban lennénk, ami nem is csoda, hiszen az európai keresztény kultúra legkeletibb és mégis oly ismerős, otthonos környékén jártunk.

Köszönet illeti a Kovászna-Vajnafalui gyülekezetet a meleg, családias vendéglátásért és Orbán Lajos lelkész urat a minden részletre figyelő gondos szervezésért, folyamatos jelenlétéért minden közös programunkon.

Az emlékek erről az útról kitörölhetetlenül bennünk maradnak.

Pálóczy László, kórustag