„Az egyház szívdobogása az istentisztelet” - Istentiszteletünk jövője

Ezzel a mindenki számára fontos témával foglakozva vette kezdetét az új tanév a Pápai Református Teológiai Akadémián, 2010. szeptember 12-én, vasárnap. Mint minden évben, úgy idén is csendesnappal kezdtünk, hogy ne csak a tanulmányainkra, hanem életünk Urára, lelki fejlődésünkre is figyeljünk. Ennek a napnak meghívott előadója dr. Fekete Károly volt, aki nemcsak a Debreceni Teológia kitűnő tanára, hanem a Generális Konvent Liturgiai Bizottságának elnöke is.

Éppen ezért elmélkedésünk fő célja Magyar Református Egyházunk liturgiája volt. Kiemelve annak sajátos Kálvini vonulatait, beszélve múltról, jelenről, és jövőről egyaránt, nem titkolva hiányosságainkat sem. Vezérfonalunkat a Reformátusok a kegyelem trónusánál (Kálvin kiadó, 2010) című tanulmány jelentette, amely összefoglalta számunkra az istentisztelet megújulásának teológiai alapelveit.
Délelőtt a könyv szerkesztője maga nyújtott betekintést istentiszteletünk problémáiba a posztmodern korban. Ebből az előadásból kiderült, hogy nemcsak egyházunk, de maga a vallás is válságban van. Mert elvesztette vigasz jellegét, mert a reformáció után nemcsak a templomaink falát csupaszítottuk le, hanem a szíveinket is. A templomaink hidegek és áporodott szagúak, eltűnt belőlük a nemes egyszerűség, és ezzel sajnos nemcsak a templomaink vannak így. Rohanó világunkban már nincs sem időnk, sem akaratunk eligazításért, segítségért menni a templomba. A modern ember ugyanis mindent saját maga, egyedül akar elintézni. És csak panaszkodik, hogy milyen rossz ez a társadalom, azonban mégse megy el a templomba, hogy ebből a profán világból egy kis időre betérjen a szentbe, a mennyeibe. A cél tehát az kell legyen számunkra, hogy bevezessük elsősorban saját magunkat, majd pedig embertársainkat a szakrális térbe. Hogy ne kiszolgáló egyház legyünk, s emberek kénye-kedve szerint alakítsuk istentiszteleteinket, keresztelőinket, esküvőinket, temetéseinket, hanem hogy kilépve a korszellemhez alkalmazkodó vásári hangulatból az Istenhez vezessük az embereket. A kétes értékű szólamok, reklámszövegek világában a hiteles istentiszteleté a jövő - emelte ki Fekete Károly. Ezért elsősorban a teológusok és a lelkészek feladata a példamutatás, a keresztyén élet vonzóvá tétele. Az egyházunk megújulása csakis velünk kezdődhet el – erre figyelmeztetett bennünket ez az alkalom.

Tanévnyitó istentiszteletünkön Steinbach József püspök úr hirdette Isten igéjét János evangéliumának 3. fejezetéből. Ebből ismét megerősítést nyerhettünk, hogy Isten szereti ezt a tőle elfordult világot, olyannyira, hogy szeretetének kifejezéseképpen Egyszülött Fiát adta, azért hogy nekünk teljes és tökéletes életünk lehessen. Erre a szeretetre azonban nekünk, embereknek is illik választ adnunk, hitre hittel felelnünk. Isten hitt bennünk, ezt megmutatta nekünk Jézus Krisztusban, de vajon mi hiszünk – e Benne és ha igen, mivel mutatjuk ezt meg Istennek? Ez a tanév lehetőség megmutatni Istennek a mi hitünket, szeretetünket, tanulásban, szorgalomban, megújulásban – biztatott az igehirdető.

Ezután dr. Vladár Gábor, a Teológia rektora évnyitó beszédében fölelevenítette az elmúlt tanév és a nyár legfontosabb eseményeit, beszélt a Teológiai Akadémia életében történt változásokról. A továbbiakban köszöntötte azt a 10 hallgatót, akik idén kezdik meg tanulmányikat a PRTA falai között, valamint a köztársasági ösztöndíj ünnepélyes átadására is sor került.

Végezetül dr. Huszár Pál főgondnok úr, a Zsinat világi elnöke beszéde következett, aki szintén azzal indította útnak a teológusokat, hogy bár erkölcsi válságban élünk az Úr megadhatja a kimenekedést és meg is adja, ezt azonban nem szabad elfelejtenünk kérni tőle.

A tanévnyitó közgyűlés után ismételten dr. Fekete Károlyé volt a szó, aki őszintén elmondta, hogy liturgiai megújulásra van szüksége egyházunknak, s hogy ennek a megújulásnak felszabadító erejűnek kell lennie, hogy lelki energiáinkat is megtöbbszörözhesse, s eredményesebben munkálkodhassunk gyülekezeteinken belül és kívül egyaránt. Ebben kérte a teológusok segítségét, akik kis csoportokban átbeszélték a nap során hallottakat és javaslatokat tehettek ennek a megújulásnak az érdekében.

És hogy miért olyan fontos ez a téma, hogy egy egész napon át erről beszélgettek a teológusok? – tehetjük fel a kérdést. Mert ahogyan a cím is mondja az egyház szívdobogása az istentisztelet, ezért kell foglakozni ezzel. Erre a lehetőség mindenkinek rendelkezésére áll, sőt aki igazán szívügyének érzi Istenét és egyházát, annak meg is kell ezt tennie. De hogyan tudjuk ezt kivitelezni? A Reformátusok a kegyelem trónusánál című tanulmány figyelmes elolvasásával és az észrevételeink, javaslataink megosztásával, amelyet bárki maga is megtehet a füzet hátulján olvasható elérhetőségek valamelyikén – fejezte be búcsúzóul és bátorításul dr. Fekete Károly.

Írta: Dillik Kata