Mit kezdjünk műemlék egyházi épületeinkkel - szakmai délután a Teológián

Gyülekezeteink gondozzák épített örökségünk jelentős részét. Áldott lehetőség és fontos szolgálat ez, de a gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy számos nehézséget, gondot is okoz. A napi használat és a műemléki állapot gyakorta ütközik egymással, a karbantartás, felújítás nemcsak külön anyagi terhet ró a gyülekezetekre, de a különböző jogszabályok, törvényességi utak is gyakorta labirintusba vezetik a fenntartókat. Ezen kíván segíteni a Pápai Református Teológiai Akadémia Kálvin Kutatóintézetének kezdeményezése.

Többszáz éves templomok, parókiák. Ezek a hitünknek és református identitásunknak fontos épületei a magyarországi településképek meghatározó örökségei is egyben. Műemlék jellegük azonban nem jelenti (ellentétben sajnos több nyugat-európai példával) azt, hogy funkciójukat veszítették volna. Hol kisebb, hol nagyobb közösségek lelki otthona, a hitélet fontos helyei. Az Istennel való kapcsolattartás mellett ezek az épületek a múlttal való közösségvállalás, a folytonosság színterei is.
Az épített örökségünk ápolása fontos szolgálat. Azonban régóta magunkkal hurcolt teher, hogy a gyülekezeteink tulajdonában lévő műemléki épületek felújítása, átalakítása nemcsak komoly financiális kérdés, hanem az örökségvédelem állami szabályozása is olyan követelmények elé állítja a tulajdonosokat, melyek akadályozzák elképzeléseik megvalósulását. Épületeink az idő múlásával már nem tudják maradéktalanul beteljesíteni eredeti funkciójukat, azaz a modern környezetben már nem képesek a közösségi igények kiszolgálására. Bár egy templom önmagában lehet értékes és megőrzendő építészeti emlék, de valós szerepét csak a benne imádkozó, szolgáló közösség adja. Ehhez azonban szükséges lenne a mai kor emberi, társadalmi igényeire is figyelemmel lenni.
Küldetésünk a múlt emlékeinek megőrzése, de a keresztyénség nem muzeális érték, hanem Isten élő népe. Épített örökségünk is a jelent szolgálja, ami gyakorta ütközik az azokat mint tárgyi emlékeket megőrző szándékkal. A két elképzelés közelítésére hosszú évek óta van törekvés. Egyházkerületünk a Tudományos Gyűjteményekkel karöltve például 2010-ben tartott szakemberek, az egyházi és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársait bevonó konferenciát „Megőrzés és/vagy fejlesztés” címmel. Az értékes, feltáró és elemző előadások konklúziója már akkor az volt, hogy fontos a két fél, a napi használó és a muzeális értéket védő résztvevők együttműködése és együttgondolkodása.

Az azóta eltelt évek alatt nem sokat közeledtek egymáshoz az álláspontok. „Vannak tapasztalataim, lelkészként számomra is kihívást adott a templom felújítása, nem voltak biztosak a lépteim, hogy merre is kellene elindulni” – mondta Sárközi Gergely Antal noszlopi lelkipásztor, a Kálvin Kutatóintézet vezetője. Ezért gondolták úgy, hogy elindítják ezt a szakmai programot, amellyel segítséget kívánnak adni arra nézve, hogy miként kell és lehet egy műemléki templommal, környezettel bánni. Olyan szakembereket hívnak a témához, akik jártasak az egyházi ingatlanok felújításában és lehetőség szerint egyházközeli emberek is.
A tervek szerint évenként megszervezik ezt a lehetőséget a lelkipásztoroknak, presbitereknek azért, hogy képet kapjanak arról, miként indulhatnak el egy felújítás esetén, vagy ha pályázati vagy egyéb forrás nincs a teljes renoválásra, akkor milyen módon tudják a karbantartást, megfelelő megőrzést megvalósítani.

A március 7-én megtartott első alkalom résztvevőit Dr. Balla Ibolya rektor köszöntötte. Elmondta, abban bízik, hogy ebben a fontos kérdésben egészen gyakorlati tanácsot kaphatnak majd az érdeklődők.

Mezei László építész nyitó előadásában felidézte a műemlékvédelem jogszabályának történeti hátterét, majd részletezte a mai magyar szabályozást. A világi építészetről áttérve a szakrális terekre, részletezte az ide vonatkozó jogi hátteret. Bemutatta annak célját és az eljárásban résztvevő szereplőket. Előadásában gyakorlati példákat is felvázolt, rámutatva a megvalósítás nehézségeire.

„Az örökségvédelem és gyülekezet. Örök meg nem értettség?” – címmel Pátkai Ádám Sándor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze szólt az örökségvédelem fontosságáról. Bemutatta, miként változtak templomaink az idők során, a reformáció idején egy-egy katolikus templomot hogyan változtattak meg. Kiemelte, hogy a kutatások, a múlt feltárása fontos a jelen megértése szempontjából is. Megfogalmazta, hogy a funkció és a műemlék megtartása közötti ellentétek feloldása érdekében lényeges a középút megtalálása, amihez szükséges, ha mindkét fél ismeri a másik oldal motivációját.

Harmadik előadásként Dr. Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum művészettörténésze a nyárádi református templomról készült izgalmas kutatását mutatta be.
Az előadásokat kerekasztal beszélgetéssel zárták.