Nem volt kérdés, hogy a házasság egy életre szól - Beszélgetés Dr. Márkus Mihállyal és feleségével, Eördegh Ildikóval a házasság hetében

A házasságról, az életre szóló elköteleződésről beszélt Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök és felesége, Márkus Mihályné Eördegh Ildikó, a Dunántúli Református Nőszövetség egykori elnöke az Ótemplomban tartott rendezvényen. Az eseményen a házaspár személyes történeteken és tapasztalatakon keresztül mesélt a keresztény házasság értékeiről és kihívásairól.

A megjelenteket Gerecsei Zsolt gyűjteményi igazgató köszöntötte, majd Halászné Kapcsándi Szilvia gyűjteményi igazgatóhelyettes, a Pannonia Reformata Múzeum vezetője beszélgetett a vendégekkel. Kiemelte, a Prédikátor könyve 4. fejezet 9-12 verse gyönyörűen fogalmazza meg miért van szükségünk társra: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar”.

 -  A három szálból, a nő és férfi, illetve az Úristen hármas szövetségéből erősen összesodort kötelék akkor is tart, ha időről-időre meg is sérül belőle egy-egy szál. Püspök úrék 59 évnyi házasságában ezt a példát véltem felfedezni, hiszen biztosan nagyon sok mélységet és magasságot, örömöt és bánatot, próbatételeket kellett együtt átélniük, de ezek egymás iránti elköteleződésüket szó szerint erős, szakadásbiztos kötéllé sodorta össze - emelte ki Halászné Kapcsándi Szilvia.

"... hamar szeretnék megnősülni, hogy ne maradjanak utánam árva gyerekek..."
Dr. Márkus Mihály fiatalon veszítette el édesapját, mindössze 12 éves volt. Sok feladat hárult rá, tanulmányai mellett dolgozott, s már akkor olyan szemmel nézte a lányokat, hogy vajon ki lenne jó feleségnek. Fiatalon akart párt találni, hogy minél több időt tölthessen családjával, gyerekeivel. Aztán a tatai gimnáziumba egyszer csak megérkezett Debrecenből Eördegh Ildikó. Nem volt szerelem első látásra, mesélték mosolyogva, fél év is eltelt, mire a kezdeti szimpátia több lett, s egymás szemébe feledkeztek egy osztálykiránduláson a vonatút során. 

"...nem kell sietni, van idő..."
17 évesen ismerték meg egymást, egyre többet találkoztak, amikor nem találkoztak, leveleztek. Már gimnazistaként is, ha épp hiányzott valamelyikük, üzenetet írtak egymásnak, igaz, a fiatal lány ehhez engedélyt kért édesanyjától. Iskola után együtt sétáltak haza, így teltek az udvarlás első évei. Az érettségi bizonyítvánnyal a kezükben megölelték és először megcsókolták egymást. Nem siettek, tudták, hogy sok idejük lesz, amit közösen tölthetnek, hisz nem volt kérdés, hogy a házasságuk egy életre szól. Márkus Mihály teológusként csak kéthetente járt haza, de az évek során folyamatosan leveleztek. A levelezés valóban jó dolog volt, hisz írásban sokszor őszintébb, bátrabb az ember, mint szemtől szembe. Tulajdonképpen a levelezés hat éve alatt ismerték meg egymást igazán. Jó volt várni a levelet, jó volt válaszolni rá, az összeset megőrizték.

"...eldöntöttük, hogy sok gyerekünk lesz..."
A házasság hetének idei központi gondolata, mottója a beszélgetés. S hogy ez mennyire fontos, ezúttal is kiderült. Merthogy ők ösztönösen, kezdetektől fogva őszintén és titkok, elhallgatások nélkül beszélgettek az életükről, terveikről. Természetesen a gyerekekről is, hamar megegyeztek abban, hogy sok gyermeket szeretnének, akkor még úgy gondolták az öt az elég sok, de aztán az Úr áldásával hat gyermeket nevelhettek fel. A Márkus család most épp 41 tagú, de lassan már érkezik a következő családtag.

"...ma is szeretlek..."
A beszélgetés épp február 14-én, Valentin-napon volt. A Márkus házaspár mosolygott ezen, de mint Ildikó néni mondta, semmi baj nincs ezzel a nappal, kellenek a kedves, romantikus gesztusok, figyelmesség és ajándék, de egy ilyen nap nem oldja meg az életet, a mindennapokat. Sokkal többet ér, ha február 15-én is megsimogatjuk a párunk kezét vagy vállát amikor elmegyünk mellette, vagy épp lefotózzuk a kedvenc virágát és elküldjük neki egy borongós napon. Ildikó néni elárulta, hogy ő kapott ajándékba a beszélgetés napján is egy gyönyörű virágos képet, s azért képet, hogy ne hervadjon el, mire hazaérnek.

"...vitázni lehet, de összeveszni csak egyszer..."
Olyan házasság nincs, ahol a férj és feleség mindig mindenben egyetért, de a hosszan tartó házassághoz kell, hogy valaki engedjen. Az kiderült, hogy dr. Márkus Mihálynak száz esetből kilencvenben igaza van, így a házasságuk során ő kevesebbszer engedte el saját véleményét egy-egy téma kapcsán. Még szerelmük hajnalán megegyeztek abban, hogy vitázni lehet, de ha valamelyikük kiejti azt a szót, hogy hagyjuk abba, akkor elengedik egymást. Erre nem került sor az 59 év alatt. Kettőn áll a vásár, mondták, közösen kell akarni minden örömöt és megoldani minden problémát.

"... a Lélek gyümölcse a házasság titka..."
A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség - ez a házasságban is segít, hogy a férj és feleség kapcsolata harmonikus legyen. Nagytiszteletű Asszony külön kiemelte a feltétel nélküli szeretetet, a kitartást, a teljes bizalmat, s azt is, hogy tiszteletben kell tartani a közös megállapodást az élet minden területén. A szellemi, lelki és anyagi alap mellett a "hármas fonál",  nő és férfi, illetve az Úristen hármas szövetsége kell az erős és jó  házassághoz.

"...ajánlom a régi receptet..."
Dr. Márkus Mihály számos személyes történetet mesélt a beszélgetés során, elmondta azt is, hogy néhány éve - akkor még csak 55 éve voltak házasok - valaki megkérdezte, hogy hogyan lehetett ezt kibírni? Mosolyogva csak annyit válaszolt: van az új recept, miszerint azzal házasodok, akit szeretek - ha már nem szeretem, akkor jönnek a problémák. Ellenben ő a régi recept szerint él: "Én Őt szeretem, akivel házasságot kötöttem - s ez a szeretet nem múlik el.

A vendégek két verssel, az est kezdetén Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani, majd végül Robert Burns: John Anderson, szívem, John című költeményével mintegy keretbe foglalták a beszélgetést és házasságukat is.