A krisztusi örömhír hirdetése

A Tatai Református Gimnázium 20 éves fennállására emlékeztek ünnepi istentiszteleten május 17-én. Felidézték az elmúlt időszakot, hálát adtak azokért, akik Isten eszközeként létrehozták az iskolát és azokért, akik ma is felvállalják itt a szolgálatot. Az istentiszteleten Steinbach József püspök prédikált: „Ebben a gimnáziumban az Evangéliumot hirdetik a diákoknak, hogy aztán ők is hirdethessék azt a világban”.

A Tatai Református Gimnázium története valójában 1608-ban kezdődött. Azon a helyen, ahol most is áll az intézmény, 1608-tól 1759-ig református iskola (1660-tól középiskola) volt. A Pápai Református Gimnázium tagintézményeként 2005-ben kezdte meg újból működését a református középiskola Tatán. A pápai gimnáziummal azonban nemcsak ez kötötte össze. A neves intézmény egykori igazgatója, Kálmán Attila és a pápai refi újraindításában is jeles szerepet játszó akkori püspök, Márkus Mihály a tatai intézmény indulásában is nélkülözhetetlen szerepet játszottak.
A szándék és a megvalósulás már az első évben visszaigazolódott. A tervezett két, 30-30 fős osztályba hatalmas volt a túljelentkezés.

Húsz év a történelem tekintetében nem nagy idő, de emberileg már számottevő. A mai diákok még nem is éltek akkor, amikor elindult az iskola. Ez idő alatt sokat változtak az oktatás körülményei, a két párhuzamos négyévfolyamos osztály mellett megjelent egy hatévfolyamos gimnáziumi osztály is. Az épület korszerűsödött, bővült egy új tornatermi szárnnyal, a digitális feltételek adottak. Aktív diákélet van, a tanulmányi eredmények is kimagaslóak. Egy dolog azonban nem változott: az iskola továbbra is az Úr kegyelmében neveli a hozzájuk járó diákokat, elkötelezetten egyházunk hitvallásában, a rájuk bízottakat Isten élő Igéjéhez, Jézus Krisztushoz vezetve.

A fenntartó Tatai Református Egyházközséggel nemcsak térben, de lelkiekben is szoros a kapcsolat. Ezért természetes volt, hogy az iskola húszéves jubileumát a templomban, a gyülekezet közösségével, hálaadó istentisztelet keretében ünnepelték meg.

„Alkalom ez arra, hogy a húsz évvel ezelőtti újraindulás kapcsán megemlékezzünk és hálát adjunk azokért, akiknek Isten eszközeiként kiemelt szerepük volt a gimnázium elindításában.”  Steinbach József püspök ezzel az Isten iránti hálaadással szólt Márkus Mihály püspökről és Kálmán Attila főigazgatóról, akiknek a történelmi időben megadatott a pápai és a tatai refi újraindítása, és azokról a sokakról, akik részt vettek ebben a szolgálatban.

Isten ez alkalomra megszólító üzenetét Pál apostol korinthusiakhoz írt második leveléből hirdette:

„…mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát” (2Kor 11,7)

Az Evangélium, az Örömhír szolgálatunk szíve. Steinbach József felidézte a tatai és a pápai REND (Református Egyházi Napok Dunántúl) központi üzeneteit: az Evangélium népe vagyunk, van miért örülnünk. Az üdvösség öröme fogja körül életünket, az örökélet tágasságában élni jó, ezt a mindenkori, a körülményektől független valódi örömhírt hirdetik ebben az iskolában. Azt, amit egyedül Istentől kaphatunk, emberi akarás ehhez kevés.

Arra hívta el a gimnázium diákjait, hogy soha ne felejtsék el elmondani másoknak azt a valóságos krisztusi örömhírt, amiből minden öröm fakad. Saját korosztályukat ők tudják a leginkább megszólítani. „Továbbadni az Evangéliumot, ez a ti feladatotok is! Nem csak színből, hanem szívből, hitelesen, életpéldával és a ma embere számára is megszólító módon hirdetni Jézus Krisztus Evangéliumát” – mondta.
A Tatai Református Gimnáziumban áldott és csodálatos körülmények között ingyen adták tovább Isten Evangéliumát. A püspök rámutatott, hogy az Igében szereplő ingyen szó nemcsak teológiai kifejezés, utalva az ingyen kegyelemre: ingyen kaptuk és ingyen adjuk tovább. Az Ige összefüggésében szó szerint is értendő: a korinthusiak nem voltak a hitnek azon fokán, hogy az adás és elfogadás csodálatos viszonyában részesüljön velük az apostol, míg a makedón gyülekezettől a „viszontszívesség” kérése nélkül fogadhatta el az adományt. Steinbach József úgy fogalmazott, üzenet ez számunkra egyénileg és egyházi szinten is, nem mindegy, kivel vagyunk az adás és elfogadás viszonyában.

Ebben a gimnáziumban nemcsak kiváló szakemberek dolgoznak, hanem elhívott pedagógusok, akik át tudják adni az evangélium üzenetét bármely tanórán. Az iskola és a gyülekezet közösségében a diákok olyan kapcsolatokat élhettek meg a tanárok és a társaik között, amelyek az egész életükre nézve áldássá lehetnek. „Nagyon szeretünk benneteket, büszkék vagyunk rátok! Az iskolára méltán illik a név: Tatai Református Gimnázium. Itt hirdetik ingyen az Isten Evangéliumát, hogy aztán az itt tanuló diákok is hirdessétek ugyanígy, szívük utolsó dobbanásáig. Áldjon meg benneteket az Isten!” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Az istentiszteleten imádságos szolgálattal vett részt Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző.

Köszöntötte az ünneplő gyülekezetet a fenntartó Tatai Református Egyházközség lelkipásztora, Dr. Szabó Előd.

Az egyházkerület elnöksége és gyülekezetei nevében köszöntőt mondott Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok.  Gyakran hangzik el a kérdés, miért tart fenn iskolát az egyház? A főgondnok Pál apostol szavait idézte válaszul: „Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.” (2Kor 12,14) Azért vannak az egyházi iskolák, hogy kincseket tudjunk átadni gyermekeinknek. Átadni az Evangéliumot, amit ők meghallanak és megvallanak, és imádkozunk azért, hogy Isten megadja nekik a hit ajándékát, hogy felismerjék, Istennel járni hitben sokkal jobb. Hálával szólt a gyülekezet volt és mostani lelkipásztorairól, presbitériumáról, szolgálóiról, hogy vállalták és vállalják az intézmény fenntartását, a pedagógusokról, munkatársakról, hogy vállalják az iskolában a szolgálatot, a szülőkről, hogy idebízzák gyermekeiket és a gyermekekről, hogy ide járnak és öregbítik az iskola hírnevét.

Az ünnepségen megidézték néhai Kálmán Attila alapító igazgatót a tízéves jubileumra készült hangfelvételével, valamint Márkus Mihály püspök emlékező szavaival.

Illés Dániel, a Tatai Református Gimnázium igazgatója beszédében hangsúlyozta, az elmúlt 20 évben bőven volt miért hálát adni Istennek, az alapításért, a fejlesztési lehetőségekért, az iskolát megtöltő diákokért. Megköszönte az eddigi imádságokat, kitartást, a sok-sok munkát, amelyek eddig kísérték az iskolát. A jövőre nézve is van bőven feladat, elsődlegesen az, hogy minél több fiatalt vezessenek az Evangélium által Istenhez.

Emlékező beszédet mondott Bogdán Istvánné egykori tanár, valamint diákok szolgáltak zenével és verssel, valamint közreműködött az iskola kórusa.

Az ünnepség a Tatai Művelődési Központban ünnepi gálaműsorral folytatódott.