A Pro Pannonia Reformata díj kitüntetettjei - Mátyás Lajos

2009. október 10-én a kaposvári ünnepi istentiszteleten az Egyházkerületi Közgyűlés határozata alapján hárman vehették át a Pro Pannonia Reformata díjat. Ma Mátyás Lajos, életútját ismertettjük.

Mátyás Lajos 1934 szeptember 28-án született egy Somogy megyei faluban, Kapolyon, ahol édesapja közel 40 éven át lelkipásztor volt. Az elemi iskola alsó osztályait szülőfalujában, a felső osztályokat azonban Pápán, a nyolc osztályos Református Gimnáziumban végezte. Az Iskolát 1952-ben államosítják – utána már nem maradhat Pápán –, felsőbb utasításra a Lovassy László Általános Gimnáziumba teszik át. Ott is érettségizik jeles eredménnyel.

Még abban az évben jelentkezik a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, de helyhiányra való hivatkozással elutasítják. Budapesten marad és Rákospalotán egy gyárban dolgozik segédmunkásként. Rendszeresen bejár a Teológiára és baráti kapcsolatot tart fenn azzal a néhány teológiai hallgatóval, akikkel Pápán korábban egy internátusban lakott. A szülői ház, az otthon, a felhőtlen gyermekkor vallásos élményei, a Pápán, a Református Gimnáziumban nyert pozitív tapasztalások, na meg a segédmunkában eltöltött egy év negatív hatásai megérlelték benne a gondolatot – felismeri, hogy Istennek terve van vele, kézen fogva vezeti a lelkészi pálya felé vezető útján. 1954. jelentkezik és felvételt nyer a budapesti teológiára.
1959-ben szerez lelkészi oklevelet. 1958 és 1960 között esperesi segédlelkész Mezőörsön, majd megválasztott lelkész Újrónafő-Mosonszentjános-Mosonszolnok társegyházközségekben. Még abban az évben házasságot köt Balla Eszterrel, aki a mosonszentjánosi Frank-gyárban, majd később a Győri Keksz- és Ostyagyáran laborvezető vegyész. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg.
1965-ben a Mezőörsi Gyülekezet hívja meg lelkészének. Isten megsegítő kegyelmét naponként megtapasztalva nagy lelkesedéssel kezdi és végzi munkáját, ige- és lelkigondozó szolgálatát. Isten áldása nyomán eleven és gazdag gyümölcsöket hozó a gyülekezeti, a gyermek- és ifjúsági munka. Gondnokaival, presbitereivel, a gyülekezet családtagjaival példás, jó viszonyt ápolt. Gyülekezeti házat épít, templomot, parókiát tataroz. Orgona-harmóniumot szerez a templomba. Testvérgyülekezeti kapcsolatot létesít az erdélyi Kelementelkével.
1983-ban Sáhó Andor esperes a péri gyülekezetbe rendeli helyettes lelkésznek. Nehéz helyzetben veszi át az egyházközséget: lelkileg, anyagilag romokban, a templom süvege egy villámcsapás miatt kiégve. Az Úr azonban „mindent oly szépen intézett”, a gyülekezet gyorsan felkel lelki elesettségéből, az Ige után vágyakozók száma egyre nő, és az anyagi áldozatvállalás áldásos és oly mértékű, hogy már a következő év végére elkészül az új torony, a templom külső-belső teljes felújítása, majd rá egy évre megtörténik a régi padok újakra való cseréje is.
Pér szórványában, Töltéstaván 1999-ben, szolgálatban eltöltött idejének utolsó előtti évében templomépítésbe kezd. Avatása 2000. október 31-én volt, dr. Márkus Mihály püspök úr szolgálatával.
Az egyházmegye Presbitériumai 1989-ben esperessé választják. Beiktatása 1990 március 31-én volt. Esperesi szolgálata a szerény, csendes, őrálló szolgálat volt. Fő feladatának tartotta őrködni azon, hogy a lelkészek nyugodt, zavartalan körülmények között végezhessék szolgálataikat, hogy a traktus gyülekezeteinek külső, belső rendje, békéje biztosítva legyen. Esperesi szolgálatának tíz éve alatt megfordult és szolgált – legalább egyszer – az egyházmegye valamennyi gyülekezetében. Felelős, őrállói munkájában mennyei gazdájától sok türelmet, megújuló reménységet, a gyülekezetek, presbitériumok, lelkipásztorok iránt mindig együttműködni kész, bölcs megoldásokkal teli, megértő szeretetet kapott. Zsinati tagként is szolgált. Élete egybeforrt saját gyülekezeteivel éppúgy, mint az egyházmegye közösségeivel.
Felesége a lelkészi és esperesi szolgálatok terén, évtizedeken át végig mindig hűséges, odaadó, fáradtságot nem ismerő, bölcs segítőtárs volt.
Végül még szólnom kell pár szót arról, hogy esperes úr a ceruza és festőecset avatott forgatója is. Pápán a Református Gimnázium híres festő-rajztanáránál, A. Tóth Sándornál tanult évekig. Tehetségét mindig Isten ajándékának tekintette, de a festés technikájának csínját-bínját emberileg tanárjának köszönheti. Templomképei, tájképei, csendéletei, portréi valahol a csodaszép világot teremtő Mindenható Istenre mutatnak, gondviselésről beszélnek, hozzá közelebb kerülni segítenek. Ezért is tekinti szolgálatnak. Megfestette az egyházmegye 54 református templomát, a képekből tabló készült, amit az egyházmegyének ajándékozott. Ez év tavaszán a Győr-szabadhegyi Egyházrészben volt 31. önálló kiállítása.
Kettőezerben esperes úr nyugdíjba vonult. Családjával Győrben él.