Az én házam imádság háza

Ünnepi istentiszteleten iktatta be Gerecsei Zsolt esperes a Dorogvidéki Református Egyházközség új lelkipásztorát, Balázs Zoltánt. A fiatal lelkész abban a gyülekezetben és templomban szolgálhat, ahol annak idején megkeresztelték, majd konfirmáció keretében hitet tett vallásáról. A március 29-i alkalmon Steinbach József püspök hirdette Isten Igéjét: „Isten háza az imádság, az igehirdetés és a megtisztulás háza”

A 104 évvel ezelőtt alapított Dorogvidéki Református Egyházközség tizenegy gyülekezetrészből tevődik össze: Piliscsév, Leányvár, Kesztölc, Csolnok, Dorog, Altáró, Tokod, Tát, Mogyorósbánya, Annavölgy, Sárisáp. A szétszórtság ellenére is közösséget alkotnak, Isten segítségével a mindennapokban is igyekeznek egymás épülésére, segítségére lenni.

Nem könnyű gyülekezetvezetői feladat, hogy ennyi rész között a szervezés és a logisztika ne vegye el az időt és az energiát Isten Igéjének plántálásától. Ezt a kihívásokkal teli szolgálatot végezték több mint harminc évig hűséggel Pungur Béla és felesége Pungurné Császár Judit lelkipásztorok. Odaadó, Szentlelkes szolgálatuk gyümölcse ez a ma is élő, dolgozó gyülekezet. Isten kegyelméből sok áldás kísérte munkájukat. Ilyen kegyelemmel megélt áldás számukra az is, hogy utóduknak, Balázs Zoltánnak is ez a közösség volt lelki otthona, itt keresztelték meg, majd itt is konfirmált. Pungur Béla, látva az ifjú elhívását, titkon remélte, hogy majd ő lesz az, aki átveszi helyét. Isten megadta ezt, és a budapesti teológia után, két évnyi segédlelkészi időt követően, március 29-én hivatalosan is beiktatták Balázs Zoltánt a Dorogvidéki Református Egyházközség lelkipásztori tisztébe.

Az ünnepi alkalmon Igét hirdetett Steinbach József püspök:
„Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: ’Az én házam imádság háza lesz’, ti pedig rablók barlangjává tettétek. Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.” (Lk 19, 45-48)
Prédikációjában az igére mutatva fogalmazta meg: Isten háza az imádság, az igehirdetés és a megtisztulás háza.

(fotó:Donel Flóra)

A templomban az imádság a testvérek közösségének elcsendesedése Isten színe előtt, miközben megtörténik az a csoda, hogy a mennyei világ gazdagsága betölt bennünket: nyugalom, öröm, békesség árasztja el szívünket és közösségünket. Imádságban könyörögni a testvérek közösségéért, a lelkipásztorért, az egyházért, az ébredésért. Jézus azonban arra figyelmeztet, imádkoznunk kell azért is, hogy Isten megóvjon bennünket attól, hogy visszaéljünk a szabadságunkkal, meglopjuk Isten dicsőségét, meglopjuk a másik embert. Lelki értelemben a rablásban ott van a káosz, az önzés, a harag és az uszítás, a feszültségkeltés.
Az igehirdetés csodája, hogy Krisztus szól általa hozzánk, tanít, tanításának Ő maga a tárgya és alanya egyszerre. Az igehirdetés közben valójában Jézusra tekintünk, akiben az élő Isten öltött testet, aki hitre vezet, hitünkben erősít, int és gondoz. Amikor Jézus szól, nem lehet nem rá figyelni. A most elhangzott ige arra int, hogy ne akarjuk az igehirdetés házában elhallgattatni Jézust. A püspök rámutatott, a mai világban is látható jele van annak, hogy el akarják hallgattatni az egyházat: „Bennünket, egyes embereket el lehet hallgattatni, de Isten Igéjét nem lehet, mert Jézus Krisztus él!”

Ebben a világban annyi sok kosz és mocsok rakódik ránk, annyira be tudunk koszolódni. Isten háza a megtisztulás háza, ahol Urunk megtisztítja hitünket és életünket, az Ő népét és egyházát, hogy tisztán ragyogjon az Ő szentségének tükröződése rajtunk a világban.
„Hálásak vagyunk ezért a gyülekezetért, hálásak az előd házaspárért, akik nagyon sokat tettek ezért a közösségért. És hálásak vagyunk ezért a tehetséges, felkészült fiatalemberért, aki elkezdi itt a szolgálatot. Szeressétek, bátorítsátok őt, imádkozzatok érte, becsüljétek meg őt, és Isten ezt a házat és a dorogvidéki gyülekezet minden egyes tagját az imádság, az igehirdetés és a megtisztulás házává teszi az Ő Lelkével” – zárta igehirdetését Steinbach József.

(fotó:Donel Flóra)

Imádsággal vett részt az alkalmon Farkas Gergely elnökségi tanácsos és Máté László lelkészi főjegyző.

Balázs Zoltánt a gyülekezet lelkipásztori tisztébe Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese iktatta be: „Hálát adunk a mindenható Istennek azért, hogy elhívott és kiválasztott erre a szolgálatra, és hálásak vagyunk a gyülekezetnek, hogy egységben, hittel a jövőre tekintve elhívott és megbízott téged a szolgálattal, az igehirdetéssel”. Úgy fogalmazott, hogy kihívásokkal teli szolgálat áll előtte, de érezze kiváltságnak azt, hogy Jézus Krisztust szolgálhatja ebben a közösségben.

Az ünnepi aktus után a jelenlévő palástos szolgatársak is Isten áldását kérték a beiktatott lelkipásztor életére, szolgálatára.

(fotó:Donel Flóra)

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30)
Balázs Zoltán beiktatott lelkipásztor Keresztelő János példáját hozta az ünneplő gyülekezet elé. Az emberben ott van a folytonos jobbá válás, a növekedés igénye. Keresztelő János arra vezet bennünket, hogy a fejlődés útja nem a mi növekedésünkben van, hanem Jézuséban. Gyülekezeti szinten sem egyszerűen az a cél, hogy egyre többen üljenek a padokban, hanem az, hogy a közösségben Krisztus növekedjen, az Ő szeretete, bűnbocsánata, kegyelme legyen egyre nagyobb. A lelkipásztor kiemelte, hogy nem a mi hátralépésünk a fontos, nem a mi tetteinktől, kicsinységünktől függ Krisztus növekedése, hanem Ő a kezdeményező. Előbb van Krisztus növekedése, és mi attól leszünk kisebbeké, ha rádöbbenünk arra, milyen nagy az Isten. Úgy fogalmazott, hogy ezért nem is fejlődésről van szó, hanem kegyelemről. Mert kegyelem az, ha meglátjuk az Isten szeretetének, gondviselésének, bűnbocsánatának nagyságát. Kegyelem az, ha közöttünk, ha bennünk növekszik Krisztus.

(fotó:Donel Flóra)

„Ne a magunk szeretetét, jóságát keressük, hanem az Isten nagyságát, hogy aki betér ide közénk, az ne csak a mi szeretetünket lássa, hanem Istenét, hogy milyen nagy az Isten szeretete, kegyelme. Ne csak azt lássák, hogy milyen nagy és szeretetteljes ez a közösség, hanem milyen nagy és jó az Isten szeretete” – mondta Balázs Zoltán, majd zárásként arra hívta a gyülekezetet, hogy közösen keressék az Isten nagyságát, hogy azt megtalálva kegyelemmel tudják örvendve mondani Keresztelő Jánossal: Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

(fotó:Donel Flóra)

Az ünnepi alkalom köszöntésekkel zárult.
Az egyházkerület elnöksége és a dunántúli gyülekezetek nevében Dr. Nemes Pál főjegyző hálával köszönte meg, hogy elfogadta itt a szolgálatot. Krisztusi erőt kért az előtte álló munkához, a gyülekezettől pedig azt, hogy álljanak mellé, segítsék őt, imádkozzanak érte és egymásért.

(fotó:Donel Flóra)

Szendrei Mihály, a gyülekezet főgondnoka Isten iránti hálával köszönte meg, hogy a gyülekezetben nevelkedett Balázs Zoltán elvállalta a szolgálatot náluk, majd átadta a templom kulcsát. A református közösség köszöntéséhez csatlakozott a gyülekezet énekkara is.
Dorog város képviselőtestülete a dorogi református templom felújítására 11 millió Ft-os támogatást adományozott. A példaértékű segítséget a város polgármestere, Dr. Tittmann János adta át. A gyülekezetrészek településeinek köszöntését Turi Lajos, Tát polgármestere tolmácsolta.

(fotó:Donel Flóra)

Felidézve a beiktatott lelkipásztor gyermekéveit, lelki, hitbeli növekedését, adott hálát az Úrnak Balázs Zoltánért Pungur Béla, a gyülekezet előző lelkésze. A folytonosság jelképeként átadta neki a gyülekezettől kapott palástját.
Köszöntést mondtak a gyülekezetben szolgáló helyettes lelkipásztorok, Rácz Tibor és Sugár Tamás, a testvér egyházak nevében Szerencsés Zsolt és Fejes Csaba plébánosok. Erdélyi testvérközösségek üdvözlését hozta Válaszút református lelkésze, Nagy Tibor és a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, Balázs-Bécsi Gyöngyi.
Köszöntötte Balázs Zoltánt Miklós Zoltán teológus társ, a család nevében pedig a keresztapa, Lőrinczi Károly simontornyai lelkipásztor.

(fotó:Donel Flóra)