Idén is összeültek a Kálvin-kutatók és egyháztörténészek Pápán

A Pápai Református Teológiai Akadémia Kálvin János Teológiai és Történeti Kutatóintézete október 7-8 között tartotta a Kálvin-kutatók és egyháztörténészek idei konferenciáját. Kálvin János Szentírás-magyarázata mellett dunántúli egyháztörténeti évfordulókkal kapcsolatban is hangzottak el előadások.

Kálvin János főműve az „Institutio”, de ő nem „egykönyvű” ember. Számos levelezése, vitairata maradt fenn, és igehirdetései valamint az Ó- és Újszövetségi kommentárjai – vezette fel előadását Dr. Vladár Gábor teológiai professzor.

Kiemelte, hogy szentírásmagyarázataival új jelenséget honosított meg, a 16. században erre még nem volt példa. A professzor az idei konferencia nyitóelőadásán Kálvin egzegetikai munkásságát mutatta be egy adott igeszakasz-magyarázatán keresztül.

Kálvin munkássága nagy hatással volt az európai kultúrkörre, a reformáció vezéralakjának üzenetei a ma emberének is szólnak. Mindig lehet és kell vele foglalkozni, újat és más megvilágításban kutatni. Ezért is szervezi meg minden évben a Pápai Református Teológiai Akadémia a Kálvin-konferenciát. Dr. Balla Ibolya rektor köszöntőjében azonban kiemelte, hogy az elmúlt évek gyakorlatát figyelembe véve kibővítették a tanácskozás témakörét, más egyháztörténeti kutatások felé is kinyitva azt. Ehhez igazodva a szervező intézetük nevét is megváltoztatták Kálvin János Teológiai és Történeti Kutatóintézetre.

A konferenciát szervező intézet titkára, Dr. Sárközi Gergely Antal elmondta, hogy a 2009-ben indult tudományos értekezlet a témákban egyre inkább túlnyúlt a Kálvin munkásságát feldolgozó kutatásokon. A tavalyi évtől kezdődően ezért már tudatosan úgy csoportosították az előadásokat, hogy külön szekciókba helyezték a Kálvin Jánossal valamint az egyháztörténettel foglalkozó előadásokat.

Az új névvel működő intézet fő irány továbbra is Kálvin János hagyatékának feldolgozása, de nagyobb teret kapnak az egyháztörténeti kutatások. Ez a tematika mutatkozott meg a mostani rendezvényen is.
Dr. Vladár Gábor nyitóelőadása mellett a reformátorral foglalkozott még Dr. Albert András lelkipásztor, egyháztörténész, a teológia docense.
A kétnapos tanácskozás témaköreinek összeállításánál figyelembe vették az aktuális jubileumokat is. Így szerepeltek a református gályarabokkal foglalkozó értekezések. Dr. Csorba Dávid professzor azt vizsgálta, hogy milyen források és kételyek vannak a gályarabság kutatásában, míg a lelkipásztori szolgálat oldaláról adott elő Gerecsei Zsolt esperes, gyűjteményi igazgató a gályarabok igei hagyatékáról. Dr. Albert András a vallásszabadság kérdését vizsgálta az 1674-es pozsonyi gályarabper tükrében.
A Jókai-bicentenáriumhoz kapcsolódva Dr. Kovács Sándor kolozsvári teológus az író unitáriusokhoz való viszonyáról beszélt, míg Jakab Bálint szombathelyi lelkipásztor a reformátusság megjelenését vizsgálta Jókai műveiben (betegsége miatt előadása nem hangzott el, tanulmánya a konferencia előadásit tartalmazó kiadványban szerepel majd).

Szintén kerek évforduló a 100 éve indult Losonci Református Teológiai Szeminárium. Dr. Somogyi Alfréd lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának professzorra a felvidéki intézet elindulásáról, oktatástörténetéről emlékezett meg.
Drs. Pátkai Ádám, a Laczkó Dezső Múzeum régésze volt már vendége a konferenciának. Most szülőfalujának, Mihályházának a harangozási szokásairól adott elő, felvezetve azt a harang, harangozás történelmével.

Drs. Kránitz Zsolt, a DRETGY főlevéltárosa a pápai teológián tanult, különleges kvalitással bíró Dr. Erőd János mártír segédlelkész történetét dolgozta fel.
Dr. Sárközi Gergely Antal a mindig állandó témára, azaz a lelkipásztori egzisztencia kérdéseire kereste a választ 1943-as lelkészönéletrajzok tükrében.